Újdonságok a kolozsvári Szent Mihály-templomról

0
910
Fotó: Cziple Hanna Gerda

Lupescu Radu egyetemi docens tartott vetítettképes előadást a kolozsvári Szent Mihály-templom felújításának építéstörténeti tanulságairól. A plébánia égisze alatt működő egyháztörténeti és egyházművészeti térben tartott bemutatóra sokan voltak kíváncsiak, és a szakember közérthetően fogalmazta meg a nem szakértők számára is a kövek által elmesélt történelmet. A Kolozsvári Magyar Napok idején a Szent Mihály-templom eddig rejtett szépségeit, részleteit is megcsodálhatták az érdeklődők, a korábban évekig lezárt toronyba is feljuthattak, és a díszkivilágításban is lehetett gyönyörködni.

Mint azt korábban is jeleztük, folyamatosan szépül a Szent Mihály-templom körüli külső tér is, megújul a templomkerítés, a Kolozsvári Magyar Napok idején már látni lehetett ennek egy részét. Új külső megvilágítást kapott a templom, ebből is ízelítőt kaptak a magyar napon résztvevők, és amikor a tereprendezés elkészül, az egész együttesen gyönyörködteti majd a kolozsváriakat és a Kolozsváron járókat.

A kolozsvári polgármester, Emil Boc közösségi oldalán közzétett információ értelmében a kolozsvári városháza különleges világítási rendszert telepített a főtéri római katolikus Szent Mihály-templom megvilágítására. Templomunkat a polgármester ,,városunk egyik legimpozánsabb épületé”-nek nevezte.

A templom körül a földre, valamint oszlopokra összesen 105 darab semleges fehér színű LED-es spotlámpát szereltek fel, a munkálatok értéke 454 687 lej (kivitelező: SC Termoficare Napoca SA, a berendezés szállítója: Schreder Románia az Elbi Energy Products-on keresztül).

A KMN keretében a templom eddig rejtett érdekességeit vetítettképes előadásban bemutató történész szakembert László Attila főesperes-plébános köszöntötte, egyben megköszönte szerény és készséges jelenlétét, a templom felújítása idején mutatott segítőkészségét, egész munkáját. Lupescu Radu az előadását azzal kezdte, hogy emlékeztetett: a Szent Mihály-templom felújításának gondolata akkor merült fel először, amikor egy kinti koncert következtében bent a vakolat egy jelentős nagyságú darabja lehullt, szerencsére senki nem sérült, de ez jelezte, hogy nemcsak esztétikai, hanem statikai és biztonsági okokból is megérett az idő a felújításra. Azt már a kolozsvári emlékezet őrzi, hogy a pályázat előkészítése is sok időt és munkát vett igénybe, Kovács Sándor akkori főesperes-plébános a Farkas utcai templom megújulása nyomán kezdte egyre határozottabban keresni az anyagi forrást a munkához.

A Szent Mihály-templom felújítása során az a szerencsés eset állt fenn, fogalmazott Lupescu Radu, hogy maga a munkálatokat végző KÉSZ alkalmazott egy kutatót, Szathmári Edina művészettörténészt, aki végigkísérte a felújítást, fényképezte, dokumentálta, és alkalomadtán az érdeklődőknek magyarázta, mi mindent sikerült feltárni, megtisztítani.

Korábbi munkálatok nyomán 300 kő mint örökölt kő fel lett tárva, most 50 újat sikerült találni, amelyeket a művészettörténész a továbbiakban fog feldolgozni. Ez kőről kőre történik, és mindent dokumentálni is kell. Többek között a munkálatok során vált nyilvánvalóvá, hogy itt milyen előszeretettel használtak az egykori építők kőfaragó jeleket, ezeket egyenként fel kell tüntetni, adatbázisba venni fényképpel, rajzzal, leírással ellátni.

