Társasjátékos közösségépítés

0
242

A játékos ember (homo ludens) közösség- és kultúraépítő mivoltáról már több gondolkodó is értekezett, mégis olybá tűnik, gyakorta pusztán gyermek- és ifjúkori elfoglaltságnak tekintjük, és nem vesszük komolyan a (társas)játék erejét. De mi történik, ha mégis? Hogyan „használható” és „hasznosítható” a (társas)játék? Többek között erről, illetve a társasjátékok köré szerveződő közösségekről kérdeztük Szász-Köpeczy Istvánt, közismert nevén Kafyt.

Kezdjük a „végéről”, a közelmúlt irányából a beszélgetést. Nemrég zajlott le a hatodik társasjátékos szilveszter. Hogy a résztvevőknek mennyi mindent adott, első kézből tudom, de főszervezőként mindig más jelen lenni, így az érdekelne legelsősorban, számodra mit jelentett ez az esemény, milyen élményekkel gazdagodtál?

Számomra ez az esemény sok mindent jelentett, aminek teljes körű összefoglalása egy meglehetősen hosszadalmas eszmefuttatást igényelne, viszont megpróbálok kitérni néhány lényegesebb tényezőre.

Lehetőség és felelősség: a felsorolást „belülről kifelé” indítva, úgy állok hozzá ehhez az eseménysorozathoz, mint olyan lehetőséghez, melyben az adományként kapni vélt talentumaimat kamatoztathatom. Mindez pedig azon meggyőződésem mentén fogalmazódik meg bennem újra és újra, mely szerint mindenkinek kötelessége (lenne) a kapott adottságok, kedvező körülmények és élethelyzetek felhasználása önmagán túlmutató léptékben. Azaz úgy gondolom, hogy önmagunk szociális és professzionális fenntartásán, előmenetelén túlmenően a kapott talentumokat, energiákat vissza kell fordítanunk a közösségi szerepvállalás révén mások javára is – hiszen nem egy burokban élünk, és nem azért létezünk, hogy önmagunk fenntartásán és ellátásán túl ne tegyünk minél többet a köz érdekében, amivel egyébként is óhatatlanul kölcsönös függőségi viszonyban állunk.

Közösségépítés: az esemény ily módon való szemlélete szerencsére (!) nemcsak bennem fogalmazódott meg szervezői szándékként, hanem konkrétan elhangzott résztvevői visszajelzések is megerősítettek benne – külön köszönet értük. A társasjátékos szilveszter elnevezés talán első pillantásra vagy „kívülről nézve” nem fed többet, mint amit a jelentése sejtetni vél. Mindazonáltal az esemény egyes elemei mögött meghúzódó komponálási szándék, azoknak következetes kapcsolódási pontjai és egy egységes keret megadása olyan összképet, kimenetelt igyekeztek kölcsönözni, ami remélhetőleg túlmutat majd a puszta játszásokon. Az a tény, hogy minden résztvevő egy meghatározott színcsapat tagjaként élhette meg a többnapos eseményt, egy többszörös közösségi élmény részesévé tette őket, mondhatni akarva-akaratlanul is: egyrészt a saját csapatja tagjaként kellett együttműködnie csapattársaival, pontokat szereznie nekik, közös csapattalálkozókon részt vennie, s főként bizonyos feladványok megoldásában összedolgoznia velük, melynek sikere mindenkin egyformán múlhatott, másrészt pedig a saját színcsapatán túl az egész közösség tagjaként is jelen volt, ahol megint csak némileg másfajta viszonyulási módot kellett kialakítania. Emellett a csapatkapitányi feladatokat ellátó személyek jóval sokrétűbb szerepet kellett felvállaljanak, melyben összefogták a minden szempontból színes csapatot, irányították őket, felelősséget vállaltak értük, és mindez alatt igyekeztek azon lenni, hogy mindenki jól érezze magát. Hiszen az egész esemény egyik fő elképzelése az volt, hogy mindenki csak annyira feszegesse személyes határait, képességeit, amíg mindemellett jól is tudja érezni magát, elvégre mégiscsak egy szilveszterről van szó.

Emberi kapcsolatok: a fentebb említett közösségépítési szándék mellett fontosnak tartom a különféle emberi kapcsolatok kialakulását az eseménysorozat egyes alkalmai során. Ez a jelenség természetéből adódóan értelemszerűen nem működhet egy előre eltervezett forgatókönyv szerint, viszont a programpontok összeállítása történhet úgy, hogy mindennek teret engedhessen. Az össztörténet során pedig számos példa lenne felhozható szoros barátságok megkötésére, kapcsolatok kialakulására és akár házasságok megalapozására. Mindezt talán az akár banálisnak is mondható „a játék összeköt” mottójára is fel lehetne fűzni, ugyanis a társasjáték mint a résztvevők hasonló gondolkodásának és közös szándékának alapja teremti meg erre a közeledési lehetőséget. Így kapcsolódik össze a homo ludens a homo socialisszal, és így lesz olyan, aki a társas élmények mellett társélményeket is hazavisz majd magával.

