Szolgáljuk őt életünk minden napján! E mottót választották a 2022-es főegyházmegyei ministránstábornak, amelyet idén is a Segítő Mária Gimnázium kollégiumában szerveztek meg június 28–július 2. között. Az eseményről a zárónapon rövid, képes beszámoló jelent meg, most a táborszervező Simó Gáspár iskolalelkész személyes hangú beszámolóját olvashatják.
A tábor a gyulafehérvári papszentelésen való részvétel lehetősége miatt esett erre az időpontra, mert az oltárszolgálatában tevékenyen résztvevő ministránsok számára (is) egy ilyen eseményen való jelenlét egyszerre csodálatos és vonzó, hivatást ébresztő, illetve azt megerősítő tud lenni.
A választott nép nagy tekintélyű vezetőjének, Mózesnek a hivatástörténetében igen fontos mozzanat volt az égő csipkebokor látványa, valamint Mózes reakciója: „Odamegyek, és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” (Kiv 3, 3) A csipkebokorélményben szólította meg Isten a pásztorembert, aki ettől kezdve lassan prófétává vált. A papszentelési szentmise végén a főegyházmegye főpásztora, Kovács Gergely érsek is ezen reményének adott hangot, amikor azt mondta: „Én bizony imádkozok értetek, hogy évek múltával közületek minél többen itt legyetek az oltár előtt újmisésként.”
Ezzel is elmondtam, milyen célból szervezzük újra és újra a ministránstábort: hivatásébresztés, hivatásápolás végett. Persze a helyszínválasztás sem mellékes: a Segítő Mária Kollégiumban megvan minden, ami kell egy táborhoz: az étkeztetés, a tisztálkodás, az elszállásolás, az imádság, előadások, foglalkozások lebonyolításához szükséges terek, termek, kellékek. A közelünkben van a csíksomlyói Mária-kegyhely, a kihagyhatatlan focihoz szükséges sportpálya. Ezen területeken a lelkes, befogadó, támogató, hozzáértő embereink vannak: a szakácsnők, az ügyintéző, a szerzetesek, papok, tanárok. Hargita Megye Tanácsa is itt tudja (megyén belül) támogatni a rendezvényt, köszönet és hála a támogatásért!
Pár szót a táborban résztvevő fiúkról is szeretnék mondani. Elsősorban annak a kilenc Segítő Máriás fiúnak vagyok hálás, akikkel az iskolai év folyamán megbeszéltük, kieszeltük a programokat. Valamennyien remek, lelkes, alkalmas fiatalemberek. Balla Imre, a megbízott ministránslelkész azt mondta róluk: „Hatalmas fogás lenne, ha ők papok lennének. Nagyot dobnának az egyházmegyén. Kiváló fiatalok.” Én is így látom és örvendek, hogy néhányukról tudom is: papságra készülnek. Öt napon keresztül, reggeltől estig a fiúk mellett voltak, önkéntes munkával megkönnyítették a dolgunkat. Köszönetképpen álljon itt a nevük: Bándi Gergely, Csiszer Hunor, Imre Balázs, Kovács Szilveszter, Molnár Balázs, Póra Bence, Szőcs Szilárd, Zorgel László, Lőnhárd Mátyás. A résztvevő fiúkról is elmondhatom: figyelmesek, együttműködők, lelkesek, engedelmesek, barátságosak, bátrak. Ezeken a fiúkon látszik, hogy az Úr Jézus közelében vannak. Látszik a családból hozott jólneveltség, a velük való foglalkozás. Dicsérem a szüleiket és papjaikat is: jó munkát végeztek!
A háttérmunkát végző szakácsnőknek, Kádár Gizella, Sabău Ágnes, Simon Matild és Tordai Ilona kollégáimnak is nagyon köszönöm a kitartó, derekas munkát. Őket sokszor nem emlegetjük, mint az intézőt, Joó Zsoltot sem, de most legalább ennyit leírok hálám, hálánk jeléül.
Nagy élmény volt a kezdő szentségimádás, az azt követő gyóntatás, majd a papszentelésen való részvétel. Nagy élmény volt a Hivatásos emberek a hivatásról program, amelyre Tamás József püspököt, Csíki Szabolcs ifjúsági lelkészt, László Rezső plébánost és Kalányos Ottó lelkészt hívtuk meg. Beszéltek magukról, hivatásuk születéséről, legszebb ministránskori élményeikről, arról, hogy a papok mit várnak a ministránsoktól stb. Nagyon közvetlen, derűs hangvételű program volt, akárcsak a kispapok –Czirják Ottó, Kajtár Zsolt, Hosszú Norbert – által vezetett program. Szintén sok élményt, ismeretet és lelkiséget közlő eseményt jelentett a csíksomlyói ferencesek, Hugó és Leánder testvérek vezette program, amelynek keretében bemutatták a kegytemplomot, a kolostort, és magukon keresztül a ferencesek életét.
Különleges, hangulatos és élvezetes program volt a tisztítótűzben szenvedő lelkeken segítő nővérek, Csillag Csilla és Tomka Magdolna szerzetesek által vezetett foglalkozás, amelynek keretében az imádságos gesztusok értelmét, üzenetét próbálták megértetni. A nővérek meditációs táncot is tanítottak. Ezt is fontosnak tartom, mert az imádságot nemcsak mondani, szavakkal lehet végezni, hanem mozgással, mozdulatokkal is. Balla Imre ministránslelkész előadása az irgalmasságról, az Isten irgalmáról szintén élvezetes volt, hiszen a szemléltetés által a fiúk jobban megélhették, megérthették az Úr Isten irgalmas szeretetét.
A focibajnokság, a filmnézés, az éneklések, a kiscsoportos előadásokra való készülés, majd az előadások élménye valamennyi résztvevő számára felejthetetlen, a fiúk ezen programokba is „beleadtak” mindent! A tábor méltó és ünnepélyes befejezése a csíksomlyói Mária-köszöntő szentmise volt, amelyet megelőzően egy órán keresztül együtt imádkoztunk a hivatásokért. Tomka Magdolna nővér, amikor hallotta, hogy megyünk imádkozni a hivatásokért, azt mondta: „Értem, miért szenteltek az idén egyszerre hét papot. Itt imádkoznak, hogy legyenek papok!” Igen. Imádkozunk és dolgozunk, imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy legyenek Istennek elkötelezett barátai, papjai, közösségeink ne maradjanak lelkipásztorok nélkül.
Végezetül: Sit laus Deo propter omnia et propter omnes bene factores! Legyen hála Istennek mindenért és minden jótevőnkért!
Simó Gáspár spirituális, a tábor szervezője
Forrás: Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium honlapja
