Gyermekünk hétköznapi menedékei

1
1064
Fotók: Kádár Hanga

Egy történet, ami segít a gyermekeknek az elengedésben és az újrakezdésben

Még mindig vannak, akik nem szeretik vagy legalábbis csóválják a fejüket, ha szóba hozzák, míg mások hosszú évek óta hűségesen dicsérik, de tény: a Harry Potter-könyvsorozat gyerekek millióival szerettette meg az olvasást világszerte, a szerző, Joanne Kathleen Rowling viszont azóta már számos más könyvet írt, egészen más műfajban is kivételeset alkotott kemény társadalomkritikától a krimisorozaton át meseregényig. Egyik utóbbi műfajban írt könyve éppen tavaly év végén jelent meg A karácsonyi malac címmel, ami fontos témát feszeget: a felnőttekkel igyekszik jobban megértetni a gyermekvilágot, a gyermekek prioritásait, ragaszkodásainak forrását, okait, a gyermekeknek pedig megtanítja az elengedés és újrakezdés folyamatát.

Egészen más, mint a Harry Potter, mégis hasonló: a jól felismerhető rowlingi humor és a gyerekek világának érzékeny kinyitása ezúttal is alappillér, viszont most egy könnyed, olvasmányos családi meseregény született, ami tényleg szórakoztató, üzenő a felnőtteknek és az olvasásba lassan belemerülő gyermekeknek egyaránt. Úgy mozgat lelki mélységekben, hogy észre sem vesszük a képzelőerőt hihetetlen erővel megdolgoztató történetvezetés közben. A szerző ezúttal is alkot egy egyedi világot, amibe a főhős belecsöppen, és az elveszett játékok, hétköznapi tárgyak, elfelejtett gondolatok világában úgy vezeti végig az olvasót a főszereplővel kézen fogva, hogy felnőttként rögtön szeretnénk újra gyermekek lenni. Jim Field illusztrációi pedig elképesztően részletgazdag, kis magyarázó kapukként simulnak a történetbe.

Jack, a főhős egy kisfiú, akinek a szülei elválnak, s bár nagyon szoros kapcsolata van édesanyjával, állandó, titkos vigaszt mégis kedvenc plüssállatkája, egy malac, nevezetesen Püssmac társaságában nyer. A malacot azonban egy vita közben mostohanővére kidobja az autópályán száguldó jármű ablakán, s bár a kisfiú kap egy új, éppen ugyanolyan plüssmalacot, azt nem hajlandó elfogadni. Szenteste azonban a csodák ideje: karácsony éjszakáján ugyanis megszólalnak, életre kelnek a játékok és megnyílik a kapu a gyermekek előtt az Elveszettek Birodalmába. Jack elindul új játékával, hogy megkeresse a régit, pizsamában, mezítláb nem egyszerű kalandokba keveredik, és a hosszú út végére megtanulja, hogy vannak helyzetek, amikor bölcs döntés elengedni valamit/valakit, aki már eltávozott, és megpróbálni valami/valaki mással folytatni az életet, aki új vendégként érkezett a házhoz, pláne, ha tudjuk, hogy akitől búcsút kell venni, elképesztően jó helyen folytatja a létezés egy új formáját. Éppen azért, mert földi életében nagyon szerették őt.

A gyógyító mesék pszichológiájáról már sokfélét sokan elmondtak a szakemberek: ez pedig éppen egy olyan történet, amely segít egy gyermeknek feldolgozni akár kisebb veszteséget, akár egy nagyobb gyászfolyamatot. Ad egy jó segítséget a felnőtteknek abban, hogy egy ilyen helyzeten átsegítsék csemetéjüket. Segít megértetni a szülőkkel, hogy miért olyan fontos egy-egy játék, plüss a kis családtag számára, hogy a játékok bizony a nehéz helyzetekben sokszor menedéket, vigaszt nyújtanak a kicsiknek, akik valóban feltöltik élettelen játékkörnyezetüket érzelmekkel. Megtanít arra, hogy mi, nagyok hogyan közeledjünk tapintatosan, megértően ehhez az elsőre kicsinyesnek, de másodjára már gazdagnak, teljesnek és elképesztően szükségesnek látszó világhoz: gyermekünk hétköznapi menedékeihez.

1 HOZZÁSZÓLÁS