Párbeszéd a liturgiáról: katolikus névmások

0
262
Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

Gérecz Imre OSB liturgikus Magyar Kuríron megjelent jegyzetét olvashatják.

„Ma István atya miséjén voltam.” „Áldoztál, vagy csak misét hallgattál?” „Én most nem koncelebrálok, nekem már megvan a misém.”  Milyen ösztönösen használjuk ma is ezeket a mondatokat! A liturgia individualista megközelítése észrevételül áthatja beszédmódunkat, és azt, ahogyan ehhez a szent cselekményhez viszonyulunk. A gyakorlatias nyelvezet olyan hozzáállást erősít bennünk, ami a szentmisében egyéni vallásos kötelezettségek teljesítését keresi. Pedig mi sem áll távolabb Jézus akaratától, mint hogy az egység szentségéből „az én misém” és „az én áldozásom” legyen.

Az eucharisztia a Jézus Krisztus által összegyűjtött közösség ünnepe. Ez a legnemesebb módja annak, hogy bekapcsolódjunk Krisztus imádságába, aki az Atyát dicsőíti, és közbenjár értünk. Ő az, aki az utolsó vacsora estéjétől a végidők lakomájának eljöveteléig megtöri a kenyeret, és ma is szétosztja tanítványai között. Amikor jelen vagyunk az ünneplő közösségben, mi is részesedünk Krisztus testében és vérében. Részesedünk: ajándékba kapjuk, és a részévé leszünk.

A liturgia ebben az értelemben is formáció, vagyis az egyházi közösség, a Krisztus-test mint az összetartozó tagok élő szervezetének kialakulása. A Szentlélek közösséggé formáló ereje egybekapcsol azokkal, akikkel együtt Krisztus testében és vérében részesedem.

Minden liturgia közösségi. A közösségben kereszteltek meg, ettől a közösségtől kapom a hitemet. Pontosabban: a mi hitünket. Hiszen a katolikus igék és névmások többes szám első személyűek. Figyeljük meg a szentmise könyörgéseit: „áraszd ránk”, „fogadd el áldozatunkat”, „szentelj meg minket”, „add meg, kérünk”! Ahogy Ferenc pápa fogalmaz a liturgia szépségéről írt, Desiderio desideravi kezdetű apostoli levelében: „a liturgia sosem mondja azt, hogy »én«, hanem hogy »mi«, és mindaz, ami lehatárolja ennek a »mi«-nek a tágasságát, mindig ördögi” (DD 19.).

Ferenc pápa levele emlékeztet arra, hogy a liturgián „az Egyház, Krisztus Teste az ünneplő alany, és nem csak a pap” (DD 36.). Papként a mi közös liturgiánkat vezetem: semmi mást nem teszek, mint ami a kötelességem (vö. Lk 17,10).

Forrás: Gérecz Imre OSB/Magyar Kurír

MEGOSZTÁS