A jövő központi kérdése – Georg Bätzing beszéde a Római Kúria és a német püspökök találkozóján

1
615
Fotók: L’Osservatore Romano/Magyar Kurír

Dikasztériumközi találkozót tartott november 18-án az Augustinianum Intézetben a Római Kúria néhány dikasztériumának vezetője a németországi katolikus egyház hatvankét püspökével, akik ad limina látogatásra érkeztek Rómába. Azért szervezték meg ezt a találkozót, hogy közösen gondolkodjanak a Németországban zajló szinodális útról.

A találkozót Pietro Parolin bíboros államtitkár moderálta, aki a tanácskozás bevezetőjében „kegyelemnek” nevezte a találkozót, amelyre azon a napon került sor, amikor az egyház Szent Péter és Szent Pál alakjára emlékezik. „Nagyon különböző alakok” – hangsúlyozta Parolin bíboros –, „mégis testvérek”. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy „egységes család” legyünk, amelynek tagjai vitatkoznak ugyan, de továbbra is szeretik egymást: „A szeretet uniformizálás nélkül egyesít bennünket, különbözőségeinkben is összeköt bennünket.” Ezt követően Georg Bätzing limburgi püspök, a Német Püspöki Konferencia elnöke vette át a szót, majd Luis Francisco Ladaria Ferrer bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa és Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Dikasztérium prefektusa tartott előadást. A három beszéd szövegét november 24-én tették közzé a Szentszék napilapjában, a L’Osservatore Romanóban.

Georg Bätzing, a Német Püspöki Konferencia püspökelnöke:

A jövő központi kérdése

Mi, püspökök hálásak vagyunk, hogy a római ad limina látogatás végén dikasztériumközi találkozóra nyílik lehetőségünk. Úgy látjuk, jó alkalom ez arra, hogy kifejezzük kölcsönös megbecsülésünket egyházunknak, az egyetemes egyházzal szorosan összefonódó németországi egyháznak ebben az időszakában. Szeretnénk együtt gondolkodni a hazánkban élő egyház szinodális útjának tapasztalatairól és eredményeiről. Tegnap a kihallgatás során a szentatya világosan elmondta válaszaival, hogy az egyház feszültségekből él, ezért a feszültségek részét képezik egy úton lévő, élő egyháznak. Ez jó útmutatás mai beszélgetésünkhöz.

Először is kettős köszönetemet szeretném kifejezni: jó, hogy a szentatya világszinten elindította a szinodális folyamatot. Mivel ez egy többéves út, melynek harmadik szakasza éppen a néhány hete itt, Rómában bemutatott dokumentummal kezdődött, ez – mint az egész folyamat – az egymással való beszélgetésnek és egymás meghallgatásának az útja.

Köszönjük a szentatyának, hogy megindult a teológiai kutatás arra vonatkozóan, hogy mit jelent a szinodalitás, és hogy azt a püspöki szinódus bevezetésének ötvenedik évfordulója alkalmából 2015-ben elmondott történelmi beszédében ki is fejtette.

Ma azért vagyunk itt, hogy a németországi szinodális útról beszéljünk. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy erről a beszélgetésről hiányoznak olyan emberek, akik a szinodális út vezetői hazánkban. Mi, püspökök ugyanis egy 230 fős szinodális gyűlésnek vagyunk a tagjai, s e gyűléshez olyan hívők tartoznak, akik nagy elkötelezettséggel dolgoznak egyházukért. A szinodális elnökség két püspökből és két világi személyből áll. Tehát sajnos a szinodális tagok nagy részének – különösen a világiaknak – nincs lehetősége arra, amire nekünk ma igen. Ezért reflexióinkat, vitáinkat, közös perspektíváinkat és esetleges iránymutatásainkat azzal a kikötéssel kell megfogalmaznunk, hogy azt a szinodális úton mindenkinek meg kell vitatni, mindenkinek osztoznia kell rajta és magáévá kell tennie.

Másodsorban szeretnék köszönetet mondani a szentatya 2019. június 29-i leveléért, melyet „Isten Németországban úton levő népének” írt. Ez kifejezi a helyi egyházunk iránti lelkipásztori aggodalmát. A pápa szavainak perspektívája az általa említett radikális változás, a korszakváltás. Ehhez teljes mértékben csatlakozunk, ugyanis a megtérés és megújulás útját keressük. Ferenc pápa pedig elmagyarázta nekünk, mit ért szinodalitáson. Biztosíthatom a jelenlévőket, hogy ez a levél kísért bennünket szinodális utunkon. Már statútumunk előszavába is felvettük. A nyolcvanezer példányban megjelent kiadvány számos egyházmegyei, csoportos és egyesületi megbeszélés alapjául szolgált. Németországban már több mint ötven éve szinodális gyakorlatot folytatunk a fontos intézkedések és döntések tekintetében. A jelenlegi folyamattal új szakaszba léptünk. És a jövőben is szeretnénk tartósan gyakorolni a szinodalitást. Talán még nem integráltuk eléggé a levél néhány központi útmutatását, de készek vagyunk megtanulni, hogy a jövőben még többet és jobban tegyünk.

