Valóban kétezer éves lehet a torinói lepel egy új vizsgálat szerint

0
445
A Torinói Lepel arcának 3D-s felvétele. Fotó: Vatican News

A Heritage nemzetközi folyóiratban megjelent újabb kutatási eredményekről nyilatkozott a Vatikáni Rádió magyar nyelvű szerkesztőségének július 11-i adásában Pályi Gyula, a lepel szakértője.

Pályi Gyula a Modenai és Reggio Emilia-i Egyetem nyugdíjas professzora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagja. Biokémiai munkássága mellett történelmi témákkal is foglalkozik, többek között a torinói lepel történetével, amelyről a Szent István Társulatnál sikeres könyve is megjelent. Idén tavasszal nagy feltűnést keltett két olasz kutatócsoport publikációja a Heritage című nemzetközi folyóiratban, amely a lepel újszerű fizikai módszerrel való vizsgálatáról számol be. Megkérték, hogy adjon a Vatikáni Rádió hallgatóinak egy rövid áttekintést az új eredményekről.

A szakértő hangsúlyozta, hogy valóban rendkívül fontos új eredményről van szó, és arról is beszélt, hogy a torinói lepel kétezer évesnek vélt történetében véleménye szerint melyek voltak a legfontosabb fordulópontok. Teres Ágoston magyar pap, pápai csillagász számításai szerint Jézus Krisztus halálát és feltámadását időszámításunk szerint, Krisztus után 33. április 3-ra, illetve 5-re tesszük. Tehát a lepel „felhasználásának” kezdő dátumát e számítások szerint napra, sőt órára pontosan meg tudjuk adni – csak az a lényeges kérdés marad (részlegesen) nyitva, hogy a 33. április 3-án, Krisztus temetésekor használt vászon vajon azonos-e a Torinóban ma is őrzöttel.

Az első, kezdeti probléma az, hogy a halott emberrel érintkezett tárgyat a zsidó vallás tisztátalannak, érintését tilosnak tekintette, továbbá az, hogy Jézus Krisztus mennybemenetele után tanítványai jó ideig komoly üldözéseknek voltak kitéve. Ennek ellenére hitelesnek tűnő beszámolók jelzik a lepel jelenlétét Edesszában, ahonnan nem is egészen békés úton a bizánci császári udvar szerezte meg. Ennek dátumát is pontosan tudjuk: 944. augusztus 15-én érkezett Bizáncba. Itt a város legfontosabb ereklyéi között tisztelték egészen 1204. április 12–13. éjszakájáig, mikor francia és velencei úgynevezett „keresztes” lovagok Bizáncot kifosztották.

Innen közel 150 évig nem tudunk semmit a lepel sorsáról, amíg fel nem bukkan Franciaországban 1349-ben, mint egy francia nemesi család tulajdona. Tőlük a Savoyai hercegekhez került több mint fél évezredre, egészen addig, amíg az utolsó, száműzött olasz király, II. Umberto végrendeletével 1983. március 18-án a Szentszék tulajdonába nem került. Hivatalosan ma is a római pápa a tulajdonosa, a „lepel őre” titulust és funkciót pedig a torinói érsek viseli.

1898. május 28-án Secondo Pia torinói amatőr fotográfus engedélyt kapott, hogy a lepelről fényképet készítsen. Ennek az a döbbenetes eredménye volt, hogy a fénykép negatívja egy viszonylag jó minőségű pozitív képet mutatott egy megkínzott és vélhetően keresztre feszített férfiról, akinek a sérülései pontosan megegyeztek az Újszövetség által leírtakkal. Ez a fordulat világszerte óriási érdeklődést keltett és lavinaszerűen elindította a természettudomány minden elképzelhető ágazatának alkalmazását a lepel vizsgálatára. Ezek túlnyomórészt összhangban voltak azzal a hagyománnyal, hogy a torinói lepel valóban Jézus Krisztus halotti leple lehetett.

Pályi Gyula itt csak egyetlen, ettől eltérő eredményt említett meg, az úgynevezett „radiokarbon” vizsgálatot. Ez a módszer egy-két ezredévnyi időskálán viszonylag pontos kormeghatározást tesz lehetővé szerves eredetű objektumoknál. E vizsgálatot nagy előkészületek után három tekintélyes egyetem kutatói végezték el, az 1988. október 13-án nyilvánosságra hozott eredmény azt mutatta, hogy a lepel 14. századi (pontosan 1325 plusz/mínusz 65 év) eredetű. Ez óriási vitákat keltett, amelyek mind a mai napig nem csillapodtak.

Természetesen számos törekvés volt a radiokarbon eredmények cáfolatára. Közülük kiemelkedett egy Rogers nevű amerikai kutató 2005-ös publikációja, amely hihető érveket hozott fel a mintavétellel kapcsolatban, de sajnos e kutatás Rogers halála miatt nem folytatódott.

Számos próbálkozás található a szakirodalomban mind a radiokarbon vizsgálat eredményének alátámasztására, mind pedig cáfolatára, de ezek közül egyik sem tekinthető sikeresnek. Pályi Gyula véleménye szerint az idén tavasszal bari és padovai kutatók által publikált cikk a torinói lepel természettudományos módszerekkel való kutatásának legfontosabb fejleménye a híres éjszakai fényképezés és a botrányokba torkolló radiokarbon vizsgálat óta.

Meg is próbálta röviden elmagyarázni: a röntgensugár lényeges vonása, hogy a sugárzás hullámjelenséggel van összekötve. A hullámok pedig úgynevezett optikai rácsokon jellegzetes módosulást szenvednek. E módosulás képéből ki lehet számítani a rács méreteit. A röntgensugarak hullámhossza pedig abban a tartományban van, mint a szilárd anyagokban az atomok távolsága. Így a szilárd, különösen a rendezett szerkezetű szilárd anyagok szerkezetét röntgensugárral meg lehet határozni. A bari-padovai csoport által alkalmazott, úgynevezett szélesszögű röntgenvizsgálat ennek a módszernek egy finomított változata. Ezzel a lenszálakat alkotó cellulóz szerkezetének az idő múlásával bekövetkező változását tudják követni, ami az elmúlt idő hosszát tudja jelezni, különösen ha pontosan datált összehasonlító minták állnak rendelkezésre.

A De Caro és Fanti által vezetett csoport ilyen vizsgálatokkal kimutatta, hogy a torinói lepelből vett minta közel kétezer éves.

Természetesen további ellenőrző vizsgálatok szükségesnek látszanak, de ez az áttörő eredmény rendkívüli jelentőségűnek mondható.

Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír