Hol a boldogság? Thomas Keating gondolatai

0
216
A trappista szerzetes 1923. március 7-én New York-ban született, 95 évesen 2018. október 25-én halt meg a Massachusetts államban levő Spencer Szent József-apátságában (St. Joseph's Abbey).

Gustave Reiningerrel és Edward Bednarral együtt egy kontemplációs központot hozott létre, ahol ökumenikus formában és a világ egészére nyitottan tanította a keresztény spirituális hagyományokból származó imamódját, amely a lectio divina és egy összpontosító imagyakorlatot (centering prayer) jelent. A módszer 1975-ben a Szent József apátságban alakult ki. William Meninger és Basil Pennington szintén trappista szerzetesek voltak a módszer másik fő kidolgozói. Amikor Keating először javasolta a koncepciót, Meninger a 14. századi spirituális klasszikuson, A tudatlanság felhőjén (The Cloud of Unknowing) alapuló módszert kezdte tanítani. Meninger ezt ,,a felhő imája” néven emlegette, és szemlélődő lelkigyakorlatokon tanította a papoknak. Pennington az első lelkigyakorlatot laikus közönségnek tartotta Connecticutban, ahol a résztvevők javasolták a “centering prayer” kifejezést. Mivel Thomas Merton már ezt megelőzően is használta a kifejezést, feltételezik, hogy a kifejezés tőle származhat. A Vigilia 2019-ben tette közzé azt Thomas Keatinggel készült interjút, amelyből megfontolásra érdemes gondolatokat olvadhatnak.

Életem során többször is átmentem megtérésen. Első éves egyetemistaként annak következtében volt részem ilyen tapasztalatban, hogy megkérdőjeleztem a katolikus hitnek azt a formáját, amelyet otthonról hoztam magammal. Ebben az időszakban ugyanolyan világias életet éltem, mint a legtöbb fiatal. A Yale-en szembesültem a modern filozófusokkal, hiszen tanulmányoznunk kellett őket. Elsősorban Tolsztoj Isten országa köztetek van című könyve fogott meg, amely felhívta a figyelmemet arra, hogy sokan, akik katolikusnak tartják magukat, valójában nem igazán katolikusok. Legalábbis nem azon az úton járnak, amelyet az evangélium kínál. Az evangélium ugyanis lényegében (és Ferenc pápa pontosan erről beszél) a szegények vallása.

Nemcsak azok szegények, akiknek csekély mértékű anyagi források állnak rendelkezésükre. Spirituális értelemben vett szegények is vannak, és azok is szegények, akik erkölcsileg tönkrementek. Lelkileg azok szegények, akik nélkülözik a legnagyobb erőforrást, azt a meggyőződést, hogy Isten jelen van bennük, s olyan szerető Isten, aki meggyógyítja érzelmi és értelmi sebeiket, felkínálva, hogy részesedjenek saját életében, fényében és szeretetében. Csakis ily módon található meg a valódi boldogság. Sajnálatos módon úgy születünk erre a világra, hogy nem tudunk Isten belső jelenlétéről. Olyan társadalmi környezetben kell felnőnünk, amely a legkevésbé sem tekinthető eszményinek. Életünket hiányosságok kísérik. Úgy juthatunk el az Istennel való teljes egységre, amelyről a Biblia beszél, ha átéljük és elfogadjuk gyengeségünket. Nincs olyan ember, aki ne érezné hiányosnak magát. Mindannyian foggal-körömmel küzdünk a boldogságért, csak éppen rossz helyen keressük.

(A teljes beszélgetés: Vigilia, 2019. február, 127–134.)

MEGOSZTÁS