Őszintén hozzátenném azonban azt is, hogy megdöbbenést váltott ki az a tény, hogy a pápa levele nem tett utalást a szinodális út valódi kiindulópontjára, nevezetesen a szexuális visszaélésekre, arra, hogy az egyházi hatóságok nem megfelelően kezelik ezeket, hogy a püspökök eltitkolják őket, és hogy a római hivatalok részéről az átláthatóság tartósan hiányzott a kezelésük során. Kedves testvéreim, szeretnélek emlékeztetni benneteket, hogy ma van a pápa által az egyházban elkövetett szexuális visszaélések áldozatairól való megemlékezés érdekében meghirdetett, évente visszatérő nap. Az MHG [a mannheimi, heidelbergi és gießeni egyetemekből álló kutatási konzorcium] tanulmánya szerint a legtöbb püspök számára egy dolog nyilvánvaló: minden evangelizációs erőfeszítés keveset fog érni, ha nem előzi meg radikális őszinteség egyházunk rendszerszintű hibáit és hiányosságait illetően, ami strukturális szinten, egészen az egyház gyakorlatáig és tanításáig a megtérésre és a megújulásra való következetes törekvéshez vezet.

Nem utolsósorban az eddigi struktúrák is a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések romboló botrányához vezettek. Meglepődtem, mert az volt a benyomásom az elmúlt napokban folytatott néhány beszélgetés során, hogy nem minden beszélgetőpartnerünk ért egyet ebben a kérdésben.

Egyházként sok bizalmat eljátszottunk, és kevés hitelességünk maradt. A szexuális visszaélésekkel kapcsolatos botrányt semmiképpen sem szabad lekicsinyelni vagy relativizálni. Mindenekelőtt a kiskorúak védelmével kell foglalkoznunk, majd gondoskodnunk kell arról, hogy soha ne ismétlődhessenek meg visszaélések. Miattuk az egyház mély sebeket szerzett. A mi bűnünk miatt kérdőjeleződött meg a püspöki tekintélyünk. A jelen pillanatban az egyház az egyik legmélyebb válságát éli, egyben a papi és püspöki szentségi szolgálat is az egyik legmélyebb válságába jutott. El kell érni, hogy a hívők előtt újból legyen hitelünk és tekintélyünk. Csak így válhat újra gyümölcsözővé a szolgálat az egyházban. De csak akkor nyerhetünk újra bizalmat, ha jelentősen megváltozik szolgálatunk végzésének módja, ha a papságot, a hívőket és a világi hívőket komolyan és érzékelhető módon bevonjuk a konzultációs (decision making) és a döntéshozatali (decision taking) folyamatokba. És ez nemcsak a mi országunk egyházára vonatkozik, hanem az egyetemes egyházra is. Nyomatékosan kérjük, hogy hallgassanak meg bennünket ebben a szükségletben.

Miért indítottuk el a szinodális utat?

Mi, püspökök, meghallottuk ezt a szükségletet, s ez arra késztetett bennünket, hogy egy fontos lépést tegyünk, és a Német Katolikusok Központi Bizottságával együtt elindítsuk a németországi katolikus egyház szinodális útját. Az ennek keretében tárgyalt témák végső soron annak a „visszaélésekről szóló tanulmánynak” (MHG-tanulmány) a következtetései, amelyet mi, püspökök készíttettünk, és amelynek eredményeit 2018-ban mutatták be.

A tanulmány lényege, hogy az egyházban számos olyan tényező van, amely szorosan összefügg azzal, ahogyan mi, klerikusként értelmezzük és éljük szolgálatunkat, és amely elősegítette a visszaéléseket, és akadályozta azok szankcionálását.

Fel kellett ismernünk, hogy a visszaélésekhez a hatalommal való bánásmód és a függőség kihasználása vezetett. Ezt nevezhetjük klerikalizmusnak is – melytől Ferenc pápa folytonosan óv bennünket –, mert a szolgálat tekintélyelvű-klerikális felfogása vezetett a visszaélések eltussolásához és a rendszer védelméhez. A rendszer védelme és őrzése került a középpontba, miközben az áldozatok érdekeit és védelmét elhanyagoltuk.