A régészeti kutatás is jelentős, amit a templomban elvégeztek. Az első ásatást 2013-ban végezték, akkor többek között a templom alapozásásának szilárdságát vizsgálták. A régészeti feltárások közül a 2016-ban végzett korszakalkotó jelentőségű: a templom belsejében korábban sosem volt ásatás, ezt követte 2017-ben egy kint, a templomkertben végzett következő ásatás, amelyre az szolgáltatott alkalmat, hogy a polgármesteri hivatal munkásai a tér rendezése során falakra bukkantak. Akkor a templom bejárata előtti téren kutattak, és az ott korábban felállított, ma a Szent Péter-templom előtt álló díszkapu alapozását is megtalálták. Fontos kérdés volt, hogy vajon van-e korábbi templom a Szent Mihály-templom alatt? Ennek a kérdésnek a megválaszolására 2020-ban kutatóárok nyílt a szentélyben, ahol hosszasan dolgoztak, több méter mélyre leástak. Ez a kutatás azonban nem hozott semmilyen látványos eredményt, és a feltett kérdésre nem sikerült ennek alapján választ találni. A szentélybeli ásatás során ha lennebb kutattak, elérték a római kori réteget, korábbi templomnak azonban semmilyen nyoma nem volt. A Szent Mihály-templom rendelkezik egy 1349-es búcsúlevéllel Avignonból (az a periódus volt, amikor oda menekültek a pápák Rómából), ez a szép és értékes dokumentum tesz említést egy Szent Jakab-kápolnáról, ami egyben filia, de hogy ez hol fekszik, nem tudjuk azóta sem, későbbi említése nincs. Azt tudjuk, hogy a Szent Mihály-templom mellett temetőkápolna állt, hiszen ez jelentős temetkezési hely volt, a leletek mind azt mutatják, a templombejárat előtti téren is, benn a templomban is több helyen csontvázakra, oda temetett emberek maradványaira bukkantak a kutatók. A 16. században a temetőkápolnát Szent János titulussal említik. Így a Szent Jakab-kápolna helye nyitott kérdés, a rendelkezésre álló igen kevés adat nem adott mindeddig eligazítást, és a faragványok közt találtak, amelyek egyes darabjai 13. századiak, valószínűsítik, hogy azok egy másik kápolnából származnak, amelynek esetleges azonosítása további kutatókra vár…

A főszentélybeli ásatás mellett a szakemberek mindenképpen a két tervezett nyugati torony aljában és a két mellékhajóban is fontosnak tartották kutatni, hiszen az köztudott, hogy kezdetben a templombelsőben temetkeztek, ez igazolódott is. Ez esetben is precízen dokumentálni fogják mindazt, amit találtak, és szakszerűen konzerválni, tárolni.

A legérdekesebb eredményeket a falak menti ásatás hozta, amit nem annyira régészeti feltárás, mint a kábelek lefektetésének szükségessége tett lehetővé. Az igazi nagy felfedezések itt következtek: a szentély diadalíve a földben folytatódik: aki jelenleg szemléli, furcsán befejezetlennek látja ezekez az oszlopokat. Kiderült, hogy 1 méterre a föld alatt ott a lábazatuk, gyönyörűen megmunkálva és megőrízve, és ott a templom eredeti járószintje is. Ugyanez a helyzet a mellékszentélyben is, a déliben ajtó nyílt a csigalépcsőre, amely fel, a padlásra vezetett. Ezt azonban a látogató nem látja, a barokk oltár a helyére került, ennek a mellékszentélynek néhány helyreállított falfestményét csodálhatja meg a mai látogató. A déli mellékszentélyben is ott találták a kutatók 1 méterre a jelenlegi felszín alatt a 14. századi járólapokat.

Az északi mellékszentélyben az eredeti járószint mellett további felfedezés várt a kutatókra: egy oltár áll ott ugyanis, ennek megtalálása olyan érzés, mintha lemennénk a 14. századba, próbálta Lupescu Radu ecsetelni az érzést és a felfedezés jelentőségét. Ott a 15. századi járószint, ennek alapján fény derült arra, hogy az eredeti járószintet akkor, a 15. században emelték meg! Ezt a szakember történelmi kontextusba helyezve így magyarázta: mivel 1405-ben kapta a város a városi kiváltságot, úgy tartották illendőnek, hogy újrarendezzék a korábbiakat. Másképp ugyanis egy ekkora mértékű emelés nemigen magyarázható, csakis az egész város életében kiemelkedő nagy esemény indokolhatta.

