Több mint 450 osztrák–magyar katona – köztük néhány bánsági – Rómában lelt végső nyughelyre

0
187
A hadifoglyok által épített lépcső Velletriben, az emléktáblával. Fotók: a temesvári püspökség honlapja

1937 óta több mint 450 első világháborús osztrák–magyar katonát temettek el a római Santa Maria dell’Anima német nyelvű templom kriptájában. Közülük több katona is a temesvári egyházmegye területéről származott.

Az első világháborúban az osztrákmagyar seregekben harcoló több mint 450 katona van ma eltemetve a S. Maria dell’Anima templom kriptájában. A Duna menti monarchia minden nemzetiségéből, régiójából és vallási közösségéből származtak, az OsztrákMagyar Monarchia hadseregében és haditengerészetében harcoltak és olasz hadifogságba estek. Legtöbbjük Róma környéki táborokban élt, ahol munkaszolgálatot végeztek, például ásatásokon vagy vasútvonalak építésénél dolgoztak. Többségük 1919 és 1921 között halt meg különböző betegségekben, legnagyobb számban spanyolnáthában a római katonai kórházakban, majd először a Campo Verano központi temetőben temették el őket. A maradványok újratemetésének idei 85. évfordulója alkalmából egy történészekből álló nemzetközi kutatócsoport, köztük dr. Vlad Popovici, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem munkatársa azon dolgozik, hogy minél több katonát azonosítson, mivel a Fekete Kereszt (az elesett katonák sírjainak felkutatásával gondozásával foglalkozó Osztrák Fekete Kereszt Egyesület / Österreichisches Schwarzes Kreuz – a szerk megj.) listája szerint eddig csak 90-et sikerült egyértelműen azonosítani. Ez leginkább a nevük helytelen írásmódjának volt az eredménye. Az olasz hatóságok megterhelőnek érezték a sokféle nyelvhasználatot és írásmódot. Egy évnyi projektmunka után sikerült megfordítani ezt az arányt, és most már csak mintegy 90 áldozatról nincsenek információk. A családok számára a helytelen írásmód azt jelentette, hogy a háború után az utódállamok nem tudták egyértelműen hozzárendelni ezekhez a nevekhez az áldozatok listáján szereplő személyeket, így sok leszármazott nem tudta, hogy mi lett velük, hol nyugszanak.

A katonák azonosítása mellett a projekt célja az is, hogy lehetőség szerint felvegyék a kapcsolatot a leszármazottakkal egy emlékkönyv létrehozása céljából. Ezt követően az emlékkönyv az interneten is böngészhető lesz, így megismerhető lesz a 450 katona arca és személyes története. A projektet dr. Tamara Scheer (Bécsi Egyetem/Pápai Santa Maria dell’Anima Intézet) és Nikolaus Rottenberger ezredes (osztrák védelmi attasé Olaszországban) vezeti, és az osztrák szövetségi védelmi minisztérium tudományos bizottsága és az FWF (V-555) finanszírozza.

A katonák között vannak, akik a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye területéről származtak. Kettőjüket már sikerült egyértelműen azonosítani, megtalálták a halotti bizonyítványukat is.

Takács István 1873-ban született Szentleányfalván. A 3. honvéd ezred katonájaként szolgált, fogságba esett, és 1918 júliusában Rómában halt meg. Egyike volt azoknak a katonáknak, aki már elmúlt 40 éves, és feleséget, gyermekeket hagyott hátra.

Petru Chirosan (Chiroșan), Todor és Sofia fia, Sárafalván született, és mindössze 27 éves volt, amikor 1919 áprilisában meghalt.

Mindkettőjüket azonosították, de a kutatók hálásak lennének további információkért a tervezett emlékkönyvükhöz, amelyben minden katona kap egy-egy emléklapot. Talán megtalálhatók a leszármazottak, és vannak még levelek vagy fényképek. Valószínűleg soha nem lesznek képesek arra, hogy az emlékkönyv minden oldalát teljesen kitöltsék, és minden katonát egyértelműen azonosítsanak. De a projekt már fejlődött azáltal, hogy sokan segítettek, mert rátaláltak a közösségi médiában vagy az interneten, és terjesztették a hírt. Az összes katona névsora és a projekt bemutatása ezen a LINKEN található.

Ha bármilyen kérdése van, kérik, forduljon közvetlenül a projekt vezetőjéhez: tamara.scheer@univie.ac.at.

Forrás: Tamara Scheer/a temesvári püspökség sajtóirodája