Bizonyára az olvasók közül sokaknak van egy kedvenc része a Szentírásból – írja Portik Balázs, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum XII. osztályos diákja. Szent Jeromos napján osztjuk meg olvasónkkal Balázs gondolatait a Szentírással való kapcsolatáról.
A Szentírás olvasása napjainkban nagyon ajánlott időtöltés lehet ahhoz, hogy pár pillanat erejéig elfeledkezzünk a gondjainkról, erőt merítsünk a mindennapokhoz, kicsit kizárjuk a világ sok negatív hatású tényezőjét. Bizonyára az olvasók közül sokaknak van egy kedvenc része a Szentírásból: egy mondat, egy vers, akár egy fejezet, de lehet pár szó is, amit kedvesnek tartunk és közel érzünk magunkhoz.
Mint a teológiai líceum diákja a hét több napján is kezembe veszem a Szentírást. Nemcsak azért, mert kötelező és a program része a szentírásolvasás, hanem mert tudom, hogy lelki feltöltődést kaphatok, olykor megoldást is találok egy-egy problémára a szentírási szövegek olvasása, átelmélkedése során.
Jelenleg a lelkemhez a legközelebb egy evangéliumi szakasz áll János evangéliumából, amely így szól: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” Nagyon szép visszagondolnom arra, amikor ezt a szentírási részt hallottam, megjegyeztem, majd újra elolvastam. Tavaly karácsony volt. A templom telis-tele volt emberekkel, a szentély ilyenkor megszokott karácsonyi díszítéssel tündökölt. A szentmise ilyenkor különösen szép. Az evangélium következett. Ezekben a pillanatokban memorizáltam az előbb említett szentírási részt. Nagyon felemelő hangulata volt annak, hogy a templom csendjében elhangzanak ezek a szavak, mondatok. Mindenki az evangéliumot felolvasó tisztelendőre figyelt, és látszott, hogy odaadással hallgatják.
Ahogyan említettem, az idézet János evangéliumából származik. János evangélistáról tudni kell, hogy műve eltér a másik három, szinoptikus evangéliumtól, és egy másik nézőpontból közelíti meg a dolgokat. Nem volt ez másképp az evangélium kezdő szavaival, mondataival is. Az „Igét” mint Istent írja le, a kinyilatkoztatást. A nagybetűvel írt Ige a Szentháromság második személyét, Jézust, a Fiúistent is jelenti, akinek Isten kimondott szavával való azonossága keresztény hittétel. János a teremtést abban fejti ki, hogy minden csakis Isten által lett. Nélküle semmi sem történt. Ő teremtette meg az embert, és az „ajándékba” kapott életet éljük. János mint evangélista azt, amit leírt, átelmélkedve fogalmazta meg, ezért megértéséhez talán többszöri elolvasás szükséges. Többszöri elolvasás után azért került közel a szívemhez ez az idézet, mert rájöttem arra, hogy János evangélista a legegyszerűbben és a legtömörebben fogalmazta meg mindazt, hogy minden, ami körülvesz minket, Isten teremtménye, és hogy életünk egy tőle kapott ajándék.
Az írás megjelent a Vasárnap szeptember 25-i számában az Igéjében nap mint nap megmutatja akaratát, A Szentírás és az élet című összeállítás részeként.
