Szeretet, méltóság, tisztelet: ezzel tartozunk az idősebb generációnak

Ferenc pápa katekézise

0
443
Fotók: Vatican News, Magyar Kurír

Idén először tartotta szabadtéren, a Szent Péter téren az általános audienciát a pápa, mintegy 20 ezer hívő jelenlétében április 20-án. Katekézisében ismét az időskorról beszélt: amikor gyenge, esendő, törékeny lesz az ember öregkorára, nem szabad eltávolítani és magukra hagyni őket. A fiatalokat az idősek iránti tiszteletre, elfogadásra, szeretetre kell nevelni.

A szülők szeretetének bibliai parancsa

Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik. Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti. (…) Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se! Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed. (…) Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr.” (Sir 3,3−6.12−13.16)

Az audiencia elején Sirák könyvéből hallottuk Isten szavát, mely az időskor gyengeségéről, az elveszettség érzéséről, a magára hagyottságról, a kiábrándultságról és a kétségről szól. Egész életünkben előfordulhatnak drámai, akár tragikus helyzetek, de az öregkorban ezek kevésbé feltűnőek, sőt akár zavarólag hatnak. Hányszor hallottuk vagy gondoltuk mi is: az öregek idegesítőek – fűzte hozzá a pápa. A gyerekkori, vagy fiatalkori sebekre, igazságtalanságra erővel reagálunk, küzdünk ellene. Időskorban viszont már az az érzésünk, hogy az élet nem hazudtolja meg önmagát, mert már megéltük. És így az időseket kiiktatjuk az életünkből, el akarjuk távolítani magunktól.

A szeretet az emberi életben mindig lefelé irányul: a szülők szeretik a gyerekeiket, ez természetes. Ugyanakkor a szeretetet viszonozni is kell, méghozzá azzal, hogy tiszteljük azokat, akik előttünk járnak. Ezt foglalja törvénybe az isteni parancs: Tiszteld apádat és anyádat – ami nemcsak saját szüleinkre érvényes, hanem általában az öregkorra. Mi megkaptuk a szeretetet szüleinktől, nagyszüleinktől, és most a tisztelet, a méltóság és gondoskodás formájában viszonozzuk ezt.

A fiatalokat nem szabad az idősek lenézésére bátorítani

Ferenc pápa ezután a szeretet tiszteletben megnyilvánuló szépségéről, illetve annak hiányáról beszélt. Amikor egy beteget, vagy magatehetetlen személyt gondozunk, előfordulhat, hogy nem kapja meg a megfelelő tiszteletet. Amikor túl bizalmas a kapcsolat, és a gondozó szeretet és tisztelet helyett nyers és uralkodó magatartást vesz föl. Amikor a gyengeséget felróják a betegnek, vagy egyenesen megbüntetik érte, mintha bűn volna. Amikor az elveszettség és a zavarodottság irritálja és agresszívvé teszi a másikat. Ez megtörténhet családban, a négy fal között, az idősotthonokban, hivatalokban vagy akár a város közterein. Szörnyű dolgokhoz vezet, ha a fiatalokat – akár közvetlenül is – arra bátorítjuk, hogy nézzék le az időseket, gyengeségüket, kiszolgáltatottságukat. Fiatal srácok, akik felgyújtják a hajléktalan takaróját, mert emberi selejtként tekintenek rá… és ez csak a jéghegy csúcsa – figyelmeztetett a pápa.

Építsük a szeretet civilizációját!

Ez a megvetés sérti az időseket, de valójában valamennyiünket sért. Jogosan bírálja keményen Sirák könyve azokat, akik nem tisztelik szüleiket, rosszul bánnak velük, ezzel kiérdemlik Isten haragját. Egy másik bibliai jelenetben az öreg Noé, a vízözön hőse, szorgos, munkás ember egy alkalommal felönt a garatra és ezért kidől. Gyerekei, hogy ne hozzák kellemetlen helyzetbe, finoman betakarják, lesütött szemmel, nagy tisztelettel. Vagyis elfedik az idős ember gyengéit, hogy ne szégyenkezzen, ezzel megadják neki a tiszteletet. A mai társadalmak sokkal több anyagi jóléttel és szervezettséggel vannak felszerelve, de az öregkorral kapcsolatban még mindig nem adják meg kellőképpen a nekik járó szeretetformát: a tiszteletet. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt támogassuk: társadalmi és kulturális szinten építsük a szeretet civilizációját.

Ferenc pápa azt tanácsolja a szülőknek, hogy mindig vigyék el gyerekeiket az idősekhez, akkor is, ha betegek, szellemi problémákkal küzdenek. Fontos, hogy kiskorban megtapasztalják az emberi lét különböző fázisait, és elfogadják az öregkor gyengeségeit. Amíg lehet, tartsák otthon az időseket, de ha otthonba kell adni őket, akkor feltétlenül rendszeresen látogassák a nagyszülőket. A szentatya felidézte, hogy Buenos Airesben szívesen járt az idősotthonokba, elbeszélgetett az ott élőkkel. Egyszer megkérdezte az egyik asszonyt: „Hány gyermeke van?” – „Négy, mind házas, vannak unokák…” – „És látogatják?” – „Igen, mindig jönnek”. Utána a gondozónő elmondta, hogy ez kegyes hazugság volt, amivel a gyerekeit védte, mert már hat hónapja feléje se néztek.

Kulturális forradalom az idősek tisztelete

Kérlek benneteket, ne hagyjátok magára az öregeket! – fordult a hívekhez a pápa. Ők alkotják a történelmünket, a családi gyökereinket, nekik köszönhetően vagyunk itt. Mindannyian elmondhatjuk: „Neked köszönhetem, nagypapa, nagymama, hogy élek!” Vigyázzunk rájuk! Ez nem kozmetika vagy plasztikai sebészet kérdése, hanem a tiszteleté, melyre a fiatalokat nevelni kell a különböző életszakaszok iránt. Az emberszeretet magában foglalja a megélt kor iránti tiszteletet, ez nem csak az öregek dolga. Sokkal inkább az örökösöké, a fiataloké. Isten Lelkének bölcsessége nyissa meg erőteljesen a távlatot ez előtt a kulturális forradalom előtt – fohászkodott végül az audiencián a pápa.

Vatican News