Levéltári és könyvrestaurátori tábort tartottak Gyergyószentmiklóson

0
303
Levéltári és könyvrestaurátori tábor

Véget ért a július 4–8. között Gyergyószentmiklóson tartott levéltári és könyvrestaurátori gyermektábor. A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár által szervezett tábor gyűjteménylátogatással kezdődött a Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárban, ahol a gyergyói kerület egyházközségeinek levéltári és muzeális könyvtári anyaga értékeivel ismerkedhettek. Megtudhatták, hogy milyen típusú dokumentumok maradtak fenn a környékbeli plébániákon, a kisdiákok 18. századi anyakönyveket, 19. századi tervrajzokat, 17. századi fejedelemi oklevelet, 18–19. századi viaszpecséttel és csipkézett papírfelzettel ellátott szárazpecséttel hitelesített, császári és püspöki okleveleket láthattak.

A 9–12 év közötti tanulók változatos foglalkozásokon vehettek részt, amelyek általában egy levéltár és könyvtár tartalmának genezise köré épültek: hogyan születik egy levél és egy könyv? Milyen anyagokból? Milyen eljárásokkal? Ha megsérül az idők során, hogyan javítják ki? Ugyanis, ha tudjuk, hogyan keletkezik egy dokumentum, vagy hogyan varrnak össze és kötnek be egy könyvet, ismerjük a lépéseket, az eljárások sorrendjét, akkor a visszaállításra is képesek lehetünk, ugyanis egy restaurálás folyamatában is ugyanaz történik, csak fordított sorrendben, a késztermékből, alkotásból az összetevő elemek irányába haladunk.

Az ifjoncok a tábor első két napja alatt merített papírt készítettek hagyományos módszerekkel (növényi rostokból, mint például száraz nádszár és nádvirág) és újrahasznosított papírból (a résztvevők által hozott, kiselejtezett ponyvakönyvek és régi iskolás füzetek). Az előkészítés szorgos és kitartó fizikai munkát igényelt, ugyanis a száraz nádakat és az újrahasznosításra szánt papírlapokat össze kellett aprítani kézzel vagy ollóval, beáztatni, majd alaposan összeturmixolni. Ebből sűrű pép készült, amelyhez cellulózrostot kellett arányosan adagolni, majd langyos vízzel felhígítani. Az így előállított, teknőkbe és tálakba osztott papírmasszából – a megfelelő állag és sűrűség elérése után, merítő-szitákkal egyenként papírt merítettek, a víz lecsurgatását követően méretre szabott textilanyagra simították, majd a maradék nedvességfölösleg szivaccsal történő leitatása után ruhaszárítóhoz csíptetve szárították. A művelethez fokozott kézügyesség kellett, ugyanis számos alkalommal már a szitáról történő leválasztás során beszakadt, szétmállott a még nedves papír, így a folyamatot gyakran meg kellett ismételni. Az elméleti ismeretek átadása és befogadása, valamint a leleményességük szülte az újraöntés megelőzéseként az esetlegesen elszakadt, még nedves lapok kiegészítését papírpéppel, akárcsak a restaurálásban is. A gyermekek türelme, kitartása és odafigyelése szép eredményt hozott, ugyanis a tábor első két napja alatt a tizenkét résztvevő tanuló összesen 300 papírívet öntött ki. A hagyományos, növényi rostokból előállított papíron kívül készültek festett, színes papírok is, valamint kreativitásukat fejleszthették virágszirmokkal és szárított virágfejekkel díszített papírívekkel, amelyeket előzőleg ők maguk otthon gyűjtöttek és préseltek ki erre az alkalomra. Voltak diákok, akik a hagyományos papírt kanállal történő színes papírpép csepegtetésével díszítették, a változatosság és a spontán ötletmegosztások végigkísérték a tábor menetét, amellyel nemcsak egymást, hanem a tábor szervezőit és levezetőit is gazdagíthatták.

A kiszáradt, textilanyagtámaszról gondosan leválasztott, ívrét tűrt papíríveket füzetekbe varrták, majd ezek felvarrása után kerültek az így nyert könyvecskékre a kartonalapú kötéstáblák, gerincük textilből készült. A táblák könyvtesthez való illesztését lúdtollal vagy fapálcikával és tintával feliratozott, korhűre kivágott címkék ragasztása követte.

Mivel egy levéltárnak, könyvtárnak biztonságban kell lennie, így a zár mellé kulcs is jár, ehhez bőrből kulcstartókat is készítettek. A megadott sablon alapján körbevágták a bőrt, szívópapírból merevítőt is vágtak hozzá, belehelyezték a fémkarikát, majd az előrehevített typariumokkal kellő óvatossággal díszítették a bőrfelületet. A bőrdíszítő szerszámok a csíksomlyói ferencesek egykori könyvkötő műhelyének 17. századi szerszámkészletéről előállított hasonmások. Ezáltal a diákok közelebb kerülhettek az erdélyi szerzetesrendek szerteágazó, kultúrateremtő tevékenységének megismeréséhez is.

A középkori, függőpecséttel hitelesített oklevelek helyben, közösen főzött, ételfestékkel pirosra színezett, só-liszt alapú gyurma segítségével jöttek létre, amiket sodrott pamutzsinórra illesztettek. A pennával (lúdtollal) és stylusszal (nád- vagy fapálcika) történő írást fekete tintával végezték és egy kikészített gótikus ábécéminta segítségével gyakorolhatták pergamenutánzatú, krémsárga árnyalatú kartonlapokon. A kiváltságleveleknek egy másik típusát is elkészítették, amelyet rányomott viaszpecséttel „autentifikáltak”. A vörös pecsétviaszt viaszkanálban gyertyaláng fölött olvasztották meg és háromféle réz pecsétnyomóval rögzíthették az oklevélhez: az egyik a berecki plébánia 1840-ben öntött pecsétnyomójának a rekonstrukciója (Szent Miklós védőszent ábrázolásával), a másik a gyulafehérvári székeskáptalan 18. századi typariumának a hasonmása (Szent Mihály arkangyallal a pecsétképen), míg a harmadik egy életfát megjelenítő, kisebb méretű, szakboltokból beszerzett typarium.

