Helyem az egyházban – kerületi ifjúsági lelkinap Sepsiszentgyörgyön

0
750
Fotók: Sántha Mátyás és Kotró-Kosztándi Gellért

A sepsiszentgyörgyi katolikus fiatalok már régóta szerettek volna ifjúsági lelkinapot szervezni elmondásuk szerint, miután plébánosuk, Takó István kerületi ifjúsági lelkész lett, a terv meg is valósult: április második hétvégéjén megtartották a Kovászna-brassói főesperesi kerület ifjúsági lelki programjait. A fiatalok szerint az alkalom legsikeresebb mozzanata az volt, amikor együtt, őszintén beszélték meg, hogy ifjúságként mi a szerepük az egyházban, mit tehetnek, adhatnak az egyházért, egyháznak. Az alábbiakban az egyik lelkes diák beszámolóját olvashatják.

Már régóta érlelődött egy kerületi lelkinap szervezésének gondolata a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király plébánia ifjúságának körében. Miután az új plébánosunkat kinevezték kerületi ifjúsági lelkésznek, a lelkinap megszervezése majdhogynem kötelező feladatunkká lett, de ez nem befolyásolta a lelkesedésünket. Lélekben március óta készen álltunk, hiszen alapozásként a plébánia fiataljaival és papjaival Sugásfürdőn imádságban és lelki felüdüléssel töltöttünk egy hétvégét, amiben a FIF munkatársai is segítettek bennünket. A távolabbi szervezést követő gyakorlati előkészület azonban csak a lelkinapot megelőző pénteken valósult meg. Egy feszültségben gazdag, mondhatni kaotikus nap fáradalmaival, mégis reményekkel telve vártuk a szombatot. A szervező csapaton kívül csaknem 50 fiatalt regisztráltunk.

A jelenlevőket Takó István plébános köszöntötte. A résztvevők nagyrészt Brassóból, Miklósvárról és Sepsiszentgyörgy plébániáiról érkeztek. A köszöntést követő ismerkedő játékokat néhány társunkkal Fülöp Szabolcs segédlelkészünk vezette. Az elején nehézkesen induló ráhangolódás ellenére, úgy gondolom, a felkeltették a fiatalok érdeklődését a lelkinap programjai iránt. A csapatépítő játékos ismerkedés után a templomba vonultunk elcsendesedni, és meghallgattuk Csont Ede tusnádfürdői plébános elmélkedését a szinodalitás kapcsán. Ezt követően megosztottuk gondolatainkat kis csoportokban a helyi ifjúság vezetésével és közösen kerestünk válaszokat többek között arra a kérdésre, hogy milyennek képzeljük mi az ideális egyházközösséget és hogy mit tehetünk azokért, akik eltávolodtak az egyháztól. Mint később kiderült, sokaknak ez a beszélgetés volt a nap fénypontja. Úgy gondoltuk, hogy a csoportokban megélt élményeket és gondolatokat jó lenne közösbe tenni, így aztán hála a napsütésnek, az udvaron, a fűben körbeülve, megosztottuk és összegeztük a kiscsoportban szerzett tapasztalatainkat.

Egy gyors ebéd után következett az általam leginkább várt program, a keresztút, amikor a csoportvezetők, nem hagyományosan, hanem interaktív módon kísérték végig az állomásokon a vendégeket. A gondos előkészületnek meglett az eredménye, ugyanis a visszajelzésekből ítélve mindenkinek élmény volt követni Jézus életének utolsó mozzanatait a kereszthalálig. A napot szentmisével zártuk, amelyen ugyan már kevesebben tudtunk részt venni, a rendelkezésünkre álló, túl gyorsan múló idővel nem teljesen jól sáfárkodtunk, azonban úgy gondolom, hogy egy sikeres lelkinapot tudhatunk magunk mögött. Meg vagyok győződve, hogy olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyek segíteni fognak mindannyiunknak közelebb kerülni a jó Istenhez és hivatásunkhoz az egyházban. 

Mátyás Emese