A legszebb karácsonyi ajándék

0
844

Egy papi élet koronája lehet egy őszinte, szeretetteljes visszajelzés: ez történt Jakab Gáborral, aki a jelen égető problémáit mindig élénk érdeklődéssel követte, kereste és keresi a választ, megoldást. Teológiai tudásra, tudományra szomjasan, a világra nyitottan, s mindig remek humorérzékkel. Legszebb karácsonyi ajándékát 2022 karácsonyán kapta, ennek történetét osztja meg.

Egy óvatosan körbeégetett sárguló papírlapra kézzel írt levelet adott át nekem egy középiskolás lány az „éjféli misén” — Kolozsváron, az Irisz-telepen. Ide másolom és az olvasókkal szeretettel megosztom.

Kedves Gábor papbácsi! Idén (2022-ben) mindenképpen meg szerettem volna ajándékozni és sokat is gondolkodtam, hogy mi lenne a legalkalmasabb erre a célra, de végül egy levél mellett döntöttem. Kifejezhetetlenül hálás vagyok, hogy tartja bennünk a hitet, s a szeretetet. Az egész családomnak nagyon sokat jelent ez az irisztelepi közösség, és a vasárnapi misék. Szerencsés ez az Irisztelep, hogy ilyen papbácsija van. Nagyon örülök, hogy én is a része lehetek, hiszen nekem a Papbácsi olyan, mint egy harmadik nagyapa. Nem is húzom nagyon tovább a szót. Egy örömteli, áldott, békés Karácsonyt kívánok a Papbácsinak és egy boldog Újévet!
Mihály Dorottya (Dórika) 2022. karácsonyán
.
Fel a fejjel, amíg van!

A buzdítást a levélszöveg legvégén tőlem idézte Dórika, emberekkel való találkozásaim alkalmával szoktam mondani mintegy búcsúzóul és kissé tréfásan az éppen távozónak.

Hogy miért okozott ez a kedves levél nekem nagyon nagy lelki örömöt ? Éppen a karácsonyt megelőző napokban került kezembe egy érdekfeszítő könyv: Miért nem hiszek már?, alcíme: Amikor a fiatalok elvesztik hitüket. A kötet a Koinónia és a Tiszán-inneni Református Egyházkerület közös kiadványa, három német szerző: Tobias Faix teológus, Martin Hofman és Tobias Künkler szociológusok 2014-ben Németországban megjelentetett közös munkája. Nagyon elgondolkoztatott a tartalma. A szerzők véleménye szerint a fiatalok hitvesztése tulajdonképpen a közösségből való kiválással és az imádság abbahagyásával kezdődik. Ennek persze sokféle oka van, s nagyjából fel is sorolják, illetve hozzáértéssel szakszerűen elemzik is azokat.

Ilyenkor az történik, hogy a hit és hitgyakorlás egyre kevésbé lesz fontos számukra, míg végül teljesen feladják azt. A folyamatnak ezt a kezdeti szakaszát nálunk Erdélyben a papok egy idő óta „kibérmálkozásnak” hívják. Ezért az elkövetkezendő időkben elodázhatatlanul nemcsak a „meg-térésről” (a konverzióról), de a „ki-térésről” (a dekonverzióról) és annak valódi okairól is nyíltan és őszintén beszélnünk kell! ,,Quod omnes tangit, ab omnibus tractari debet” – írtam egy korábbi szövegemben.

A szerzők tárgyszerűen azt is megállapítják, hogy ma egy „olyan világban élünk, amelyben már alig létezik tudományosan megvizsgálatlan terület”. A „hitvesztést” azonban, sajnos, igazából és alaposan soha nem tanulmányozták, noha a hit időközben a kutatások közkedvelt témája lett. Ugyanakkor viszont, és ezért legyen hála a jó Istennek, a mai fiatalok életében is megtapasztalható a spiritualitás, illetve a spiritualitás utáni vágy. És ez önmagában is reménykeltő.

Fontos konklúzióként ezt írják: „A hitben lényegében nem arról van szó, hogy bizonyos kijelentéseket igaznak fogadunk el és nem is a világról való helyes kép birtoklásáról, hanem a valakiben, tehát egy élő személyben való bizalomról. Ennélfogva a hit ellentéte sem a kételkedés ma már, hanem az erősen ránktelepedő és egyre fojtóbb félelem, nyomában a nagyfokú bizalmatlanság. Hitünk révén ugyanis nem csupán megismerünk „valamit”, hanem megismerkedünk „Valakivel”.

Ez a hit néha letagadhatatlanul nagyon súlyos kételyekkel is jár, illetve mondjuk így: a kétely maga is része a hitünknek. Elég, ha a bibliai Szent Józsefre gondolunk, akiben nagyfokú kételyt, álmatlan éjszakákat okozott egy szakaszon az a felismerés, hogy Jézus „mástól” (valójában pedig a Szentlélektől, ami aztán végülis teljesen megnyugtatta őt!) – és úgymond „nem férfi magvából fogant”, majd pedig megszületett.

A kételyek között első helyen mindig a szenvedés problémája áll, amire máig sincs teljesen megnyugtató és kielégítő válasz. Még számomra, az immár évtizedek óta gyakorló lelkipásztor számára is az ártatlan gyermekek szenvedése szűnni nem akaró probléma, mert üdvözítő evangéliumában Jézus maga sem magyarázta különösképpen azt. Hanem hittel elfogadta. Legyen meg az Atya akarata!

A nemzetközileg is ismert cseh teológus, Tomaš Halik A kereszténység alkonya (Nachmittag des Christentums) című könyv szerzője ezért azt javasolja a fiataloknak ebben a témában, hogy a kérdezést túl korán ne hagyják abba!!!

A szerzők szakmabeli vizsgálódásuk során egészen konkrétan nyolc hitvesztéshez érkezett fiatal élettörténetén keresztül mutatják be az általában hosszantartó és küzdelmes lelki folyamatot, illetve azt, hogy valójában miért is idegenednek el a korábban hitüket aktívan gyakorlók a keresztény hittől, s milyen indítékok, okok, tapasztalatok vannak a folyamat mögött.

Éppen ekkor, egy ilyen izgalmas és érdekfeszítő témájú könyv elolvasása teremtette furcsa hangulatban egészen váratlanul megkapom „karácsonyi ajándékként” az idézett levelet, amely a hitvesztéssel szemben kimondottan és nagyon bátorítólag magáról a hitről, a hit értékéről, megtartó erejéről, a hit nyújtotta lelki örömről és a semmivel sem pótolható karácsonyi békéről szól! Ezért ezúton nyilvánosan írásban is köszönetet mondok érte, s tárgyi emlékeim között úgy fogom megőrizni, mint reményt sugárzó levelet, illetve mint pozitív „üzenetet”.

Jakab Gábor

Fotók: erdélyi ferencesek

MEGOSZTÁS