A különböző korszakok változó íráshordozóinak és íróeszközeinek érzékeltetése és megtapasztalása érdekében régi, használaton kívüli írógépeket is kipróbálhattak, amelyekkel levelet gépeltek szüleiknek, barátaiknak. A másolatok készítéséhez indigópapírt is használhattak. A pedagógiai foglalkozásokhoz használt írógépek között van 1936-ban gyártott Diplomat Simplex márkájú, 1960-ban Svájcban gyártott Gabriele Triumph darab és egy szintén svájci előállítású, 1963-as Hermes Media 3 típus is. Az írógépek „legfiatalabb” darabját is az 1980-as évek elején gyártották. Ezek az írógépek a levéltári és könyvtári gyűjtő utak alkalmával plébániákról, valamint papi hagyatékokból kerültek a levéltár gyűjteményébe.

A tábor ötödik és egyben utolsó napján különleges origami munkák születtek: A3-as méretű ívekből papírdobozokat és különböző típusú és méretű borítékokat tűrögettek a gyermekek, amelyeket színes papírból alkotott, szintén origami elemekkel díszítettek. A díszítő darabok ragasztását helyben, közösen főzött csirizzel ragasztották fel munkáikra.

A tevékenységcsomagot szóbeli és írásos beszámoló zárta le, valamint egy vetítéses beszámolóval kísért kiállítás is, amelyet a gyermekek hoztak létre a tábor alatt kézműveskedett alkotásaikból.

A tanulók nemcsak az írott és nyomtatott egyháztörténelmi emlékekkel, történelmi hagyatékunk forrásaival ismerkedhettek meg, hanem azok őrzési feltételeivel és tárolási technikáival is. Számottevő gyakorlati tudást sajátíthattak el a történelmi dokumentumok és kötetek anyagai keletkezésének és előállításának megtapasztalásával: papírkészítés, -festés, könyvkötészet, különböző pecsétek öntése, origami-levélboríték és -doboz készítés, bőrdíszítés, írógép- és indigóhasználat stb. Az állományvédelmi alapismeretek és alapeljárások elsajátítása (szerves-szervetlen anyagok megkülönböztetése, a háztartási gépek használata a konzerválási-restaurálási beavatkozásokban a restaurátor műhely alapeszközeiként) mellett több gyakorlati célú, praktikus képességre tehettek szert (újrahasznosítás, élelmiszeralapú ragasztóanyagok előállítása). A tábor a fiatalok kreatív, szociális és kognitív készségeinek együttes fejlesztésében véleményünk szerint, fontos szerepet játszott. A tábori egység vezérmottója a következő volt: „aki már tudja, megmutatja és segít annak, aki még nem tudja”.

A foglalkozásoknak a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia biztosított helyiségeket (kültéri és belső helyszínt).

A szakmai ténykedéseket Pál Péter könyvrestaurátor–levéltáros, Benedek Árpád könyvrestaurátor és Bernád Rita-Magdolna levéltárigazgató tartotta.

A benevezett iskolások Gyergyószentmiklósról, Szárhegyről, Tekerőpatakról és Csomafalváról jártak be a nappali táborba.

Szemle a gyermekek beszámolóiból:

„A legjobb tábor. Nekem nagyon tetszett, mert nagyon sok mindent csináltunk és az étel is nagyon finom volt. Egyszóval nagyon fantasztikus volt a tábor, én még máskor is szeretnék jönni.” (Balázs, 11 éves)

„Ez a tábor nagyon jó volt, mert volt sok dolog… s olyan volt, mintha visszamennénk az időben.” (András, 11 éves)

„A legjobb élményem az volt, hogy könyvet kötöttünk.” (Olga, 11 éves)

„Nekem az volt jó, amikor papírt öntöttünk.” (Borika, 9 éves)

„Nekem az tetszett… amikor mentünk a könyvtárba, és olvastunk, és amikor írógépeztünk…” (Petra, 9 éves)

„Vagány volt a tábor. … Összebarátkoztam egy lánnyal, akinek a neve…, egész nap együtt voltunk. Olyan dolgokat tudtam meg, amiket nem tudtam: papírt készíteni, könyvet varrni… Ez a legjobb tábor!” (Péter, 12 éves)

„Leginkább ebben a táborban azt élveztem, hogy rengeteget kézműveskedtünk, de az is tetszett, amikor Rita megmutatott egy csomó réges-régi iratot a levéltárban. A papírmerítés volt a legfárasztóbb, de nagyon megérte. Minden nap után nagyon kifáradtam, de azért élveztem.” (Boróka, 12 éves)

„Köszönöm, hogy eljöhettem ebbe a táborba! Sok mindent megtanultam, mint pl. a papírmerítést, papírból doboztűrögetést, bőrből kulcstartó készítést, pecsételést, könyvkötést és sok minden mást. … Azt hittem, hogy jövőben nem jöhetek már többet, mert elmúltam tizenkettő éves, de Rita mondta, hogy jövő évben is jöhetek. Már alig várom! J” (Cecília, 12 éves)

Bernád Rita