A visszaélés (bántalmazás) nem csak egyéni helytelen viselkedés. A visszaélésnek rendszerszintű mozgatórugói is vannak. Az a mód, ahogyan a püspökök, az egyházmegyék személyzeti felelősei, a paptestvérek és néha még a közösségek is az elkövetőkkel és az áldozatokkal bántak, minden bizonnyal akaratlanul is azt a benyomást keltette az elkövetőkben, hogy tetteik nem olyan súlyosak, és nem riasztott el másokat visszaélések elkövetésétől. Ez a következtetése annak a zárójelentésnek is, amelyet a Francia Püspöki Konferencia készíttetett a szexuális visszaélésekről (1).

Ezért a katolikus egyházon belüli hatalommal való foglalkozás, a katolikus szexuális erkölcsről való beszéd és a papi életmódra történő reflektálás (vagyis a szinodális út négy fóruma közül háromnak a témája) szintén annak a szükségletnek a következményei, hogy a kiskorúak szexuális zaklatását, valamint annak rendszerszintű okait feldolgozzuk, tisztázzuk és megelőzzük. Meg akarjuk szüntetni ezeket az okokat, hogy visszanyerjük az emberek bizalmát az egyházon belül és kívül.

Van, aki ellene fogja vetni, hogy az említett kérdésekről, melyekhez hozzá kell még tenni a nők egyházban betöltött szerepének kérdését is – mely személyes véleményem szerint a jövőre nézve a döntő kérdés –, már évtizedek óta viták folynak. Egyesek ebben az összefüggésben egyenesen a „visszaélésekkel való visszaélésről” beszélnek, amelynek célja egy állítólagos reformprogram keresztülvitele. Nem értem ezt a kritikát, és azt kérdezem: nem kellene-e inkább szégyenkeznünk amiatt, hogy a szexuális és lelki visszaélések feltárására volt szükség ahhoz, hogy komolyan foglalkozni kezdjünk az igehirdetés és az egyházi élet azon aspektusaival, amelyek problémáira a hívők közül sokan és a teológiai viták évtizedek óta felhívják a figyelmünket? Ma fel kell ismernünk, hogy a kritikus hangok nem a korszellem kifejeződései, hanem az emberért és az egyház hiteles igehirdetése iránti őszinte aggodalomé. Az evangélium érdekében fontos, hogy meghalljuk ezeket a hangokat.

Ezért döntöttünk úgy, mi, püspökök, hogy szinodális utat járunk Isten népével Németországban. Összehívtunk egy szinodális közgyűlést, mely a németországi katolikus élet minden területét képviseli. Mi, püspökök nem mondtunk le szolgálatunkról. De ezt a megbízatást a szinodalitás jegyében akarjuk teljesíteni. Tudom, hogy a szinodális összejövetelek során gyakran támadt heves viták sokakat irritáltak az egyetemes egyházban, és itt, Rómában is. Néhányan nyilvánosan is kifejezték aggodalmukat a tekintetben, hogy hová vezet majd a németországi egyház szinodális útja. Ezzel kapcsolatban sok félreértés és tévhit kering. Ezért hadd mondjak itt ki egy dolgot teljesen egyértelműen.

A németországi egyház szinodális útja nem törekszik egyházszakadásra, és nemzeti egyházhoz sem akar vezetni.

Azok, akik továbbra is egyházszakadásról vagy nemzeti egyházról beszélnek, nem ismerik sem a német katolikusokat, sem a német püspököket. Elszomorít engem, milyen nagy hatalmat nyert ez a szó, amellyel megpróbálják megtagadni katolikusságunkat és a világegyházzal való egység iránti vágyunkat. Sajnos idetartozik a meglehetősen helytelen összehasonlítás is egy „jó evangélikus egyházzal”. Ez nem felel meg erőfeszítéseink szándékának és céljának. Valójában egy jobb, a szentségi dimenzióból élő katolikus egyházat keresünk. Ezek az erőfeszítések igen fárasztók, és nyilvánvaló konfrontációkhoz és feszültségekhez vezetnek köztünk, püspökök között. Igen, fórumainkon és a szinodális összejöveteleinken vitatkozunk egymással. Olyan ez, mint egy családban, ahol időnként felemeli az ember a hangját. A vita olykor érzelmi hangneme az evangélium és az egyház iránti szenvedélyt fejezi ki. És mi lenne a szeretetből szenvedély nélkül? De egységben maradunk.

