Ma 12 éve, hogy az örök hazába költözött msgr. Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek. Az alábbi írással szülőfalujának lelkipásztora emlékezik a csendes főpásztorra.
Gyakran megállok Bálint Lajos érsek sírjánál, időnként kérdezem, kérem a közbenjárását, értünk, népünkért, néha pedig, hogy tudjunk a hangoskodásainkból visszavenni és hallani azt, aki csak a csöndben szólal meg.
Érsek úrral sosem találkoztam, diákként ugyan hallottam, hogy a nyugalmazott érsek időnként Székelyudvarhelyen él, de sosem volt lehetőségem őt látni vagy hallani. Akik ismerték, azt mondják, hogy csendes ember volt, nem beszélt sokat, de azt is állítják, hogy különleges volt, amikor mondott, annak ereje volt. Az idősebb papok mondják, hogy fiatalon a motorbiciklis papok közé tartozott, és volt autója is, ami egyáltalán nem volt gyakori. Később püspökként, amikor szülőfalujában járt, nagyon egyszerűen, szinte feltűnés nélkül jelent meg, volt, hogy a plébániát is elkerülte. Remeteségről álmodott, miközben egy eléggé nagy kiterjedésű egyházmegyét kellett vezetnie. A remeteség ma is álom, ennek előkészített gerendái ránk várnak. Mintha élete prófécia lenne: vissza kell vonulni, el kell hallgatni, hogy Isten hangját meghallhassuk.
A szívügye a kicsi, a kevés volt. Előszeretettel megfordult a szórványban, ott találta meg igazán önmagát. Álmai között volt, hogy megbízott világiakkal erősítse a szórványt. Amit tudott, tett!
Ma is voltam a sírjánál, csend volt, némaság és béke. Érthető: Isten első nyelve a csend. Egy valamit megéreztem, a csend jó alkalom, hogy Istent visszahelyezzük érdeklődésünk előterébe, tetteink és életünk középpontjába, az egyetlen helyre, amit neki kell elfoglalnia.
Érsek úr talán ezért tudott a hit fényébe öltözni, mert az imádság volt a tápláléka, és ez már benső találkozás, ilyen volt az ő földi élete.
Bálint Lajos érsekre igaz: olyan valaki volt, aki túl sok volt önmagának. Állítólag rágódott dolgokon, élethelyzeteken és ez kihatott a szívére is, mert ő csendesen ugyan, de a szív embere volt.
Csíki Szabolcs plébános
Bálint Lajos, a gyulafehérvári főegyházmegye első érseke 1929. július 6-án született Csíkdelnén. Földi életét Székelyudvarhelyen 2010. április 4-én, húsvétvasárnap fejezte be.