Maradjunk az „évzáró-évnyitó” alkalomnál. Lezárásképpen készítettél egy gyors statisztikát, ami a játékórákat és egyéb számszerűsíthető dolgokat illeti. Érdekességképpen megosztanád ezt?

Nem tagadom, hogy némileg szeretem a statisztikákat is, de természetesen nem tulajdonítok nekik felsőbbrendűséget a megélt események tartalmi oldalával szemben. Pusztán számokban kifejezve talán a következőképp írhatnám le az eseményt: öt nap, ötven résztvevő, hat színcsapat, kettőszázhuszonöt-féle társasjáték, kettőezer-száztizenhárom győzelmi pont, hetvenkét óra pontszerzés, kilencvenöt óra összjáték, négy vetélkedőszám, négy feladvány, két szabadtéri játék, egy hatalmas buli és több ezer nevetés.

Tapasztalatod alapján mi mindenre képes – ha fogalmazhatok így – a társasjáték a puszta kikapcsoláson, játékélményen túl?

Igyekszem csupán néhány gondolatra szorítkozni, ugyanis igencsak széles körű alkalmazásai, „hasznai” képzelhetőek el a társasjáték(ozás)nak. Kezdetben annyit említenék meg, hogy nem igazán hiszek abban, hogy vannak olyanok, akik nem szeretnek társasozni; a helyzet valósága inkább abban áll, hogy még nem próbáltak ki elég fajta társasjátékot, vagy nem tették azt „megfelelő” környezetben. A játszás örömének tagadhatatlan öncélúságán túlmenően a társasjátékot elsősorban egy egyedi és kiváló önismereti és az interperszonális kapcsolatok fejlesztésére alkalmas eszköznek tekintem. Ugyanis: a játék, ha „rendesen csináljuk”, akkor egyrészt egy olyan belső utazást tesz lehetővé, amelynek során magunkba feledkezve vagyunk jelen, és így a különféle játékok során – ezért is javasolt minél többfélét kipróbálni – olyan élet-/döntési helyzetekben, reakciókban tapogathatjuk ki önmagunkat, amelyekre másképp talán nem ébrednénk rá. Következésképpen pedig valós élethelyzetekben is hasznosítható tudásra tehetünk szert önmagunkról anélkül, hogy tényleges veszélyhelyzetbe kerülnénk (akárcsak ha egy akciófilmet néznénk a kényelmes karosszékből). Másrészt, az előzőek „mintájából” kiindulva, ugyancsak megismerhetjük játéktársainkat, hiszen itt önmagunkról elfeledkezve akaratlanul is fel-felvillantjuk a sokféle szociális álarc mögött rejtőzködő énünket, viszonyulásunkat társainkhoz, gondolkodási módszereinket, értékeinket és hiányosságainkat. Nem egyszer hallani olyan visszajelzéseket, hogy: „Mekkora nyerési szándék van XY-ban!” / „Ki gondolta volna, hogy ennyire akar bizonyítani!” / „Sok éve ismerjük már egymást, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire kreatív megoldási ötletei lennének…” stb. Ide talán akár egy figyelmeztetőtábla is elkelhetne, hogy: Vigyázat, a játék nem csak játék!

Továbbmenve, az egyes társasjátéktípusok függvényében számos területen jó eséllyel kamatoztatható a bennük rejlő fejlesztési potenciál. Idesorolnám a következőket: absztrakt/logikai gondolkodás fejlesztése, kommunikációs készségek javítása, stratégiai készségek csiszolása, előre tervezés, döntéshozatali/mérlegelési képesség, helyzetelemzés, emberismeret stb.

A jelenből picit forduljunk a múlt felé. Honnan, hogyan indult a társasjátékokkal való kapcsolatod?

Ebben a kontextusban négy főbb állomást említenék meg. A társasjátékozás a gyerekkoromból indult el, amikor is a szüleimmel és nagymamámmal együtt hatalmas römipartikat tartottunk a családban. Ez valójában hagyománnyá is vált, mostanáig fennmaradt, s hazalátogatásaim alkalmával szüleimmel még mindig leülünk közösen játszani, amikor csak tehetjük. Ennek a kezdetnek egy további állomása volt az Activityvel való megismerkedésem valamikor a 2000-es évek elején, amikortól bő egy évtizeden keresztül egy viszonylag stabil, 10-12 fős baráti társasággal rendszeresen összeültünk activityzni és maffiázni, ezek az alkalmak gyakran hajnalig tartó játékpartikba torkolltak. A harmadik „fordulópontot” az ún. KEL-es játékestek képezik, a negyedik állomást pedig a MATRISZ Egyesület létrehozása jelentette.

