Még ha hitbeli utunk nem is tökéletes, megkérhetjük Szent Pétert és Szent Pált, tanítsanak meg bennünket, hogy miként növelhetjük az Úrba vetett bizalmunkat, és hogyan kerülhetünk közelebb Jézushoz. A Szent Péter-bazilikában tartott ünnepi szentmisét követően, az Úrangyalakor mondott beszédében Ferenc pápa ezt javasolta, miközben Szent Péterről és Szent Pálról elmélkedett. Felidézte a napi evangéliumot, amelyben Péter így szól Jézushoz: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).
A hit „tanulóideje”
A pápa megjegyezte, hogy a halász Simon számára, akit később Péternek hívtak, ez egy út kezdete volt. „Valóban hosszú időnek kellett eltelnie, mire e szavak mélyen behatoltak az életébe, és teljesen átjárták őt.” A szentatya rámutatott, hogy a két apostol megtapasztalhatta a hit „tanulóidejét”, amely úttal sok hívő hasonlóképpen szembesül. „Mi is hisszük, hogy Jézus a Messiás, az élő Isten Fia, de időre, türelemre és sok alázatra van szükség ahhoz, hogy gondolkodásmódunk és cselekvésünk maradéktalanul hasonuljon az evangéliumhoz.” Ennek szemléltetésére Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy Péter, miután kinyilvánította hitét az Úrnak, elutasítja azt az elképzelést, hogy Jézusnak szenvednie kell, és hogy halálra ítélik, ami arra készteti Jézust, hogy azt mondja neki: „Távozz tőlem, Sátán!”.
Megrendül-e a hitünk a megpróbáltatásokban, mint Péteré?
A pápa utalt Péter ingadozó hitére. „Gondoljuk meg: nem ugyanez történik velünk is? Elismételjük a Hitvallást, hittel elmondjuk, de amikor az élet kemény megpróbáltatásaival szembesülünk, minden megroggyan.” Hajlamosak vagyunk tiltakozni az Úrnak, mondván, hogy ez nem helyes, kell, hogy legyen egy másik, közvetlenebb, kevésbé megerőltető út. Megtapasztaljuk a Jézusban hívő, benne bízó hívő gyötrelmét, aki ugyanakkor úgy érzi, hogy nehéz követni őt, és kísértést érez, hogy a Mesterétől eltérő utakat keressen. Szent Péter megtapasztalta ezt a belső zűrzavart, és időre volt szüksége, hogy éretté váljon. „Először elborzadt a kereszt gondolatától, de élete végén bátran tett tanúbizonyságot az Úrról, egészen addig a pontig, hogy keresztre feszítették – a hagyomány szerint – fejjel lefelé.”
Fotók: Vatican Media
Szent Pál kétségei és megtérése
Pál apostol is átment a hit lassú megérlelődésén, átélte a bizonytalanság és a kétség pillanatait. A Feltámadott megjelenése a damaszkuszi úton Pált üldözőből kereszténnyé változtatta. Ezt „egy olyan út kezdetének kell tekinteni, amely során az apostol megbékélt a válságokkal, kudarcokkal és az állandó gyötrelemmel” – mutatott rá a pápa. A hit útja „soha nem séta a parkban, hanem megerőltető, néha fáradságos”. Még Pálnak is, aki kereszténnyé lett, fokozatosan meg kellett tanulnia azzá válni, különösen a megpróbáltatások idején. „Péter és Pál, a szent apostolok tapasztalatának fényében mindannyian feltehetjük magunknak a kérdést: amikor megvallom a Jézus Krisztusba, Isten Fiába vetett hitemet, annak tudatában teszem, hogy mindig tanulnom kell, vagy úgy gondolom, hogy „már mindent megértettem”? És még egyszer: a nehézségekben és megpróbáltatásokban elcsüggedek, panaszkodom, vagy megtanulom, hogy lehetőségnek tekintsem az Úrba vetett bizalom növekedésére?
Végül a déli Úrangyala imádság előtt Ferenc pápa így fohászkodott: „Szűz Mária, az Apostolok Királynője tanítson meg bennünket, hogy kövessük őket úgy, hogy minden nap előre haladunk a hit útján.”
Deborah Castellano Lubov / Somogyi Viktória, Vatican News
