Reklámok közt rohanó világ

0
562
Tolvajostető. Fotó: Csúcs Mária

A gyerek futtában „fal”. Az apja vagy az édesanyja le sem veti a kabátját, hanem kóstol valamit a nagymama főztjéből. Azután a pár, a sebtében bekapott falat után, egyikük arra rohan, a másik valamerre, tovább, a következő programra.

Sokan élünk így. Pereg mellettünk az élet. Minden a tegnapra kellett volna. Későn ébredünk. Nem látjuk a holnapot. Apró, de lényeges dolgok mellett szótlanul haladunk tovább. Erőt vett rajtunk a mellettünk reklámok közt rohanó világ.

Első látszatra világunkban a teremtés koronája, az ember, életképtelen bárány a farkasok között.

A hatalmat erőszakkal, erőt hatalommal fitogtató világunkban ott áll előttünk jól láthatóan Jézus. Példájával, követhető életvitelével mutatja a biztos utat, dolgoznunk csak úgy szabad, ahogyan a csillag megy az égen: csendesen, szelíden, szépen. Ő nem kért az Atyától tízszer tizenkétezer angyalt saját védelmére. Megtehette volna.

A nagyböjti időben visszacseng Jeremiás próféta szava, „mint szelíd bárányt, úgy vitték leölésre” (Jer 11,19). Jézus szelídsége kortársai számára is sok és sokk volt. Mondataival sokan nem tudták, mit kezdjenek. „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát” (Mt 11,29).

A jézusi magatartás ma is aktuális. Ő tanítványainak a lábát, és nem a fejét mosta meg. Nem törte rájuk az ajtót. Nem „feszegette a zárt”, hanem csendesen, a falakon keresztül érkezett hozzájuk. Elfogadta a háromszori szeretetvallomást. Tamásnak megmutatta és érinteni engedte oldalát.

Velünk is ezt teszi az Úr. Emeljük bátran feléje tekintetünket. Így nyerünk erőt arra, hogy a magunk helyén húsvéttá tegyük mások életét. Ma is vannak, vagyunk jó életfilozófiát, vonalvezetést vállaló emberek. Hinni akarjuk, hogy a bárányka bégetése eredményesebb a farkas üvöltésénél. Feleslegünkből odaadjuk a ruhánkat. Képesek vagyunk ezer lépést megtenni, ha arra kényszerítenek, és tudunk helyben maradni, ha arra nagyobb a szükség. Kenyeret adunk, és nem kővel dobálózunk, és „majd nem mutatjuk meg neki!”

A szent böjti időben lelkünket átmelegítette annak az öröme, hogy az életet a „legyőzés” szellemén túl előbbre viszi a jó példa meggyőző ereje.

Húsvéti ünnepünkkor lelkileg, testileg bővebben töltekezünk. Békét, meghittséget hozó kegyelmével érje el az ünnep lelkünket. Álljunk meg az Úr oltára körül és utána a terített asztal mellett. A szentgyónási lehetőségek előkészítik lelkünket az oltár körüli egység megvalósulására. A futtában, a kóstolásban kimerülő, sebtében bekapott falatok helyett a húsvéti családi terített asztal mellett érezzük át a mi jóságos Istenünk Fiában felénk forduló szelídségének és nyugalmának kegyelmét.

A Verbum munkaközösségének nevében szeretettel köszöntöm testvéremet lapjainkat olvasó hűséges szeretetéért.

Kívánok áldott húsvéti ünnepet.

Ferencz Antal igazgató, plébános

MEGOSZTÁS