Háború, hurcolkodás, házikedvencek, humor

0
302

Perverz dolog egy háborút élő egyenesben közvetíteni, de a 21. századi ember már nem spórolhatja meg, hogy szinte azonnal szembesüljön a kibontakozó tragédiával.

A tudósítások erősen hézagos, gyakran következetlen folyamából egy dolog világosan kirajzolódik: az áldozatul esett civilek mellett ennek a szörnyűségnek is a földönfutóvá tett ártatlanok a legnagyobb és egyértelmű vesztesei. Mégsem tudjuk megítélni, hogy az orosz-ukrán konfliktusban a tragédiának milyen fokozatai vannak, erre minden bizonnyal csak utólag derül majd fény. Bárcsak már múlt időben beszélhetnénk a történetről! Azt viszont mindenki látja közülünk, hogy a házikedvencek nélkül egy fokkal még szomorúbb lenne a menekülők helyzete.

A kolozsvári tranzitzónában is feltűnő jelenség, hogy a menekülők jelentős hányada különféle négylábú jószággal hurcolkodik nyugat felé. Láttunk már kisméretű, de szörnyen lármás terriert, impozáns farkaskutyát, rövidszőrű barna tacskót, foltos cocker spánielt, csinos csivavát és tömzsi mopszokat, elegáns karthauzi macskát és didergő, pucér szfinxet, mi több: nyulat és hörcsögöt is. Ellátásukról az e célra létrehozott állatsarokban gondoskodik az Egy tál meleg étel Egyesület. Van ott minden, ami kutyaszemnek, macskaszájnak ingere. Némelyikük egészen válogatós fajta, de volt már dolgunk olyan kutyussal is, aki jóízűen ropogtatta az ügyes mutatványokért cserébe kapott almát.

A házikedvencek nagy népszerűségnek örvendenek a gyerekek és az önkéntesek körében. Ha felbukkan az étkezőben egy-egy barátságosabb fajta, mindig összecsődülünk, nevetgélünk, fotózkodunk, játszadozunk velük. Érdekes módon hamarabb kiderül az állatok neve, mint ahogy a gazdikkal megismerkedünk. Egyértelmű, hogy ezeknek az alkalmaknak terápiás jellege van: barátságos légkört eredményez, azonnal oldja a találkozás jellegéből adódóan mégicsak feszült légkört, s velünk is feledteti a nyelvi nehézségekből fakadó kommunikációs esetlenségeket. Legutóbb az egyik önkéntesünk is kutyussal érkezett, és kiderült, hogy a szelíd jószág egy sehányéves karonülővel is annyira szoros barátságba tud keveredni, hogy a kisgyerek sírva fakad, amikor a kutya mellől végül ölbe veszik.

Viszonylag csöndes esténk legédesebb jelenetét is egy kisfiú produkálja: hosszan kotorász egy szalvétás dobozban. A csöppség alig éri föl az asztalt, és tanácstalanul néz vissza a család többi tagjára: nincs a dobozban édesség. Pár másodpercig nem tudjuk mire vélni a dolgot, aztán leesik a tantusz: a szalvétás dobozunkat eredetileg süteményes doboznak gyártották, a gyerek pedig azonnal kiszúrta magának a lehetőséget. Ez itt nem a reklám helye, de világossá válik számukra, hogy idáig tartó útjuk során a különféle tranzitzónákban mi nyerte el igazán a csöppség tetszését. Gyümölcsös-kakaós püspökkenyér-szeletekkel oldjuk a problémát, és a tányér meglepő gyorsasággal kiürül: apuka legalább annyira szereti a kakaós csodát, mint a kisgyerek! Ugye ismerős a képlet?

Laczkó Vass Róbert