Egy történet az emberi gyarlóság „túlzásairól”

0
1181
Fotók: Kádár Hanga

Képzeljük el, hogy egy minden szépben, jóban dúskáló országot néhány hónap alatt teljesen tönkretesz a hiúság, az elvakultság, az önzőség, a hazugság. Egy meseregényhez jól hangzó történetalap; először kicsit valóban mesésen túlzónak tűnő sztorit képzelünk magunk elé, csakhogy amint egyre jobban belemélyedünk a fejezetekbe, az állandóan körülöttünk tapasztalt valóság formálódik ki és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a fent felsorolt emberi jellemhibák tényleg térdre tudnak kényszeríteni egy országot, egy egyébként jól működő társadalmat.

Az olvasást gyerekek millióival megszerettető Harry Potter-sorozat szerzőjének, Joanne Kathleen Rowlingnak a tollából a fantasy regényei után már sok más kiváló mű született, egyik lehengerlően tanulságos családi meseregényéről, A karácsonyi malacról mi is írtunk ajánlót, amit IDE kattintva lehet elolvasni. Ez azonban egy kicsit más: meseregény ugyan, és valóban minden olvasni tudó korosztály megtalálja benne a maga hősét, a maga értékeit, aminek/amiknek szurkolhat, de valahogy mégis komolyabb, mélyebb gondolatok kelnek életre Az Ickabog című könyvben. Kicsit olyan, mintha velünk, körülöttünk történne… Kitalált világban játszódik, de valahogy ez sem azt érezteti velünk, hogy „csak” egy tanulságos meséről van szó. Az is, de sokkal inkább egy társadalmi kritika, egyfajta korrajz (annak ellenére, hogy az idő, amiben játszódik erősen emlékeztet a tipikus fantasy-„középkori” hangulatra), ami érthető, emészthető módon van tálalva a kisregények olvasását még csak most kezdő, kicsi könyvmolynak, az ínyencségeket kereső serdülőnek és a sokat tapasztalt felnőttnek egyaránt tipikus Rowling-i színes, sokféle, de ismerős karakterekkel, letehetetlen stílusban.

Duskáldia bármelyik ország aranykora vagy ideálisabb gazdasági időszaka lehetne, a hiú, csak a formaságokkal de valódi uralkodói, vezetői mélységekkel nem törődő király és az őt elvakító, önző, nemtörődöm, hízelgő és korrupt nemesek figurája is ismerős, szinte arcokat, neveket tudunk társítani hozzájuk. A gyermekek az igazság melletti csökönyös kitartást, annak értékelését, a szülők inkább a negatív karakterek mögötti valóságos emberi gyarlóságot, és annak gyorsan dagadó rossz hatásait olvashatják inkább élvezettel ebben a könyvben, amit csak még egyedibbé tesznek a nem mindennapi háttértörténetű, gazdag illusztrációk. Amikor ugyanis Rowling megírta a könyvet, ingyen tette közzé angol nyelven a honlapján a Covid-idők alatt azzal a felhívással, hogy olvassák el a gyerekek és készítsenek illusztrációkat az egyes jelenetekről, figurákról. Majd ezt a könyvet is (mint minden más könyvét) számos nyelvre lefordították és végül kiadták nyomtatásban és minden ország a maga ifjainak írt ki pályázatot az illusztráláshoz. A tarka, bájos, megnyerő gyermekrajzok mellett pedig számos kivételes tehetség szembeötlő munkáját is beválogatták a könyvbe. A szerzőre jellemző vonás: együtt dolgozni a gyermekekkel, közösen mesélni el egy nem mindennapi történetet… amit ráadásul magyar nyelven csak még inkább kívánalmassá tesz, hogy a Harry Potter-könyveket is elképesztően humorosan és egyedien magyar nyelvre átmuzsikáló Tóth Tamás Boldizsár fordította. Az Animus kiadó megszokott igényessége pedig arra sarkall, hogy egy-egy rajznál percekig időzzön az ember.