Isten mint a tisztelet őre

0
253

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.«
A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Lk 18,1–8

A mai evangélium központi üzenete a hit, amely nem fárad bele, hogy Istenhez forduljon és őtőle várja az igazságot. Az igazságot, amelyre újra és újra rábízhatja magát, főképp akkor, amikor az életben olyan eseményekkel találkozik, amelyek felborítják az addigi rendet és megkérdőjelezik Isten hűségét, támogatását. Az igazságtalan bíró példabeszéde ezt az üzenetet közvetíti: ha egy igazságtalan bíró is igazságot szolgáltat az őt unszolóval szemben, mennyivel inkább szolgáltat igazságot Isten a legszegényebbnek, a legvédtelenebbnek, megmutatván, hogy ő gondot visel az emberről.

A görög eredetiben az igazságszolgáltatás finomodik, és úgy is fordíthatnánk: megvédi őt az elnyomótól, az erőszakot elkövetőtől. Nem engedi, hogy áttörjék védelmét, az őt védő falakat, hanem Isten ott őrködik, hogy ne lépje át senki sem a határokat. Ezt tiszteletnek nevezhetjük, amikor megállok a másik mássága, tere előtt, és nem akarok betörni, tapintatlanul közeledni hozzá. Mint Mózes, aki lehúzza a saruját, amikor tudomására jut, hogy szent földön áll.

Isten a tisztelet legcsodálatosabb gyakorlója. Tiszteletben tartja az ember szabadságát, erőszakkal senkit sem akar rábírni arra, hogy higgyen benne, őt kövesse. Ő a szelíd hívogató, az élet adója, a végtelenül gyengéd és erős, aki hatalmát sosem arra használja, hogy büntessen. Az Ószövetség képei erről tanúskodnak, mint például a tűzoszlop, amely az egyiptomiak számára jelezte, hogy eddig és ne tovább! Isten védeni akarja mindenkinek a terét és életét, legfőképpen a szegényét, a legkiszolgáltatottabbét. Mivel a szegény a hatalom gyakorlóival szemben kiszolgáltatott, az egyedüli védelme az imádság és az Istenhez fordulás marad. Jézus a mai példabeszéddel a hitet és a reményt erősíti bennünk: higgyetek, Isten gondoskodik rólatok! Ne csüggedjetek, ne fásuljatok bele az imádságba, mert Isten ott áll és véd titeket.

Jövő héten gyakorolhatom én is ezt a tiszteletet ott, ahol megjelenek. Nem akarok erőszakos lenni, hanem csodálattal és kíváncsisággal akarom fürkészni azt, ahogyan a szomszédom, a barátom, a munkatársam működik. Főleg azokkal szemben, akik tán gyengébb képességűek vagy védtelenebbek, nem akarok visszaélni, hanem szeretném tisztelni őket, tudatosítván, hogy Isten mindenkiről gondoskodik és mindenkire kincsesládaként, ékszerként tekint. Nem szeretném ezt megkérdőjelezni, hanem Istennel együtt én is a tisztelet, a szent tér őrzője és védője akarok lenni. 

András Csaba

Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/42-es számában.