Édesanyák alkották a gyergyói csoportot, szentmiklósiak és a környező településről érkezők. Közös jellemzőjük, hogy gyerekük betegséggel küzd: autista, figyelemzavaros, autoimmun betegség következtében deréktól lefelé bénult, agyvérzéssel született, kissúllyal jött a világra, lassúbb a fejlődése… Olyan édesanyák, akik nem adták fel a reményt, hogy életük jobb lehet.
Veszteségek és ajándékok címmel hirdetett meg két szakember tízalkalmas támogató csoportot fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülőknek. Azokat hívták, akik kevés együttérzésre lelnek, akiknek nehéz megélni a változásokat, a barátok eltávolodását, egyre nehezebb közösségekhez kapcsolódni, osztályrészük az elutasítás, a sajnálkozás, és lassan feladják reményüket, hogy önmagukra is időt fordítsanak. Czirják Lujza mentálhigiénés szakember és Szentes Emese szociális munkás, a Gyulafehérvári Caritas Korai nevelő és fogyatékkal élőket támogató programjának munkatársai a gyergyói csoport tizedik együttlétére a Gyulafehérvári Caritas munkatársát is meghívták – tudósítanak a szervezet honlapján az alkalomról. Az együttlétek során a gyerekről az édesanyára irányult itt a figyelem, arról volt szó, hogy mit nehéz megélni, és kapaszkodókra találtak.
„A csoport sokat segített, hogy magabiztosabb legyek, ne azt nézzem, hogy a külvilág hogyan reagál ránk, milyen szemmel néznek, milyen megjegyzéseket tesznek.” „Veszteségeket éltünk meg a kisfiam sérültsége által, és ezeket próbálom a csoportban feldolgozni, mert a fájdalmaimat nem akarom otthon a családra kivetíteni.” „Azért vagyok itt, hogy erőt gyűjtsek a mindennapokhoz.” „Abban reménykedtem, hogy kicsivel jobb lesz, hogy felszabadulok, itt megszusszanok” – válaszolták arra a kérdésre, hogy mi volt a hívó szó, miért jelentkeztek.
„Nagyon sok könyvet olvastam, és amikor a csoportmeghívót olvastam, azt hittem, azért van itt a helyem, hogy tudásomból másokkal is megosszak, segítsek a többieken. Amikor a csoportba bekerültem, rájöttem, még nagyon gyenge vagyok. Aztán alkalomról alkalomra erősödtem, biztatást kaptam, haladok, és egyszer majd fogok tudni segíteni is” – fogalmazott egy édesanya, aki végül belátta, így is, jelenlétével, megélésével tudott a társain segíteni.
Illusztráció: Gyulafehérvári Caritas
A családnak az a jó, ha az édesanya jól van
A tíz alkalom során felismerések születtek, amelyek azoknak is szólnak, akik valami miatt most távol maradtak. „Sokat számít a pozitív megerősítés, jó volt megtapasztalni, hogy amit mondtam, jól gondoltam. Azt az üzenetet viszem magammal, hogy én magamat tartsam fontosnak. Próbáljak magamra is időt szánni, mert ha az én energiámat leszippantják, felőrölnek a gyerek és család körüli gondok, akkor az nekik nagy szomorúság lesz. Figyeljek magamra, nagyon figyeljek. A családnak az a jó, ha én jól vagyok.” „Azt hallottam meg leghangosabban, amit Lujzi mondott: szükséged van arra, hogy töltekezz ahhoz, hogy te is tudjál mást tölteni. Töltődnöm kell, hogy a családot tudjam erősíteni, mert ha én elfogyok, akkor velük mi lesz? Ez nekem azóta is lendületet és erőt ad.” „Kamaszkorú lányom viselkedésének megértéséhez, kezeléséhez kaptam itt támogatást, már szóba tudunk állni egymással. A közösségben, az önkormányzatnál, de akár családon belül, nagyszülők részéről is találkoztam lenézéssel, nem tudták elfogadni a beteg gyermekemet. Ma már ezt is könnyebben veszem, kiállok magamért, az embereket magam körül meg tudom válogatni.” „Itt tudtam kimondani, hogy hibáztatom magam édesapám haláláért, mert egyedül volt otthon, amikor elhunyt. Abban kaptam megerősítést, hogy nem vagyok hibás, ha a halálnak jönnie kell, én nem tudok az útjába állni. Azóta azt vettem észre magamon, hogy nyugodtabbá váltam, nem veszekedek otthon, el tudom mondani higgadtan, amit akarok.”