Az igehirdetés és a lelkipásztori munka során naponta felmerülő problémákkal és kérdésekkel teológiai szempontból foglalkozunk. Az egyetemeinken művelt teológiát az egyház kincsének tekintem. A teológiatanárok nagyfokú elkötelezettsége a szinodális úton segít abban, hogy jobban elemezzük az egyház helyzetét, hogy érveket dolgozzunk ki, és olyan megoldásokat keressünk, amelyek szilárd teológiai alapokon nyugszanak. A gazdagság elbizakodottá és önhitté is tehet bennünket, testvéreim, ismerjük ezt a kísértést. Talán olykor egyikük-másikuk engedett is a kísértésnek. Az egyetemi teológia szolgálata azonban nélkülözhetetlen az egyház számára. Szükségünk van mind a teológiai tudományok, mind a természettudományok és a humán tudományok tudására és felismeréseire, hogy megbízható válaszokat kapjunk korunk kérdéseire.

Szeretném itt nagyon is tudatosan megemlíteni határozatainkat, mivel ez az, amiről a későbbiekben beszélni fogunk:

  • Auf dem Weg der Umkehr und der Erneuerung. Theologische Grundlagen des Synodalen Weges der katholischen Kirche in Deutschland [A megtérés és megújulás útja. A németországi katolikus egyház szinodális útjának teológiai alapjai] iránymutató szöveg;
  • Macht und Gewaltenteilung in der Kirche – Gemeinsame Teilnahme und Teilhabe am Sendungsauftrag [Hatalom és hatalommegosztás az egyházban – Közös részvétel és részvétel a küldetésben] alapszöveg;
  • Einbeziehung der Gläubigen in die Bestellung des Diözesanbischofs [A hívők bevonása a megyés püspök kinevezésébe] operatív szöveg;
  • Synodalität nachhaltig stärken [A szinodalitás fenntartható módon történő megerősítése] operatív szöveg;
  • Frauen in Diensten und Ämtern in der Kirche [Nők az egyház szolgálataiban és hivatalaiban] alapszöveg;
  • Lehramtliche Neubewertung von Homosexualität [A homoszexualitás tanítóhivatali újraértékelése] operatív szöveg;
  • Grundordnung des kirchlichen Dienstes [Az egyházi szolgálat alapvető szabályozása] operatív szöveg.

Ezeket a szövegeket a püspökök több mint kétharmada, sőt némelyiket nyolcvanöt százaléka jóváhagyta. Az eddig megtett út alapján ezek a mi válaszaink arra, hogy mit kell tennie az egyháznak. Nem új egyházat alapítunk, de a szinodális út határozatai – a Szentírás, a hagyomány és a legutóbbi zsinat alapján – arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként lehetünk ma egyház, missziós és dinamikus, bátorító és jelen lévő, az emberek szolgálatában álló és egymást segítő egyház. Ezek a szövegek a mi hozzájárulásunk kívánnak lenni az egyetemes egyház szintjén folyó vitához.

A döntések meghozatalakor nyilvánvalóan különbséget teszünk: mit tudunk helyben megvalósítani, amire püspökökként bátorítást érzünk; és mi az, ami az egyetemes egyház szintjén megbeszélést és döntést igényel? Hálásak vagyunk, hogy a világszinten zajló szinodális folyamat teret biztosít e témák bemutatására.

Alapvető átalakulás zajlik

A jövő központi kérdése az, hogy miként éljük meg a hitet és miként lehetünk egyház ma. Biztosíthatunk benneteket, hogy a szinodális úton nem kizárólag szerkezeti kérdésekről beszélünk, és nem csak saját templomtornyunk körül forgunk. Ellenkezőleg: a szinodális úttal szeretnénk újra feléleszteni az Istenről való beszédet a nyilvánosság előtt.

Társadalmunknak, bármennyire is elvilágiasodott és változásban lévő, szüksége van a vallásosságra, szüksége van nyilvános tanúságtételre a keresztény hitről és új impulzusokra az Istenről való beszédhez. Az értelmet kínálók piacán azonban mi csak egy javaslat vagyunk a sok közül. Ezt a javaslatot, ha szabad ezt a kifejezést használnom, újra láthatóvá és megtapasztalhatóvá kell tennünk.

Bár valószínűleg nem fogjuk tudni megállítani a hanyatló egyházi alakzat eróziós folyamatait (az önkéntes munkának, a megkeresztelkedéseknek, az egyház nyilvános elfogadottságának csökkenése), ne veszítsük kedvünket, hanem keressük a hit mai megélésének meggyőző alakzatait, és nyerjünk meg rá embereket. Ez nem könnyű feladat, különösen azért, mert országunk történelmében először fordul elő, hogy a katolikusok és a protestánsok a lakosság kevesebb mint ötven százalékát teszik ki.

