FRISSÍTVE: Beiktatták Német Lászlót, a belgrádi főegyházmegye új érsekét

0
543
Német László érsek. Fotók: belgrádi érsekség

A belgrádi főegyházmegye új érsekét, Német Lászlót december 10-én, szombaton iktatták be hivatalába – tájékoztatta az egyházmegye az MTI-t. A volt nagybecskereki püspököt, a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnökét Ferenc pápa november 5-én nevezte ki belgrádi érsekké. FRISSÍTÉS: A cikk végén teljes terjedelmében közöljük Német László belgrádi érsek ünnepi beszédét.

Német László a főegyházmegyét 2001 óta vezető, szlovén származású Stanislav Hočevart váltotta a belgrádi érseki székben.

Az ünnepélyes ceremóniát a belgrádi Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele székesegyházban tartották, ahol Stanislav Hocevar átadta a pásztorbotot az új érseknek, aki ezt követően beült a főpásztori székbe.

A szabadkai Pannon RTV beszámolója szerint az ünnepi szentmisén felolvasták azt a pápai bullát, amellyel Ferenc pápa hivatalosan kinevezte az új érseket. A misén az új érsek beszédében a békés együttélés fontosságára hívta fel a figyelmet. „A szentháromságos egy Isten teremtett mindent és mindannyian Isten felé tartunk. Együtt vagyunk az úton. Ezért szeretnék békében együttműködni minden vallásos emberrel országunkban. Különösképpen gondolok itt a szerb ortodox egyházra, hiszen ő a mi nagyobb testvérünk itt ezen a vidéken, de épp így gondolok minden történelmi egyházra és vallási közösségre, és a velük való békés együtt haladásra az Isten országa felé vezető úton” – hirdette Német László.

A szertartáson mások mellett Porfirije szerb pátriárka és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, illetve a túrterebesi születésű, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök is jelen volt. A magyarországi és a romániai püspökségek és egyházmegyék is képviseltették magukat az ünnepségen. Romániából a római katolikus egyház részéről Aurel Percă bukaresti metropolita érsek, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Pál József Csaba temesvári püspök, illetve görögkatolikus részről Claudiu Lucian Pop kolozsvári és Alexandru Mesian lugosi görögkatolikus püspökök vettek részt az ünnepségen.

Német László 1956-ban született a mai Szerbia területén található Hódságon. 1977-ben lépett be a verbita szerzetesrendbe, 1983-ban szentelték pappá. 1994-ben szerzett dogmatikai doktorátust a római Pápai Gergely Egyetemen. 2000 és 2004 között a Szentszék nemzetközi szervezetek mellett működő bécsi állandóképviseletén teljesített szolgálatot. 2004-től 2007-ig a verbita rend magyarországi tartományfőnöke, 2006 és 2008 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára volt. 2021 óta az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) alelnöke.

XVI. Benedek pápa 2008-ban nevezte ki nagybecskereki megyés püspöknek, szentelése 2008. július 5-én a nagybecskereki székesegyházban volt. 2016-tól a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnöke.

Forrás: MTI

Német László érsek ünnepi beszéde

Krisztusban kedves testvéreim,

„Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok”.

Ezt a páli gondolatot, amelyet ma a szentleckében is hallottunk, választottam 39 évvel ezelőtt papszentelési mottóként. Így 39 év elteltével elmondhatom, hogy Isten kegyelme nem hagyott sohasem el. Az igaz, hogy dolgozni is kellett, ahogy Pál mondja, lehet, hogy többet is, mind azt sokan képzelnék, de ki tudja ezt felmérni? Sok minden úgy történik az életben, hogy az ember azt előtte el sem tudta volna gondolni. Ha visszatekintek életemre, szerzetesi és papi munkámra, szerénység nélkül mondhatom, hogy rengeteg helyen megfordultam, sok helyen éltem és dolgoztam, szenvedtem és szerettem. És most itt vagyok Belgrádban.

„Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok”.

Hála neki, a Mindenhatónak, a szüleimnek, az embereknek, azoknak, akik támogattak, szerettek, és láttak bennem mást is, nem csak a bácskai betyárlegényt, aki nagyrészben cinikusan nézi a világ történetének alakulását.

A papi hivatás, akárcsak minden más hivatás, nem embertől ered. A jó Isten lehetőségeket kínál nap mint nap, és akarja, hogy mi felismerjük ezeket a lehetőségeket és bátran megvalósítsuk őket. A jó Isten akarja, és az elénk küldött lehetőségekkel, gondviselésével támogatja hivatásunk megvalósulását. Minden emberi életet az Isten vezet, úgy, hogy az kibontakozzon. A végén pedig rádöbbenünk, hogy hogyan éltünk az ő kegyelmével és mennyire sikerült szolgálnunk azzal embertársainkat. Indíthatunk mi megannyi háborút, Isten addig fog dolgozni az emberi szívekben, és addig fogja ébresztgetni bennünk a béke iránti vágyat, amíg mi is beadjuk derekunkat és sikerülni fog segítségével békét teremteni. Így volt ez a II. világháború után, így volt ez Afganisztánban, így lesz ez mindenütt a világon, így lesz ez Ukrajnában is. Nem az ember fogja befejezni és eldönteni ennek a világnak a sorsát, hanem maga a megváltó, irgalmas és szerető Isten, aki egyszülött Fiát is odaadta értünk. Jézusnál sem a szenvedés, sem az elvetettség nem tartott örökre. A feltámadás az, ami benne örök. Isten fia feltámadt, hogy mi is a feltámadás útján járhassunk, és valljuk, hogy a szeretet legyőzi a halált és életet ad. Ahogy Jézus a János evangéliumában mondja magáról: Senki sem veheti el tőlem az életem, én magam adom oda barátaimért. Ránk gondolt és a történelem minden emberére. Hisz mindenkit végtelenül szeret és mindenkit magához akar hívni. Nem a halál uralkodik örökre, hanem a feltámadás és az élet, és nem is a feltámadás mint esemény, hanem Jézus Krisztus, az élő Isten Fia (Jn 10,18).



