A köznyelv, a közbeszéd minta, „kimívelése” életbevágóan fontos

0
118

Balázs Géza: A közbeszédről kétféle megközelítésben

A saját, hagyományos kultúra védelme egyben az ember védelme. Az ember csak a belső, elsajátított kulturális közegében van biztonságban; a nyelvre vonatkoztatva sokszor állítják, hogy csak anyanyelvén tud igazán kiteljesedni. Az is könnyen bizonyítható, hogy a kisebb közösségekből épülnek fel a nagyobbak, és az egészséges kisközösségek az alapjai egy társadalomnak. Ha ezek a kisközösségek szétzilálódnak, akkor szétesik a társadalom. Ezek a kisközösségek nyelvi közösségek is, lehetőség szerint teljes nyelvi repertoárral, amely magában foglalja a nyelvi hagyományt, a nyelv metafizikáját, valamint teljesen világos módon a nyelv sokoldalú használatát, a nyelvi-nyelvtani biztonságon túl a nyelvhasználati (pragmatikai, kulturális) vonatkozásokat is. És ezekre nem lehet szert tenni „csak úgy” tanulással, ehhez belsővé kell tenni (interiorizálni) az adott kultúrát és nyelvet. A családban, az iskolában, a kisközösségekben, a médiában. A magyar nyelv egyedisége és a magyar nyelvterület jelenlegi rokontalansága miatt különösen alkalmas egy sajátos, belső, hagyományból táplálkozó, mondhatni spirituális kommunikációs módra. Folyamatosan használva tanulni, élni vele érdemes és fölemelő. Minden nyelvváltozat fontos. De a nyilvános, kiemelt nyelvváltozat, a köznyelv, illetve realizációja, a közbeszéd folyamatos ápolása, mintaként való szerepeltetése, „kimívelése” életbevágóan, az ismert kultúránk fennmaradása miatt fontos; magyarságunk szellemi egységének, társadalmi és gazdasági jóllétének alapja.

(A teljes írás a Vigilia novemberi, „Emberi nyelv, Isten nyelve” tematikájú számában olvasható.)

MEGOSZTÁS