DOCAT-lelkület: amikor a tanítás életté válik

0
161
Fotó: Gyulafehérvári Caritas

Keresztényként megélni a hétköznapokat, az életet nem elszenvedni, hanem alakítani, a közösséget pedig kovászként szolgálni érdemes – az ebben rejlő lehetőséget ismerte fel az a lelkipásztorokból álló csoport, amelyik a Gyulafehárvári Caritas meghívására részt vett a DOCAT-szemlélet ismertetésén. Az alkalmak során erősödött az összetartozás érzése és a küldetés egyaránt, novemberben pedig megint találkoztak, hogy a társadalmi tanítás életre váltásáról beszámoljanak. Öröm volt hallgatni őket.

Hittük, hogy fontos Ferenc pápa szándéka, az egyház társadalmi tanítását, a hit hétköznapokban való megélésének lehetőségét terjeszteni érdemes. Találtunk is erre egy jó lehetőséget, a DOCAT-szemlélet továbbadását csoportokban, hogy majd az ott résztvevők is továbbadókká váljanak. Azt hittük, egy útja van ennek, a csoporttagok csoportokat hoznak létre, az ott résztvevők pedig a maguk közegében ismertetik a lehetőséget. Kiscsoportokra gondoltunk, és teljes közösségek lettek megszólítva a lehető legkülönbözőbb módokon.

Volt plébános, aki arról számolt be, hogy a szemléletváltása a munkaközösségében hozott változást, többet gyakorolja a meghallgatást, a minőségi együttlét a munkaidő része lett, a munkatársai pedig elfogadják tőle azt is, ha ki akar lépni időnként a „papi pózból” és kedve támad fát aprítani. Nőtt a bizalom, nem kell szerepeket játszani. Egy másik társa az egyháztanáccsal való viszonyának változásáról beszélt, arról, hogy a hatalommal lehet élni és visszaélni, de mindkettőnek a következményével kell számolni. A tiszta, világos határok meghúzása bár elsőre nehéznek tűnhet, a félreértéseket és sértődéseket mindenképp megelőzheti. A szabály életté válhat. Az egymástól vett jó példákat is felemlegették a lelkipásztorok, falak lebontásáról volt szó többek között, amikor a el meri mondani a híveinek azt is, ha rosszul van, ha valami mélyen érintette. És erre a közösség válasza, hogy „elkezdtek másként figyelni rám. Én pedig kérek, megköszönöm, és hálás vagyok.”

A DOCAT-ból ismert ember-ember kapcsolat lehetőségeire is kitértek beszámolójukban a lelkipásztorok. Az Isten-ember kapcsolat megélésére és hirdetésére is volt jó néhány példa. Egyikük kijelentette, a DOCAT-kötet nem kerül fel az ő könyvespolcára. Ennek egyetlen oka, hogy olyan sűrűn használja, hogy az asztalán van annak a stabil helye. Paptársa arról számolt be, hogy a vasárnapi mise után szokott hozzálátni a következő vasárnap evangéliumának átelmélkedéséhez, a prédikáció megírásához. Ilyenkor a társadalmi tanítás könyvében található gondolatok vezetik őt. Bevallotta azt is, hogy elsősorban ő töltekezik az elolvasott idézetekből, és így válva lelkessé, tudja a közösségének hitelesen átadni az örömhírt. A könyvben található idézetek sokak kedvencei lettek. Van, aki a plébánia közösségi oldalára, van, aki hirdetőtáblájára tesz ki hetente egyet-egyet Heti kovászként, és van olyan település is, ahol a 2023-as esztendő ennek jegyében fog zajlani. A Gyulafehérvári főegyházmegye egyik egyházközségében falinaptár készül, melyen hónapról-hónapra váltják egymást fotóként a község látványosságai, gondolatként pedig a DOCAT idézetei.

Az idei tanévtől a kántoriskolában az Életre nevelés tanórán a társadalmi tanítással ismerkednek a növendékek. Városi és falusi templomokban vasárnaponként elhangzik egy-egy olyan gondolat, amely az ember lehetőségeiről szól, hogy hittel élve hogyan lehet sorsának alakítója. Egy lelkipásztor így fogalmazott: „A DOCAT-lelkület engem abban segített, hogy biztassam közösségemet: vágyódjanak a jobbra.” A csoporttagok örömmel fogadták a készülő DOCAT módszertani kézikönyvét, és annak hírét, hogy tél végén a világi és papi DOCAT-csoportok találkoztatását tervezzük, hogy egymás tapasztalatai váljanak éltető életté.

Balázs Katalin

Forrás: Gyulafehérvári Caritas