Püspökszentelésemre aztán 2008-ban egy másik bibliai verset választottam mottóul: „Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat” (Dán 3,57). Akkoriban ez nagyon megfelelt belső lelki állapotomnak, hivatásomnak, munkastílusomnak. Ezekben a sorokban életem értelmét láttam. Budapesten dolgoztam a püspöki konferencia főtitkárságán, mögöttem volt három nehéz év verbita tartományfőnökként, egy mélyvénás trombózis és tüdőbetegség, amiből sikerült felépülnöm. Akkor úgy gondoltam, mindezért dicsérnem kell az Urat. Az ő működését, keze nyomát véltem felfedezni mindenben, ami velem történt, és amit bizony el is kellett tudni szenvedni.

Püspöki szolgálatom Nagybecskereken szép volt, akkor is, ha nem volt mindig könnyű. De nagyon sok mindenért dicsérem az Istent, ha az elmúlt 14 évre visszatekintek: a sok jó munkatársért, köztük sok papért, de természetesen sokkal több világiért. Ebben az életszakaszban sem volt hiány egészségi problémából, példának okáért amikor 2019/20-ban azt hittem, hogy ennek az életnek most már tényleg vége. De voltak mellettem jó emberek, akik nem hagytak magamra. Elsősorban József öcsém és családja, majd Csiszár Klára és Horváth Szatmár. Ez utóbbi megállapította az igazi bajom és két hónap alatt lábra állított.

„Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat”

Mit hoz a jövő? Azt egyikünk se tudja. Aki ismer, az tudja, hogy rengeteget utazok és szeretek közben filozofálni. Feltűnt, hogy különböző országokban különböző számokat és betűket kapnak az autópályák. Egy nagybetűvel kezdődnek, utána pedig számok következnek. Hogyan adják a különböző országok a számokat az utaknak? És miért? Az 1-es mindig a legfontosabb út vajon?

Úgy tűnik igen. Nézzük csak: Magyarországon az M1 az osztrák határtól Budapestig vezet. Ausztriában a magyar M1 már csak A4-esként folytatódik. Az osztrákoknál az A1 Bécstől Salzburgig, a német határig megy. Horvátországban az A1 Zágrábból Dubrovnikba megy, Szerbiában az A3 jön Horvátországból és megy Belgrádig. Szerbiában az A1 Horgostól az északmacedón határig megy.

Ahogy az A1 út átszeli egész Szerbiát, úgy a belgrádi metropóliát is. Szerémség nem tartozik ehhez az egyháztartományhoz, de katolikusai itt élnek Szerbiában.



A legtöbb katolikus Szerbiában az A1 főút mellett él. Ezek között vannak magyarok, akik a katolikusok 70%-át teszik ki, vannak horvátok, szlovákok, lengyelek, és így tovább. Ilyen színes a katolikus egyház Szerbiában. Ezt az egyházat, amely Horgostól Presevoig, Batrováctól Versecig terül el, szeretem és szeretjük mindannyian, mi, akik itt élünk, keverten, de egységben a többséggel, minden vallási felekezettel, kultúrával és nyelvvel. Jó nekünk itt, jó nekünk itthon lenni ezeken a tájakon. A mi keresztény életünk itt ezeken a vidékeken a feltámadt Krisztust hirdeti. Krisztuskövetőkként élünk ebben a társadalomban és ezt a társadalmat építjük, szépítjük, egységben más felekezetekkel és az állami szervekkel, az állam segítségével. Köszönöm Vučić elnök úrnak, hogy levélben gratulált érseki kinevezésemhez és biztosított további támogatásáról és együttműködéséről a katolikus egyházzal Szerbiában. Tovább is élni fogunk ezzel a lehetőséggel, hiszen annak ellenére, hogy nagyon sok minden jobb lett az utóbbi pár évben, vannak még meg nem oldott kérdések, mint például a papok, a szerzetesek és az egyházi alkalmazottak méltó és kiszámítható egzisztenciális biztonsága.

Nem fejezhetem be gondolataimat anélkül, hogy ne térjek ki kifejezetten is a krisztuskövetők békés együttélésének fontosságára itt Szerbiában. A szentháromságos egy Isten teremtett mindent és mindannyian az Isten felé tartunk. Együtt vagyunk úton. Ezért szeretnék békében együttműködni minden vallásos emberrel országunkban. Különösképpen is gondolok itt a szerb ortodox egyházra, hiszen ő a mi nagyobb testvérünk itt ezen a vidéken, de épp így gondolok minden történelmi egyházra és vallási közösségre és a velük való békés együtt haladásra az Isten országa felé vezető úton.

„Az Úrnak minden művei, áldjátok az Urat.” Ámen.

(Az ünnepi beszédben közölt fotókat Csiszár Klára készítette)