A talpraesettség dicsérete

0
163

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.«
Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.«
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Lk 16,1–13

A hűtlen intéző példabeszéde aktuális üzenettel bír. Ferenc pápa az elmúlt években többször felszólalt a szegények kizsákmányolása, a gazdasági rendszer egyenlőtlenségei, a szegények és gazdagok közt tátongó szakadék mélyülése miatt. Mi a mai keresztény felelőssége a társadalmi igazságosság kérdésében?

Első látásra úgy tűnhet, hogy Jézus a csalást éljenzi, illetve azt, hogy az intéző az utolsó pillanatban hogyan próbálja menteni a menthetőt, hamis barátokat szerezvén, biztosítván további megélhetését. A példabeszéd fókuszában azonban az intéző talpraesettsége áll, illetve az, hogy a szegénységbe sodort adósok terhét miképpen tudja csökkenteni. Ráadásul Jézus megdicséri okosságát, mondván, hogy a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Nagyon könnyű beleesni abba a farizeusi csapdába, hogy avégett, hogy ne kövessek el semmiféle szabálytalanságot, oda nem illő dolgot, inkább nem teszek semmit. Elvagyok a szent gondolatokkal, egyfajta elszigetelt vallásosság alakul ki, ami nem tud kifelé sugározni. Megtesszük a kötelességünket, de nem engedjük, hogy hasson ránk, ami a szomszédban történik: védjük magunkat a minket körülvevő visszaélésektől, befogjuk a fülünket, hogy ne halljuk a szegények, erőszakot elszenvedettek kiáltását. Fontos a saját olajunkra is vigyázni, de érdemes mindig megkérdezni magunktól: mikortól válok védekezővé, mikor építek magam köré falakat, hogy berendezzem kényelmes életemet.

Az Úr Jézus egy csalót állít ma elénk példaként: legyetek okosak! A jámborság önmagában véve nem érték, ha nem társul hozzá odaadás és tett. Tanuljunk a világ fiaitól! Járjunk menedzsment, marketing kurzusokra, tanuljunk online kommunikációt, legyünk furfangosak, hogy a jót minél teljesebben szolgálhassuk. Az Úr Jézus megdicséri, aki a kapott öt talentumon ötöt még nyer, és elmarasztalja, aki elássa egy talentumát (vö. Mt 25,14−30). A kereszténység, a Krisztus-követés nem a fejünket lehajtó, félénk hozzáállás, hanem bátor, elkötelezett keresése annak, hogy mi szolgálja azt, hogy Isten országa minél inkább megvalósulhasson a világon. Az emberek belefáradtak az üres és szép szavakba, és olyan hívó szavakra, vízióra vágynak, amelyek valóban segítenek, hogy a világ jobb hellyé váljon. A mai evangélium üzenete: az egyház erre hivatott, és Krisztus arra buzdít minket, hogy keressük közösen a társadalmi igazságosság előmozdítását. Ott, ahol élünk, kis lépéseket megtéve. Mert aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű.

András Csaba SJ

Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/38-as számában.