A föld felszíne alatti munka mellett ott volt a magasban, az állványok tetején végzett munka: míg a falak tisztultak, a művészettörténész megvizsgálta a felállványozott szentély falpilléreinek fejezeteit, és különleges, nagyon szép, épen megmaradt alakokat látott: próféta, a biblikus témák mellett nem biblikus ábrázolások, köztük kecskét fejő pásztor, szerelmespár, kőfaragó, pásztor bunkósbottal, a mindennapi élet jelenetei, apa veri a fiát… A fejezetek minden részlete izgalmas, van köztük nehezen értelmezhető jelenet, és mindennek legfőbb érdekessége, hogy mindez lentről nem látszik, mégis aprólékosan kidolgozott alakok, jelenetek láthatóak itt…

A szentélyben a sekrestyeajtó teljes pompájában ragyog, bár tisztítása nagy kihívást jelentett, mert az valami szürke pasztával volt bevonva, ami miatt nehezen tisztítható volt.

A szakember elmondta: valószínűleg a szentély elkészülte után a nyugati rész, a tervezett tornyok alatti részek építése következett, a hajó épült legkésőbb. Az építkezés hosszasan tartott, 1350-1450 között.

A nyugati rész szépségei: a Schleynig-kápolna oszloptalapzata, amelyet szintén most tártak fel, és mivel gyönyörű, mivel a falban mellette egy ajtó is nyílik, lépcsővel, amely szintén a régi járószinthez igazodik, a kivitelező merész döntéssel ezt a részt úgy alakította ki, hogy látható a 14. század végi pillértalapzat, és e rész egésze egy méterrel a templom szintje alatt van, lépcsőn lehet lemenni, és a kápolna legcsodálatosabban megmaradt, most még restaurált falfestményeit innen szemlélheti.

A zárókő Schleynig Gergelyé, két evangélista szimbóluma, oroszlán, sas látható mellette, és a zárókövet festés, immár megtisztított, kivehető festés veszi körül, mint ahogy a kápolna legjobban megőrzödött falképét is restaurálták, ami nagyon rá is fért: az 1989-es események nyomán golyósérülés érte, azt és sok más részletét tisztították.

A kültéri ásatás során fedezték fel, hogy a déli kapu előtt porticus volt, de nem őrződött meg, a földön látható, ami erre utaló nyom maradt. Ugyanakkor ezen 2016-os ásatás alkalmával került elő a legértékesebb lelet, egy Mátyás-kori aranypénz.

Értékes a néhány, a földből előkerült és feltárt, a templomban felállított sírkő, érdekesség a levéltári szoba falában talált rejtekhely, amely azonban már csak apróságokat őrzött. Ismeretes volt, hogy a templom alatt két kripta található: a Bánffy-kripta 1781-ből a főhajó alatt, valamint a Kemény-kripta 1790-ből a mellékhajó alatt. Ezek azonban le vannak zárva, nem látogathatóak, megnyitásuk igen hosszadalmas, bonyolult konzerválási munkálatokat igényelt volna.

A mostani felújítás emlékére időkapszulát helyeztek el a munkálatokat végzők a templom falában, az 1950-es évekbeli nagyobb arányú felújítás emlékét kőtábla őrzi. Ugyanakkor a művészettörténészek számára a feldolgozás még csak most kezdődik, amikor egyesek a munkát befejezték, mások akkor kezdik. Ez így természetes: a feltárt adatokat, leleteket nemcsak dokumentálni, de elemezni, tágabb összefüggésekbe helyezve a szakmával és a széles közönséggel is ismertetni kell. Lesznek tanulmányok, kötet, képes bemutatás, erre azonban még várni kell. Addig pedig ott a templom, a hívők, katolikusok és az egész város, az egész Erdély, az egész magyarság kincse.