Püspökké szentelték Martos Levente Balázst Budapesten

0
1017
Fotók: Lambert Attila/Magyar Kurír

Ferenc pápa Martos Levente Balázst, a Központi Papnevelő Intézet rektorát az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. Az új püspököt a budapesti Szent István-bazilikában szentelte Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek március 4-én. A társszentelők Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa és Székely János szombathelyi megyés püspök voltak. A Magyar Kurír rövidített összefoglalását olvashatják.

Az eseményen jelen volt Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Udvardy György veszprémi érsek, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a külhoni magyar püspökök, valamint Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

A liturgia elején Erdő Péter bíboros köszöntötte az egybegyűlteket: „Nagy öröm számomra, hogy hajdani vértanú segédpüspökünk, Boldog Meszlényi Zoltán emléknapján új püspököt szentelhetünk Martos Levente Balázs professzor úr személyében, akit szentatyánk, Ferenc pápa főegyházmegyénk segédpüspökévé nevezett ki. Külön hálával és szeretettel gondolunk Cserháti Ferenc nyugalmazott segédpüspök úrra, aki súlyos betegségét és szenvedését az új püspökért ajánlotta fel és lélekben velünk ünnepel.”

Az evangélium felolvasása után a Szentlélek segítségét kérő ének következett. Mivel a pápai bulla fizikai valójában még nem érkezett meg Budapestre, ezért Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa ezen okból kiadott dekrétumát ismertették az egybegyűltekkel.

Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszéde elején így fogalmazott: „A mai evangélium az ellenségszeretet parancsával óriási követelményt állít elénk. Ennek csak hitünk alapján tudunk megfelelni, de ha ezt eszményt követjük, ez hatékony tanúságtétel a világ előtt. Ebben példaképünk Boldog Meszlényi Zoltán. Ez jelöli ki az utat most szentelendő püspök testvérünk és mindannyiunk számára.”

A bíboros az alábbi gondolattal zárta szentbeszédét: „Boldog Zoltán püspök világosan látta, hogy mit jelent az ellenségszeretet: azért imádkozni, azon fáradozni, hogy a legelvetemültebb emberek szívében is felgyulladjon Krisztus igazsága és szeretete, mert ez az irgalom és a boldogság útja az ő számukra is. »Szeretted az igazságot.« – Veritatem diligis – »Te az igazságot kedveled.« Ezt a püspöki jelmondatot választotta magának Martos Balázs testvérünk. Kedves szentelendő Testvérem! A szív igazságát tűzted ki célul új szolgálatodban. Az igazság pedig, a teljes igazság maga Krisztus. Az ellenségszeretet útján is őt kell követnünk. Ő pedig még a kereszten is arra kérte az Atyát: »Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek« (Lk 23,34). Vele kell a legszorosabban együtt járnunk ahhoz, hogy valóban tanúságot tudjunk tenni róla mai világunkban, hogy mások szívében is, akár a legtávolabb állókéban is felgyulladjon az ő világossága és szeretete. Krisztussal pedig kitüntetett módon találkozunk a szentségekben, a rászoruló emberekben, egészen sajátosan pedig a Szentírás lapjain. Öröm számunkra, hogy személyedben hozzáértő, lélekkel olvasó és tanító szentírástudóst üdvözölhetünk. Kérjük a mai szentmisében személyedre, szolgálatodra és mindannyiunk számára Isten bőséges áldását és Boldog Meszlényi Zoltán püspök közbenjáró segítségét! Ámen.”

A homília után a jelölt ígérettételével folytatódott a szertartás. Ezt követően a jelenlévők elimádkozták a Mindenszentek litániáját, majd a kézrátétel és a felszentelő ima következett, amelynek elimádkozása alatt az evangéliumos könyvet a szentelendő feje fölé helyezte Lovassy Attila, a Központi Szeminárium prefektusa és Száraz László, a szeminárium spirituálisa. Ezután szent krizmával kente meg Erdő Péter bíboros a szentelendő fejét, és átadta neki a püspöki jelvényeket: az evangéliumos könyvet, a püspöki gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot. Ezt követően az új püspök békeköszöntést váltott minden püspökkel.

A Te Deum elimádkozása közben Martos Levente Balázs püspök a templomon végighaladva áldást adott, majd a szertartás az eucharisztia liturgiájával folytatódott.

A szentmise végén Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a testület nevében köszöntötte az új tagot. Mint elmondta, amikor a püspök leborul az oltár előtt, kifejezi Isten és az egyház iránti odaadását.