A koronavírus-világjárvány következményei tagadhatatlanok, lelkipásztori szolgálatunkban is.

Alapvető változások zajlanak. Eddig senki sem tudott megoldást sem javasolni. Ráadásul nem léteznek egyszerű megoldások. Hogy mi a jó és helyes ebben a helyzetben, és mit kell tenni, ezért ütközünk egymással a püspöki konferencián belül. Nem csak arról van szó, hogy nem értünk egyet; mindannyian úgy érezzük, hogy személyes és közös felelősségünk, hogy aktívan hozzájáruljunk az egyház jelenlegi helyzetének alakításához, és nem akarjuk egyszerűen csak reaktívan elfogadni azt. De mi nem úgy érkeztünk ide, hogy egy egységes, egy „darabban” hozott véleményt képviselünk, hanem nézetek és cselekvési szándékok széles skálája jellemző ránk.

Perspektíva

Ezért keresünk benneteket mint tárgyalópartnereket, hogy segítsetek fenntartani és alakítani ezt a jelenlegi feszültséget. Aggódunk amiatt, hogy a feszültségek túl gyors „feloldása” olyan megosztottsághoz vezethet, amely egyikünk számára sem lenne hasznos. Abban a reményben jövünk, hogy meg tudjuk találni együtt azt a katolikus keretet, amelyben a különbségek és az aszinkronitások is teret kaphatnak.

A püspöki szinódus hangsúlyozza, hogy különösen egymás meghallgatása a fontos. Ezt is figyelembe kell venni, tekintettel arra, hogy megingott a bizalom. Ugyanakkor a meghallgatás megvan; különösen a szinodális fórumokon; az egyik fórum egy különleges módot is elfogadott a kölcsönös meghallgatás irányítására a feszültséggel teli témákban, és különösen a kisebbségek meghallgatására. A szinodális összejövetelek előtt pedig meghallgatásokra jövünk össze, hogy együtt ismerjük meg mélyebben a témákat. Az összejövetelek között pedig a szövegeken dolgozunk, hogy mindenkinek lehetősége legyen arra, hogy hozzászóljon a vitához.

Örülünk, hogy ezekkel az aggodalmakkal és feszültségekkel be tudunk kapcsolódni az egyetemes egyház szinodális folyamatába, amely 2023 tavaszán a kontinentális szakaszával folytatódik; és hálásak vagyunk, hogy az egyetemes egyház szakaszának meghosszabbítása egy kicsit lelassította a dolgokat, ami minden bizonnyal hasznos a kölcsönös megnyugtatás szempontjából. A munkadokumentum eredeti idézeteken keresztül az egyetemes egyház számos hangját megszólaltatja. Beszámol a helyi egyházak tapasztalatairól, a szinodális egyház megvalósítása során felmerült nehézségekről, de a szinodális folyamatok által már elért eredményekről is. Alig egy év elteltével ez a szinodális folyamat olyan dinamikát szabadított fel, amely az összes megkeresztelt méltóságának új megértéséhez, a hívőknek az egyház küldetésében való szélesebb körű társfelelősségéhez, valamint az egyetemes egyházban előttünk álló kihívások jobb felismeréséhez vezetett. A szinodális folyamat tehát máris átalakította az egyházat.

Ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a szinódus római munkadokumentuma világossá teszi, hogy a németországi egyház szinodális útját az egész egyházat érintő szinodális dinamika részeként kell értelmezni.

A négy fórumon és a szinodális összejöveteleken tárgyalt témákat az egyház más közegeiben is megvitatják. A munkadokumentum emellett rendkívüli, „a saját kertünkön túli” betekintést nyújt Isten népének a világ más részein jelentkező problémáiba, kérdéseibe és perspektíváiba. Így számos közös szempontot fedezhetünk fel, amelyek könnyen összehasonlíthatók, ugyanakkor kifejezetten specifikusak is.

Most pedig örömmel várjuk a kérdéseket, a továbblépésre késztető impulzusokat és a testvéri eszmecserét.

Forrás: fordította Tőzsér Endre SP/Magyar Kurír


JEGYZET

1. Vö. Commission indépendante sur les abus sexuels dans l’Église (CIASE): Les violences sexuelles dans l’Église catholique. France 1950–2020, 2021. október 5. (II. fejezet: Le questionnement quant aux causes profondes du phénoméne des violences sexuelles perpétrées au sein de l’Église catholique, 311–345.). Online francia változata ITT, angol változata ITT olvasható.

1 HOZZÁSZÓLÁS