Kazahsztán, a civilizáció és a bátorság példája

Ferenc pápa katekézise

0
100
Fotó: Vatican News

A szerdai általános audiencián tartott katekézisben Ferenc pápa felidézte közelmúltbeli kazahsztáni útja főbb állomásait, hogy kiemelje az átélt pillanatok jelentőségét, és köszönetet mondjon mindazoknak, akik közreműködtek a fogadásában. Elmondta: „találtam egy helyet, ahol a békét és a testvériséget nagyra értékelik, ahol a politika és a vallás egyenlő méltósággal bír, és ahol kezdettől fogva pozitív döntéseket hoztak, például a nukleáris fegyverek azonnali elutasítását”. Háláját fejezte ki a lelkesedéssel teli kazah egyháznak, amely a „kicsiség boldogságát” éli.

Kazahsztán, az együttélés és a találkozás helye

A pápa emlékeztetett arra, hogy látogatásának fő oka a Világ- és hagyományos vallások vezetőinek VII. kongresszusán való részvétel volt, amelyet a fővárosban, Nur-Szultanban hirdetett meg a helyi önkormányzat, amely húsz éve szeretné bemutatni országát a világnak „a találkozás és a párbeszéd helyeként, ebben az esetben vallási értelemben, vagyis mint a béke és az emberi testvériség előmozdításának főszereplője”. „Ez azt jelenti, hogy a vallásokat kell a középpontba helyezni egy olyan világ felépítéséért, amelyben meghallgatják és tiszteletben tartják a sokféleséget. Ez nem relativizmus, nem: ez meghallgatás és tisztelet. Ezt el kell ismerni a kazah kormánynak, amely miután megszabadult az ateista rezsim igájából, most egy olyan civilizációs utat javasol, amely egyben tartja a politikát és a vallást, anélkül, hogy összekeverné vagy szétválasztaná őket, egyértelműen elítélve a fundamentalizmust és a szélsőségességet. Ez egy kiegyensúlyozott és egységes álláspont” – jelentette ki a pápa.

Ferenc pápa hangsúlyozta a folytonosságot, amelyet a Kongresszus által jóváhagyott zárónyilatkozat képvisel a 2019 februárjában Abu Dhabiban aláírt, az emberi testvériségről szóló nyilatkozat tekintetében, és ezt a dokumentumot „egy régen megkezdett út gyümölcseként” értékelte. „Természetesen gondolok a történelmi vallásközi béketalálkozóra, amelyet Szent II. János Pál hívott össze 1986-ban Assisiben, amelyet sok kritika ért az emberek részéről, akik nem voltak előrelátók. Szent XXIII. János és Szent VI. Pál messzelátó tekintetére is gondolok; és más vallások nagy alakjaira is, mint Mahatma Gandhi. De emlékezzünk meg a számos vértanúról, a minden korból, nyelvből és nemzetből származó férfira és nőre, akik életükkel fizettek a béke és a testvériség Istenéhez való hűségért? Tudjuk: fontosak az ünnepélyes pillanatok, de aztán a mindennapi elkötelezettség, a konkrét tanúságtétel az, ami mindenki számára jobb világot épít.

Kazahsztán nemet mondott az atomfegyverekre

„A látogatás alkalom volt arra is, hogy találkozzak Kazahsztán hatóságaival és az egyházi közösséggel” – folytatta Ferenc pápa. Kiemelte az ország hivatását, amelyben százötven etnikai csoport és több mint nyolcvan nyelv él együtt. Így Kazahsztán a találkozás, a kultúra és a nyelvek országa. Ez egy olyan hivatás, amelyet bátorítani és támogatni kell. „Továbbá remélem, hogy folytatódik egy egyre érettebb demokrácia építése, amely képes hatékonyan válaszolni a társadalom egészének szükségleteire. Ez egy nehéz feladat, amely időt vesz igénybe, de már most el kell ismernünk, hogy Kazahsztán nagyon pozitív döntéseket hozott, például nemet mondott az atomfegyverekre, illetve igent a jó energia- és környezetvédelmi politikákra. Ez bátor lépés volt. Egy olyan pillanatban, amikor ez a tragikus háború arra késztet bennünket, hogy atomfegyverekben, ebben az őrületben gondolkodjunk, ez az ország a kezdetektől fogva nemet mond az atomfegyverekre” – mutatott rá a pápa.

Kicsi, de örömteli egyház

A pápa továbbá kiemelte a helyi egyház örömét és lelkesedését. A katolikusok kisebbségben vannak, „de ez az állapot, ha hittel éljük meg, evangéliumi gyümölcsöket hozhat”. Ezek közül utalt néhányra: „mindenekelőtt a kicsiség boldogságára, arra, hogy legyenek kovász, só és világosság, amely kizárólag az Úrra támaszkodik, nem pedig valamiféle emberi jelentőségre. Továbbá a kis létszám arra késztet, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki más felekezetű keresztényekkel, és testvériséget teremtsünk mindenkivel. Ez egy kis nyáj, de nyitott, nem zárt, nem védekező, nyitott és bízik a Szentlélek működésében, amely szabadon ott fúj, ahol és ahogy akar.

Ennek az egyháznak a sok vértanúja

Kazahsztánban sok férfi és nő volt, aki életét adta az evangéliumért az egyházüldözés időszakában. Ferenc pápa utalt a mártírokra: „Isten szent népének vértanúi, akik évtizedeken át ateista elnyomást szenvedtek, egészen a 30 évvel ezelőtti felszabadulásig. Férfiak és nők, akik oly sokat szenvedtek a hitért az üldöztetések hosszú időszakában. Meggyilkolták, megkínozták, bebörtönözték őket a hitük miatt” – hangsúlyozta a pápa.

Ezután felidézett egy emléket és egy képet: „a 2017-es Expo terét, amelyet ultramodern építészet vesz körül”, ahol a Kereszt felmagasztalása ünnepén szentmisét mutatott be. Ferenc pápa megjegyezte: „Egy olyan világban, ahol a haladás és a visszafejlődés összefonódik, Krisztus keresztje továbbra is az üdvösség horgonya: a remény jele, amely nem okoz csalódást, mert Isten szeretetén alapul”. A pápa katekézise azzal a reménnyel zárult, hogy látogatása meghozza gyümölcsét Kazahsztán és az egyház élete számára.

A pápa gondolatai Ukrajnáról és az Alzheimer-kóros betegekről

A katekézise után Ferenc pápa különböző nyelveken köszöntötte a zarándokokat. Szólt az Alzheimer-kór világnapjáról, amely betegség „sok embert érint”, ami gyakran „a társadalom peremére” szorítja őket. „Imádkozzunk az Alzheimer-betegekért, családjaikért, azokért, akik szeretettel gondoskodnak róluk, hogy egyre több támogatást és segítséget kapjanak” – fohászkodott a pápa. Továbbá imákat kért „a téren jelenlévő hemodializált, dialízisben és szervátültetésben részesült férfiakért és nőkért”. Végül utalt „a meggyötört Ukrajna borzalmas helyzetére” és Krajewski bíboros ukrajnai látogatására, aki Odessza környékén járt.

Adriana Masotti / Somogyi Viktória, Vatican News