Barokk kori all-star gála címmel megjelent írásban emlékeztek meg a magyar jezsuiták lapjában, a M.I.N.D. 2022 tavaszi számának hasábjain arról a nevezetes évfordulóról, miszerint ma, március 12-én éppen 400 évvel ezelőtt avatták szentté a jezsuita rendet alapító Loyolai Szent Ignác mellett Xavéri Szent Ferencet, Néri Szent Fülöpöt, Ávilai Szent Terézt és Földműves Szent Izidort. 1622. március 12-én XV. Gergely pápa kanonizálta a kor legismertebb szentjeinek jelentős részét. Röviden bemutatjuk őket.
Loyolai Szent Ignác
1491-ben született Loyola várában. Katonai pályára lépett. 1521-ben Pamplona várának védelmében megsebesült. Számára a hosszas ágybanfekvés életfordulót jelentett. A monserati kolostorban életgyónást végzett, azután egy Manresa melletti barlangban vezekelve írta meg lelkigyakorlatos könyvét. Egy szentföldi zarándoklat után kezdte meg iskoláinak végzését. 1534-ben hat társával megalapította a Jézus Társaságot, amely az újkor egyik legeredményesebb rendje. Ignác igazi védőbástyája volt az egyháznak abban a nehéz időszakában. 1566. július 31-én halt meg Rómában. Sírja Rómában a jezsuita templomban van.
Xavéri Szent Ferenc
Xavéri Ferenc 1506. április 7-én született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású baszk volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt. Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rossz szándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagy tudású és jámbor életű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.
Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja. A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török–velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: „Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!” Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.
Élete további részleteit itt olvashatják:
Néri Szent Fülöp
Néri Szent Fülöp Firenzében született 1515. július 21-én. Szülei előkelőek voltak, jól tanult, jámborsága nagyon komoly volt. Gyermekkorában az engedelmessége, fiatal korában a tisztasága volt feltűnő. Hátat fordított gazdag örökségének, keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Filippo Neri vidám emberke volt, szülei és társai jó Pippónak nevezték. A domonkosoknál tanult, tőlük tanulta meg az evangéliumi szegénység szeretetét. A család kereskedőnek szerette volna nevelni. Nagybátyjához San Germanóba (Nápoly mellé) került, ő azonban nem vonzódott a várható gazdagodás felé. Sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása.
Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben ő maga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni, sokan megtértek hatására.
Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré, ez volt első oratóriumuk a római San Girolamo della Caritá-templom mellett. A fiatalok itt hittant, zenét, éneket és imádságot tanultak.
Élete további részleteit itt olvashatják:
Ávilai Szent Teréz
Ávilában született 1515. március 28-án. Teréz abban a történeti korszakban élt, amikor a spanyol királyság kultúrája fénykorában és hatalma csúcsán állt. A család ősei oroszlánként harcoltak a mórok ellen, és ismételten inkább felgyújtották a várukat, mintsem átadják az ellenség kezére. Teréz szintén harcra született. Apja Alonzo Sanchez de Cepeda, édesanyja Beatriz de Ahumada volt.
Teréz kolostorba vonulása egyáltalán nem volt szükségszerű, s nem is menekülést jelentett valami kilátástalan helyzetből. Tizennégy és tizennyolc éves kora között Teréz is a szépségre, a kellemre és a gazdagságra gondolt, és komolyan foglalkozott a férjhez menés gondolatával. Gyermekkorától kezdve nagyon impulzívnak, kívánságaiban és döntéseiben temperamentumosnak mutatkozott, de azért meggondolatlanságokat nem követett el. Nagy szeretetkészség élt benne, amely spontán módon nyilatkozott meg, arra azonban ügyelt, hogy olyan helyzetbe ne kerüljön, ami miatt adott szavát vissza kelljen vonnia. Nagy tudásvágy is égett benne, amelyet csak nehezen tudott csillapítani, ezért mindig új könyvekhez akart jutni. Személyének, szellemességének, beszédének és magatartásának varázsa már gyermekkorában sok játszópajtást vonzott köréje, és szórakoztatta, nevettette társait. Ezt a művészetet, hogy „embereket megvidámítson, és nevetésre indítson”, mindhalálig megőrizte.
Élete további részleteiről ITT olvashatnak:
Földműves Szent Izidor
A madridi földműves 1080 körül született. Ifjúságától földművelő cseléd volt, a napot mindig misével kezdte. Gazdája a becsületességéért kedvelte, a többi cseléd irigységből szüntelenül vádolta. Az arabok támadása miatt Torrelagunába menekült, feleségül vette Maria Toribiát, aki minden erényben követte férjét, s a boldogok között tiszteljük. Földműves Szent Izidor itt is cseléd volt, s becsületessége miatt újra vádaskodások tüzébe került. Hősies türelemmel viselte ezt, Isten pedig csodákkal kísérte munkáját. Később visszaköltöztek Madridba, ahol jószágkormányzó lett. A madridi Szent András-temetőben temették el.
A képeket és a szöveget összeállította: Szász István Szilárd