Ha ki kellene választanod néhány kedvencet az általad ismert társasjátékok közül, melyek lennének azok?

Ez egy egyszerűnek tűnő kérdés, amire azonban nem lehet egyszerű választ adni. Valahogy úgy vagyok vele, s szerintem sokan mások is, akik régóta társasoznak már, mint a kedvenc zeneszámunkkal az lenni szokott, vagyis a válasz általában hangulattól, időszaktól stb. függ a leginkább. Néhányat azért mégis felsorolok, amelyek ebbe a kategóriába tartoztak nálam az idők során. Kezdeti kedvenceim voltak (melyeket azért mostanában is szívesen játszom) a kommunikációs játékok, ahol vagy magyarázni kell (szavakkal vagy nonverbálisan), vagy magyarázkodni, blöffölni: ilyenek pl. az Activityk, Tabu, Hart an der Grenze, Agent undercover, Imagine – természetesen mindez tagadhatatlanul összefonódik filológus beállítottságommal is. Továbbá nagyon kedvelem a viszonylag egyszerű mechanizmussal dolgozó, de folyamatosan mélyíthető stratégiát igénylő ún. absztrakt társasjátékokat is, mint az Azul sorozat, Sagrada, Majolica, a GigaGames játékai, Talat, valamint a vizuálisan is megragadó kivitelezésű, de nem túlzottan nehézsúlyú stratégiai játékokat, mint: Pagodák kertje, Őrült Lajos király kastélyai, Fotoszintézis. Mind közül pedig kiemelném a korongos, ügyességi játékokat, különösképpen a Crokinole-t, amelynek egy dedikált Facebook-oldalt is létrehoztam, és amelyből kontinensi és világbajnokságokon is vettünk már részt többedmagammal.

Akik a Kolozsvári Egyetemi Lelkészség háza táján megfordultak az utóbbi tizenévben, azok pontosan tudják, „történelmed” van a társasjátékos alkalmak összehozása tekintetében. Elevenítsd fel, kérlek, hogyan indult a KEL-nél a Játék-Koktél elnevezésű, havi rendszerességű alkalom!
Ez a történet 2010 decemberéig nyúlik vissza, amikor is a KEL berkeiben egy OKET (Országos Katolikus Egyetemi Találkozó) került megszervezésre, melynek keretében alternatív programlehetőségként felmerült, hogy közösen egy koktélkészítő (immár) házaspárral együtt szervezzünk társasjátékos alkalmat. Ezt pedig annyira jól sikerültnek éreztük, hogy elhatároztuk, a rákövetkező januártól kezdődően megpróbáljuk havi rendszerességgel megszervezni a játékos alkalmat a KEL keretében. A név eredete is ide köthető (Játék-Koktél, azaz: a játék az egyértelmű, a koktél pedig egyrészt azért, mivel koktélmestereink minden alkalommal különleges készítményekkel várták az asztalok köré ülő társas szellemű résztvevőket, másrészt pedig mivel maga a koktél szó az angol „cock + tail”-ből származik, ami a kakas farkára utal, ami pedig köztudottan színes, akárcsak a hozzánk havonta betévedő társaság). A havi események azóta is töretlenül tartanak, csupán a pandémia kritikusabb ideje alatt kényszerültek szünetelésre. A helyszínek közben időnként változtak – KEL, Agapé Étterem, Heltai Folk-kocsma, Katolikus Nőszövetség terme (jelenlegi) –, akárcsak a résztvevők létszáma, ez utóbbi végszámai a tizenöt és a kétszázhúsz; a játékkedv azonban változatlanul szedi mit sem sejtő áldozatait…
Aztán kinőtte magát a Kolozsvári Egyetemi Lelkészség védnöksége alatt megalakult játékest, és létrejött a MATRISZ…

A havonta megrendezésre kerülő kolozsvári játékestek valóban idővel kinőtték a bölcsőhelyükül szolgáló KEL-t, s további, tágasabb színterek belakását igényelték. Ennek történeti folyamatába kapcsolódott bele a későbbi egyesület is. A MATRISZ Egyesület (Magyar Társasjátékosok Romániai Szövetsége) alapítási ötletével 2013 tavaszán kerestek fel a későbbi alapítótagtársak Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Szatmárról és Nagyváradról. Az egyesület végül hét alapítótaggal jött létre ugyanazon év őszén, a bemutatkozó rendezvényt pedig az Októberi Játék-Koktél keretében tartottuk meg Kolozsváron 220 résztvevő jelenlétében, ami azóta is rekordszámú társasjátékestes eseménynek számít mind Románia, mind Magyarország szintjén (tudtommal legalábbis).