Veres András püspök felidézte, amikor Martos Levente Balázs még káplánként szolgált a szombathelyi egyházmegyében. Püspökeként arra kérte, hogy segítsen a hitoktatásban, erre Martos Levente Balázs azonnal igent mondott. Boldog Apor Vilmosról olvashatjuk, hogy édesanyja azt mondta neki, két dolog közül mindig a nehezebbet válassza, mert az Isten akarata.

„Az MKPK nevében szeretettel köszöntelek püspökké szentelésed alkalmából, és azt kívánom, hogy a rád jellemző odaadással, szeretettel szolgáld az egyházat, megvalósítva Isten akaratát. Ehhez adjon az Isten sok kegyelmet, bölcsességet és áldást” – zárta az új püspök köszöntését Veres András.

Süllei László, a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa, érseki általános helynök az egyházmegye papsága nevében – és mint egykori esztergomi „frankás” diáktárs – köszöntötte az új püspököt. Mint kiemelte, Martos Levente Balázs hitelesen megélt és közvetlen istenhittel áll most a közösség előtt. Rámutatott, hogy a papnak szüksége van a püspökre, ahogyan ez fordítva is igaz, hiszen az evangélium hirdetése közös feladatuk, megvalósítva a testvéri szeretet krisztusi parancsát.

Végül az új püspök szólt az egybegyűltekhez, ebből idézünk részletet:

„Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus végére hazánkba látogatott Ferenc pápa. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a tolmácsa lehettem. Sokszor kérdezik tőlem, miről volt szó közöttünk addig, amíg a repülőtérről eljutottunk a Hősök teréig. Bizton állíthatom, erről nem volt szó.

Két »határhelyzetet« szeretnék még megemlíteni. Az egyik azzal az egyszerű ténnyel kapcsolatos, hogy itt kaptam meg a püspökké szentelés ajándékát, a szentély és a hajó határán, ahol most is állok. Templomaink megjelölik a papság és a hívek helyét, de a maga hivatása szerint mindenkit az oltárhoz hívnak, Isten közelébe. Én most erősen átélem, mennyire jó, hogy a hívek, szeretteim serege vesz körül, de megélem azt is, hogy a papsághoz kapcsolódom különleges erővel és teljességgel.

Jézus Krisztusról a Zsidókhoz írt levél mondja, hogy irgalmas és hűséges főpap lett (Zsid 2,17). Hűséges Istenhez és irgalmas az ő testvéreihez, minden emberhez. Szeretném hagyni és kérni is, hogy töltse be az én szívemet is ezzel a hűséggel és ezzel az irgalommal. S ha kissé ki is nyitom a bibliai szó értelmét, hadd tegyem hozzá: szeretnék hűséges lenni embertársaimhoz is. Hiszem, hogy a hűség Isten iránt megnyit, megtanít és megerősít erre az emberek iránti szeretethűségre is. És ha sikerült valaha is őszintén szeretnem valakit, abban Isten is győzedelmeskedett.

A másik határhelyzet erről a városról szól, sőt ez a hívogató határ nem más, mint maga a Duna. Néhány napja a Duna-parton sétáltam, az Országház közelében. József Attila ülő szobra mellett egy fiatal külföldi párnak segítettem is néhány mondatos magyarázattal, miféle szobor az, miféle alak üldögél a nagy folyamra meredve, kalapját kezében lógatva. A felirat is ott van, és néha egész a mienké lesz: »Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.«

Nekünk Jézus ígérte meg, hogy aki hisz benne, annak szívéből az írás szava szerint élő víz forrásai fakadnak (vö. Jn 7,38). S akik itt élünk, a Duna partján, olykor elmerenghetünk, beletekintve a nagy folyóba, honnan jött és hová tart az életünk.

Az élet itt, ezen a parton, tele van ajándékkal, és tele van reménnyel is, ami a jövőt illeti. Igen, szívesen üldögélnék most vagy később is sokatokkal a nagy folyó partján, figyelve, mit hoz elénk az élet, mit bíz ránk az Isten, és hogyan tehetjük meg érte a magunk feladatát.”

A püspökszentelési liturgián közreműködött a Szent István-bazilika kórusa, az egyetemi Kisboldogasszony-templom Don Bosco énekkara; Virágh András Gábor és Újvári Csaba orgonaművészek, Farkasházi Dávid, Bakonyiné Marton Katalin, Benyus Sándor karnagyok.

Forrás, teljes beszédek: Baranyai Béla/Magyar Kurír