A résztvevők útját megváltoztatta az együttlét, és ez alól nem képeznek kivételt a csoportvezetők sem. Bár első ilyen jellegű közös munkája volt Szentes Emesének és Czirják Lujzának, kedvet kaptak a folytatáshoz. „Nagy ajándék a csoport, egy régi vágy teljesült, amit a Jóisten a lelkembe helyezett: olyan csoportot szervezni, ahol csak szülők vannak gyerek nélkül. Bátortalan voltam, míg ki nem derült, Lujzinak is hasonló szándéka van. Izgultam a kezdetekkor, és a csoporttagok bizalma, a sok őszinte megosztás erősített meg abban, hogy érdemes volt hozzálátni ehhez a munkához. Közös munka volt, én is haladtam a magam útján. Magabiztosságot, kaptam itt: ha van egy elképzelésem merjek szárnyalni, egymásra hangolódva tudunk támasszá lenni. Ehhez kaptam bizalmat a csoporttól, és magammal viszem a mindennapi kiállásotokat, az egyszerű, bölcs megoldásaitokat. Lelkesedéssel zárom ezt a csoportot: igény van, érdemes dolgozni” – fogalmazott Szentes Emese szociális munkás.
Illusztráció: Pexels
Czirják Lujza mentálhigiénés szakember pedig így fogalmazott a záróalkalmon: „Hálás vagyok, mert személyes és szakmai önismereti utat jártam be. Alkalomról alkalomra megtapasztaltuk, hogy milyen szépen kerekednek ki a történetek, hogyan változunk, fejlődünk mindannyian. A döbbenetre emlékszem. Minden alkalom után, amikor csak Mesivel ketten maradtunk, csak ültünk, és sokára tudtunk megszólalni. Nagy hála van bennem, hogy ide jöttetek, hogy bizalommal megosztottátok az érzéseiteket. Elmondtátok, hogy hogyan zajlik egy napotok, és én csak csodáltam, hogy mekkora erő van bennetek. Hálás vagyok azokért a kacagásokért, amelyektől zengett a terem, ahogyan elmondtátok, hogyan léptetek át egy-egy nehéz helyzeten, és csodáltalak, hogy a nehézségből milyen erőt tudtok meríteni. Igen, ez nem kérdés, itt mi tanultunk tőletek.”
A tízedik együttlét bár záró alkalom volt, a csoport tagjai megegyeztek, hogy ezután is havonta találkoznak. Nyitott közösséggé formálódnak, amelyhez kapcsolódni lehet más, hasonló sorsú szülőnek is. A szakemberek emellett újabb csoportot indítanak ősztől, ha igény mutatkozik rá Gyergyószéken. A jelentkezőket sorstársaik biztatják: „Érdemes jelentkezned, mert feltöltődést, megerősítést kapsz itt!” „Jobb ezer idegennek elmond a problémáidat, a családod előtt úgysem mutatod ki a gyengeségedet.” „Itt lehetőség van egy biztonságos beszélgetésre, az a hely ez, ahol meghallgatnak, megértenek, támogatnak és megerősítenek.” „Akik sérült gyereket nevelnek, mintha homokba dugnák a fejüket, belefásulnak, belebetegszenek. Azért biztatnám, hogy jöjjenek, mert a problémáikat otthon nem tudják megoldani, hiába olvasnak könyveket, emberekre van szükség, akik megerősítik: lehet és érdemes kilépni a gödörből. Tegyék ezt meg önmagukért, mert ha ők jól vannak, az az otthoniaknak is jobb.”
Máris lehet iratkozni, és a nyár folyamán a tervek szerint sor kerül az új csoport nulladik találkozására is. Elérhetőségek: Szentes Emese szociális munkás (0721 276 801, emese.szentes@caritas-ab.ro) vagy Czirják Lujza mentálhigiénés szakember (0722 339 202, lujza.czirjak@caritas-ab.ro)