Milyen céllal hoztátok létre az egyesületet?

Az egyesület kezdeti és mindmáig követendő céljai: a társasjátékozás népszerűsítése elsősorban az ország magyar ajkú lakossága körében mint hasznos alternatív kikapcsolódási lehetőség és egyben személyiségfejlesztési módszer – ennek kapcsán megemlítendő az egyesület négyéves keretszerződése a Maros megyei tanfelügyelőséggel az Iskola másként program égisze alatt, melynek során társasjátékozási lehetőségekkel, betanításokkal, különféle módszerek alkalmazásával stb. járultunk hozzá a tanulók alternatív programjaihoz. Továbbá pedig a társasjátékos kezdeményezések felkarolása, bátorítása, valamint összefogása szintén alapvető célunk, melynek értelmében szakmai tapasztalatot, jogi hátteret, pályázati lehetőségeket, kapcsolati hálózatot és egyéb e tekintetben szükséges segítséget kívánunk nyújtani ott, ahol ez irányban nyitás, érdeklődés van. Számos erdélyi városban sikeresen elindítottunk vagy felkaroltunk ilyen jellegű kezdeményezéseket, melyek idővel továbbfejlődtek vagy átmenetileg megszűntek, de éppenséggel újonnan induló próbálkozások is vannak a láthatáron. Mindezen túlmenően pedig igyekszünk nagyobb, átfogóbb programajánlatokkal is jelen lenni ezen a területen, melyeken a részvétel nem feltétlenül egy adott településhez köthető, hanem Erdély-szerte bárhonnan becsatlakozhatnak az érdeklődők. Ilyen jellegű esemény volt például a nemrégiben lezajlott VI. MATRISZ Társasjátékos Szilveszter vagy akár a nyáron megszervezett EgyFeszt Fesztiválon a Játékudvar, mely utóbbi keretén belül a társasjátékozás szintén alternatív programként volt jelen a csíkszeredai Határátlépők Egyesület és a MATRISZ Egyesület szervezésében.
Milyen tervek, célok, álmok mozgatnak e téren?

Jövőbeli terveink igazából nem nagyon ütnek el eredeti elképzeléseinktől, azaz szeretnénk továbbra is minél több kezdeményezést felkarolni, egyesületünk égisze alá tömöríteni, ezáltal is több lehetőséget és teret adni a társasjátékozásnak mint személyes és közösségfejlesztő eszköznek. Továbbá szeretnénk a már meglévő csapatokat, besegítőket továbbfejleszteni ún. játékmesterekké, akik majd rendezvényeinken a betanításokat végezhetnék, játékszabályok magyarázásában segíthetnek, hogy minél több résztvevőt bevonhassunk köreinkbe. Illetve amellett, hogy reméljük, sikerül egyre több települést feltennünk az erdélyi társasjátékozás térképére mint rendszerességgel effajta lehetőséget kínáló események szervezőjét, keressük egyúttal azokat a megvalósítási útvonalakat is, amelyek révén több hasonló átfogóbb, azaz nem egyetlen településhez kötött népszerűsítő rendezvényt hozhatunk tető alá, melyekbe így olyanokat is bevonhatunk, akik bizonyos okokból kifolyólag még egyáltalán nem vagy csak kismértékben tanúsítottak érdeklődést a társasjátékozás műfaja iránt.

Egy némileg konkrétabb tervként pedig megemlíteném, hogy 2023-at Székelyudvarhelyen a játék évének harangozták be, melynek kontextusában igyekezni fogunk minél több olyan eseményt létrehozni, mely ezt a mottót megfelelően képviselheti ebben a dedikált évben.

Záróakkordként talán a három, a MATRISZ Egyesület égisze alatt vagy vele partnerségben rendszeresen működő eseménysorozatot szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani Facebook csoportneveik és otthont adó településeik alapján, melyek a következők: Játék-Koktél, Kolozsvár; Játssz ma! – társasjátékestek Csíkszeredában, Csíkszereda; MATRISZ Székelyudvarhely, Székelyudvarhely.

Az évkezdeti időszakot megragadva kívánok minden kedves olvasónak egy játékosabb 2023-at, mely során a társasjátékozás adjon kellő örömet mindennapjainkba, illetve számos barátot és ismerőst, hogy velük játszva felfedezzük a bennünk lévő ismeretlent.