Egy nap a Caritas pályaorientációs táborában

0
128
Fotók: Molnár József

A Caritas szakmabemutató táborában az Iránytű a munka világába projekt keretén belül néhány nap leforgása alatt több mint harminc fiatal kóstolt bele különböző szakmákba a Bucsin-tetői táborozóhelyen. Cukrász, kávé barista, hegyimentő és szakápoló – a cél, hogy a pályekeresők könnyebben el tudják dönteni, milyen szakmát szeretnének gyakorolni a jövőben.

A két, Hargita és Maros megyékben működő pályaorientációs program célja a még tanulókat és a frissen végzetteket mentorálni, segítséget nyújtani a megfelelő szakma kiválasztásában. Szerdán négy szakma képviselője tartott workshopot a fiataloknak. Mivel a 10-től 14-ig tartó délelőtti blokkban két-két turnusra jutott csak idő, ezért mindenki csak két szakmai műhelyen vehetett részt. Ez a limitáltság eleve jó gyakorlat a munka világába való beilleszkedés folyamatában. Igaz, hogy két workshopon lehet részt venni, de így a másik kettőről értelemszerűen le is kell mondani – a valóságban is így működnek a dolgok.

Cukrász, kávé barista, hegyimentő és szakápoló – a szakmai műhelyek rövid felvezető beszélgetéssel kezdődtek, ahol a meghívott szakemberek röviden összefoglalták az adott munka láthatatlan oldalát, az esetleges buktatókat vagy az olyan pluszokat, amelyeket külső szemmel nem feltétlenül érzékelünk. A beszélgetés végén kérdéseket is fel lehetett tenni. Ezután következett az igazi workshop: mindenki a gyakorlatban is kipróbálhatta magát. A baristák Ungureanu Arnold és Kisgyörgy Árpád vezetésével három különböző eszközön készítettek kávét. A kávékészítés leglátványosabb része a latte art-öntés, többen is bevallották, hogy ők a kávé-workshopra a tejjel rajzolás miatt jöttek.

A hegyimentősöknél megragadó az az őszinte és tiszta elhivatottság, ami a rangidős Bögözi Gábor és két fiatalabb társa, György Szabolcs és Kastal Gergő – aki egyébként a gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Szolgálat elnöke – jelenlétéből árad. Sokat meséltek a szívről, a szeretetről és az erdőről, arról, hogy annak ellenére, hogy nem teljes munkaidős elfoglaltság az övék, de ahhoz, hogy ekkora felelősséget könnyedén, félelem nélkül vállalhasson az ember, teljes munkaidőben kell szeretni a hegyimentést, a természetet és az embereket. Az ápolók műhelyébe András Ildikó orvosi asszisztens, karitászos munkatárs két egyetemista lányt, Keresztes Andreát és Ferencz Vandát hozta magával bemutatót tartani. A résztvevők számából látszott, hogy több fiatalt, fiúkat is komolyabban érdekel az ápolói szakma. Vérnyomást mértek, ujjbegyből vettek vért.

A táborban az is kiderült, hogy röpke 4 óra alatt, párhuzamosan készült el a csokis kókuszkocka, az áfonyás sajttorta és ananászos torta, a keksz-szalámi, a vaníliás-gyümölcsös csónakok, a punchos-marcipános nyalóka és a habpohárkák. A Berecki Lengyel Rozália irányítása alatt elkészült terülj-terülj édességasztalon tálalt finomságokat, a kiadós ebéd ellenére mindenki megkóstolta. A pályaorientációs táborban Berecki Lengyel Rozália a szakács mesterségre, Sebestyén Ferenc a fafaragás művészetére és Hajdó Annamária, az Erka szalon kozmetikus-manikűröse a szépítkezés szakmájára irányította a fiatalok figyelmét.

Forrás: Pálffy Zsófia, Gyulafehérvári Caritas