Húsvéti kalácson innen, sonkán túl

0
779
Illusztrációk: Pixabay

Ha széljegyzeteket kellene írni, na nem a Rózsa nevéhez, amit esztétika órára szinte kívülről kellett, tudni, hanem a hetente készülő Vasárnaphoz, esetleg romkathoz, sok minden belekerülhetne. Többek között a már több mint egy éve tartó háború, a földrengések – itt a nagyobb eseményekre gondolunk, mert ugye az azóta történő kisebbeket az első ijedtség után észre sem veszi az ember. Ha szerencsénk volt, akkor reggel még el sem késett a gyerek az óvodából, iskolából, s nem is sírt hosszú perceken át vigasztalhatatlanul, hogy maradj vele egész nap. Ha még reggelizett is, az már külön ünnepnek számít. Nem mellesleg pedig nagyböjt van, annak is már az a része, amikor csupán néhány nagyobb lélegzetvétel, szerkesztőként néhány lapzárta választ el a húsvéttól. Honnan is tudjuk ezt anélkül, hogy nézegetnénk a naptárunkat? Hát többek között a szociális médiában, a különféle csoportokban már hetek óta csoki- és egyéb nyuszit, valamint mindenféle horgolt csirkefélét kínálnak eladásra. A receptes oldalak egyre gyakrabban dobják fel a biztosabbnál biztosabb húsvéti kalács recepteket, és gyakrabban reklámozzák a sonkát is. Csak pénz kell hozzá – de ezt csak nagyon csendben tesszük hozzá, mert a végén még anyagiasnak gondolnak.

Kisgyerekkel ünnepre készülni nagyon szép tud lenni, ugyanakkor tele van kihívásokkal is. Öröm látni a lelkesedésüket, azt, ahogyan át tudják élni a pillanatot, s ahogy látszik rajtuk, valóban boldogok. Az már kicsit nehezebb, hogyan is magyarázzuk el, értessük meg ennek az ünnepnek a lényegét egy kisgyerekkel. Amikor minden nagyobb ünnep előtt már hónapokkal, legalábbis hosszú hetekkel előtte minden kirakatból, reklámból ömlik felé az ünnepnek olyan része, aminek te mint szülő, nagyszülő nem szeretnél nemhogy akkora, de őszintén semekkora figyelmet sem szentelni. Nem mondom azt, hogy száműzzük az összes csokinyuszit meg horgolt tyúkot, csirkét, hisz egy-egy kézimunka elkészítése még hasznos is annak, aki dolgozik vele, s annak is, akinek ez örömöt okoz. Csupán az a kérdésem, hogy miért van szükségünk ennyi külsőségre?

A húsvét a szívemnek nagyon kedves ünnepkör. Nemcsak mert liturgikát tanulva ez érintett meg a legjobban, hanem mert valamiért úgy érzem, kevesebb dolog vonja el a figyelmünket a lényegről. Engedjük, hogy Krisztus békéje belépjen az életünkbe, az otthonainkba, országainkba – mondta Ferenc pápa egy régebbi beszédében. A nagyböjtből hátralévő időt még használhatjuk arra, hogy pótoljuk, amit eddig elmulasztottunk, s lelkileg úgy készüljünk az ünnepre, hogy valóra válhassanak a szentatya szavai. Legalább részben…