Zarándoknapló 5. Camino Portugues. A sárga nyíl története

0
279

Melega Péter szatmári egyházmegyés pap, az egyházmegye gazdasági igazgatója zarándokútját követtük végig olvasóinkkal együtt. Tegnap érkezett a zarándokút végére, ahol a francia Caminót végigjárt erdélyi ferencesekkel találkozott. Az utolsó zarándoknapról olvashatnak.

10+1. nap: Santiago de Compostela

A Szentföld és Róma után Santiago de Compostela volt a legjelentősebb zarándokhely a középkorban. Évszázadokon át az emberek százezrei látogatták meg Szent Jakab apostol sírját. Az 1500-as évek után megcsappant a zarándokok száma. 1970-es években olyan is előfordult hogy összesen kb. két tucat zarándok érkezett Santiagóba (egész évben 20-24 zarándok). Az 1980-as évek közepétől kapott ismét lendületet a zarándoklat az apostol sírjához. Mindez egy spanyol papnak köszönhető, Don Elias Valignának. Életét annak szentelte, hogy a Caminót régi fényében visszaállítsa. Ki kellett jelölni pontosan az utat, ki kellett építeni, hogy járható legyen. Felüljárókat, aluljárókat, hidakat kellett készíteni.

Don Elias Valigna saját maga ment el egészen a francia határig és vödörrel meg ecsettel felfegyverkezve festette a sárga nyilakat fákra, kövekre, mindenre, ami mozdíthatlan volt, hogy mutassa az utat a zarándokoknak. A határőrség megkérdezte tőle, hogy miért festi ezeket a nyilakat? Ő azt válaszolta, hogy inváziót készít elő Franciaország felől. Rögtön bekísérték a laktanyába, ahol elmagyarázta, milyen invázióra gondol, és tisztázta magát. Sajnos 1989-ben (60 éves korában) elhunyt és nem érhette meg álma megvalósulását.

2019-ben már több mint 350 ezer zarándok érkezett Santiagóba (a tegnap 2710 zarándok regisztrált).

De mitől sárga színű ez a nyíl, amely mutatja az utat minden zarándoknak. Ezt látjuk lépten-nyomon, ez ad biztonságot: nyugi, jó úton vagy. Amíg látjuk a sárga nyilat, nem lehet baj.

Szóval, miért sárga színű?

Először is azért, mert Franciaországban nem használják ezt a színt út jelzésére. Másodszor azért, mert nagyon jól észre lehet venni. Messziről virít, mindenki láthatja. Harmadszor pedig Don Elias Valigna elment egy útépítő társasághoz és festéket kért tőlük, amit nélkülözni tudnának, és nekik nem volt más, csak sárga színű… Ezért lett sárga színű a Caminós nyíl.

A tegnap készítettem képeket a székesegyházban (1075-1211 között épült). Ma pedig részt vettem a zarándokmisén. Tele volt a templom (azt mondják 1200 férőhelyes). A főcelebráns valami kanonok lehetett és mellette még négyen voltunk. Egy olasz, spanyol, német pap meg jómagam. A végén, mielőtt a nagy füstölőt meglendítették volna (nyolc ember kell hozzá), odahívott négyünket a főmiséző és nekünk kellett a tömjént beletenni a füstölőbe. Egy olyan közepes méretű merítőkanalat használtunk. Nagyon érdekes látvány, ahogy a nyolc ember a hatalmas füstölőt kezeli és a füstölő végigjárja az oldalhajót mindkét irányba (20 méter magasra megy fel, félelmetes). Erről nincs kép, de higgyétek el nekem, hogy így volt, és csodálatos látvány.

Mivel nem szeretek írni, és időm lassan lejár, ezért arra gondoltam, hogy mindenkit, aki végigolvasta a beszámolóimat és végignézett minden képet, amit posztoltam (nem csak úgy nagyjából), ezennel tiszteletbeli zarándoknak nevezek ki. Úgy érzem, aki mindent elolvasott, amit írtam és megnézte a képeket, az valamiképpen velem zarándokolta végig ezt az utat.

Ha két Caminós találkozik, mit kérdeznek egymástól? Nem azt, hogy milyen volt! Nem azt, hogy nehéz volt-e. Nem azt, hogy a lábad mennyire bírta! Ha két Caminós találkozik, azt kérdezik egymástól: MIKOR MÉSZ ÚJRA?