Jézus a földre ír: a föld újraírt története

0
435

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket.Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”„Senki, Uram” – felelte az asszony.Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jn 8,1-11

Egy házasságtörésen ért nőt hoznak Jézus elé. Az írástudók már elítélték, hiszen a törvény világos, most Jézusnak is ítéletet kell mondania. Az egész megszervezett jelenet célja azonban az, hogy Jézust magát is elítélhessék, megölhessék. Jézusnak bírói szerepben kellene megszólalnia, hogy ítélete alapján ő is halálra ítélt vádlott lehessen.

Kétszer jegyzi meg a szöveg, hogy Jézus lehajol és ujjával a földre ír. A szentírásmagyarázók szemében ez egy mellékes gesztus. Vagy így fejezi ki Jézus, hogy nem ért egyet a vádaskodással, vagy – kissé fantáziadús értelmezés szerint – így akar időt nyerni, hogy választ adjon a provokáló kérdésre.

A történet azonban két síkon mozog: egyrészt ott van a jól ismert vita, a csapda az írástudók részéről, és ezen a síkon Jézus mint tanító jelenik meg, másrészt a szimbolikus gesztusok síkja, amely Jézust mint a végső idők prófétáját jeleníti meg. A két sík egymás megerősítésére szolgál, és nem lehet egyszerűen kiebrudalni belőle a kétszer megismételt földre írást.

A szöveg azt mondja, hogy az egész nép (pas laos) odajött, hogy hallgassa tanítását. A jeruzsálemi templom körzetében vagyunk. Ezek az apró jelek a prófétai gesztus fontosságára irányítják a figyelmünket: új szövetség megkötésének lehetünk tanúi, együtt van a nép, és fontos helyen, nem a Sínai hegyen, de Jeruzsálem temploma tövében Jézus kétszer ír – két kőtáblás új törvényt.

Fontos arra is odafigyelnünk, hogy Jézus az ujjával ír. Valahányszor Jézus ujjáról van szó, az isteni hatalom értendő ezen, amely a gonosz erejét töri meg a földön. Ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.

A föld, amire Jézus ír, nem csupán a jelenet színpada, nem csupán az események „szubsztrátuma”, hanem aktív résztvevője a drámának. Jézus onnan fentről jött, az égből, és a földieknek próbál valamit elmondani az égiekről. A földiek szerint gondolkodóknak nehéz az égi magasságok titkait megérteni, amint ezt Jézus már Nikodémusnak is elmondta.

A föld, amelyre Jézus ír, a bűn csapdájával telerakott valóság. A kígyó, amely megkísértette és becsapta az első emberpárt, a földön kúszik, és állandóan otthagyja összezavaró, vesztésbe vivő nyomát az ember életterén. De ugyanez a föld nyelte el Ábelnek, az első ártatlan embernek a vérét is. Amikor Jézus a földre ír, azt üzeni az írástudóknak, hogy ők Káin leszármazottai. A nő bűnös, ez tagadhatatlan. De a nő és Jézus vérére szomjazó vádaskodók előbb bűnösök, mint a házasságtörésen ért vádlott. Törvényük vért követel, és a föld már nem akarja befogadni a vallásos viták mentén ontott vért.

Másodszor Jézus ismét lehajol és ír. A színen immár csak ő és a nő van jelen. A vádlott megmenekült a haláltól, új földre léphet, új életet kezdhet. A második írás emlékeztet Isten elválasztó tevékenységére, amellyel a sötétség és a fény közé vonalat húz. Új ég és új föld jelenik meg, hiszen a nő, aki megszabadul, kegyelmet kap, hogy többé ne vétkezzen, Krisztus fényében járhat ezentúl.

Amikor először utaztak emberek az űrbe, azt mondták, hogy hazatérve egészen másképpen tekintettek a Földre. Lakhatóbbá vált a szemükben a mi régi otthonunk. Valami hasonló zajlik ebben a jelenetben is. Jézus azt mondja: amikor majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok. Ebbe az új fénybe von be minket is a föld újraírt története.

László István székelyszenttamási plébános