† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék!
Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49–53
A tűz egyszerre vonz és kelt félelmet, melegít és perzsel, fényt csihol és vakít. A Lélek tüze, amit Krisztus a világra hoz, szintén magával hozza ezt a kettősséget. Egyrészt jó a fárasztó nap végén megpihenni a kandalló melegénél, levenni a cipőt, és beleengedni magunkat Isten szerető fényébe, átadni magunkat az ő ingyenes, felhevítő jelenlétének. A tűz összehozza az embereket, énekelni, játszani lehet körülötte, az életet dinamizálja. Másrészt a bennünk levő sötétség fél a világosságtól, attól, hogy megzavarják, fényt derítenek rá, kihozzák a kényelmi állapotából. Ilyenkor ellenállást tapasztalunk, visszabújnánk az odúba. Tudattalan és tudatos elterelő mechanizmusokba menekülünk, hogy ne kelljen találkoznunk a Lélek tüzével, ami kiszólítana mindabból, ami hamis biztonságot ad számunkra. Látszólag könnyebb megmaradni rutinosan kialakított szokásainkban, még akkor is, ha azok már régóta kiégetnek és eltékozolják energiánkat.
Az Úr Jézus tüzet gyújtani jött a földre. Nem elaltatni akar, hanem inkább felébreszt, és olyan életet kínál, ami szenvedélyes, nem félti magát, hiteles és igazi. Ez a tűz nem a gyors fellángolásé, hanem a Lélek tüzéé, a szentháromságos életben való részvételé, amelyben erő és elevenség van. Egy pillanatra belehallgathatok a testembe és a lelkembe. Mi az a tűz, ami után én vágyakozom? Kivé szeretnék válni, melyek azok az értékek bennem, amelyek szenvedélyesen ki szeretnének bontakozni? Milyen életet szeretnék élni? Mi az a tűz, ami motivál és dinamizál? Hogyan szól ezeken a vágyakon keresztül Isten hozzám?
Jézus azt mondja, hogy ha igent mondunk a Lélek tüzének, az akarva-akaratlanul is szakadást hoz magával. Nem amiatt, mert Isten megosztást szeretne, hanem mert a sötétségnek nem fog tetszeni, ha a fény növekedni fog. A kísértő nem örül Isten érkezésének, emiatt zűrzavart szül. Jézus követése magával hozza a termékeny feszültséget, ami először is bennünk zajlik: a biztonság, a túlélés, a bezárkózás és az új, odaadott élet, remény, ígéret között. Nem érdemes a sötétséggel való viaskodásra túl sok energiát fecsérelni, ehelyett érdemes azt keresni, hogy mi táplálja a tüzet. Melyek azok a konkrét, kis lépések az életemben, amelyek ezt segítenék a jövő héten? Mire vágyok, mi lelkesít? Mit teszek mindezért? Melyek a csapdáim, amelyek inkább a hamis békét, harmóniát keresnék, amelyek nem akarnak változtatni, mivel szoktam magamat körbebástyázni? Mi lehet Isten vágya? Milyen életet kíván ő számomra?
András Csaba SJ
