Feltankolva

0
579
Fotó: Facebook

Aggasztó a helyzet, ami a világban és a szomszédunkban zajlik. Ez az alapállás. De az emberek egyik-másik reakciója szintén szomorú képet fest, itthon. „Figyelem! Holnaptól megháromszorozódik a könyvek ára!” – érkezett a tréfás-ironikus válasz a közösségi médiában arra a jelenségre, ami a tegnap végigáramlott az embereken, amikor a rémhírre, hogy mától 10-11 lejre emelkedik a benzin és a gázolaj ára, fejvesztve rohantak a benzinkutakra, hosszú sorokat és dugókat kialakítva a töltőállomások környékén. A könyves „hírre” minden bizonnyal ma nem fog bedugulni a könyves üzletek környéke…

Még egyszer megismétlem, hogy az ukrajnai háború és a nyomában járó megannyi negatív következmény roppant elszomorító és egyben ijesztő: kiszámíthatatlanná vált a jövő, nehéz hónapok, évek várnak a világra a jelek szerint. Ennek egyik szemléletes példája éppen az elmúlt hónapokban tapasztalható üzemanyagár-drágulás, ami az energia- és gázár brutális emelkedésével együtt önmagában is elég fejfájást okoz az embereknek a háború rémképe nélkül is. Az amúgy is kétségbeejtő körülmények közepette mégis megdöbbentő az emberek tegnapi feltankolási akciója, ami érzésem szerint kimeríti a tömegpszichózis fogalmát. Észszerű és előrelátó az, ha az emberek az üzemanyag árának várható emelkedésére úgy reagálnak, hogy megpróbálják – lehetőségük szerint – a többnyire inkább ürességtől kongó üzemanyagtartályaikat feltankolni, netán megfontoltabban közlekedni, okosabban beosztani a járműveket (pl. nem egy személy jár a ketyegő autóval…). De tömeghisztéria az, ha egy közösségi médiás rémhírtől (vagy egy valós hírt rémképpé duzzasztva) az emberek fejvesztve rohannak a benzinkutakra, s autóikon kívül hordókba, flakonokba, sőt egyesek nejlonszatyorba (?!?) töltik a „tartalék-üzemanyagot”.

Persze a higgadt megfontoltság most pengeélen táncol, sőt, pellengérre állítható, mert aki körültekintően távol maradt a tankolási őrülettől, többnyire az is hasonlóan látja a helyzetképet, mint aki benzinlázban égett a tegnap, csak épp a magatartása tér el az utóbbiétól. Jószerivel ő is épp annyira tart a drágulástól és ő is a tartalékolást gondolja valamiféle megoldásnak, ő is látta (a közösségi média korában egy ilyen esetben nehéz nem látni), hogy néhány benzinkútnál ténylegesen jóval drágábban adták az üzemanyagot… Sőt, azt is „előre” látta, hogy „önbeteljesítő jóslatként” az üzemanyaghiány elérte az érintett benzinkutakat, mert hiába mondja az energiaügyi miniszter, hogy Romániában nincs gond a benzinkutak üzemanyag-ellátásával, a romániaiaknak nem kell pánikba esniük és sorban állniuk, mert a készletek elegendők, mivel az emberek pánikba estek és megrohamozták a kutakat. Önigazolásként most elmondhatja, aki a tegnap sikerrel kivárta a sorát, hogy lám, mondhat bármit a miniszter, hiány van üzemanyagból, s amúgy is, drágul a benzin, még ha nem is egyből és tartósan másfélszeresére. Innen nézve a távolmaradók lehetnek hosszú távon a vesztesei a benzin-hisztériának, és a bölcs megfontoltságuk válik látszólag ostoba döntéssé.

A problémát éppen az okozza, hogy az emberek egy problémát próbáltak elkerülni, megelőzni… A keresztény ember a maga elveivel és életvitelével sokszor érezheti magát úgy, mint az, aki a tegnap bölcs megfontolásból maradt távol az őrülettől, s talán ezzel nehezítette meg az életét. Ha az ő példáját követték volna azok is, akik szükségletüktől függetlenül rohantak a benzinkutakra, akkor nem alakult volna ki a pánikspirál, amibe oly sokan belecsavarodtak. A keresztény bölcsesség sokszor tűnhet a világ felől nézve balgaságnak, az élet tisztelete életképtelenségnek, az erősség gyengeségnek. De akik Jézusnál „tankolnak”, azok bíznak „üzemanyaguk” éltető erejében. Az autójuk nem, de az életük jól mehet tőle a döccenők ellenére is!

Akik pedig észvesztve rohantak a benzinkutakra, talán jobban jártak volna, ha a járvány elején felhalmozott élesztőből és lisztből – feltéve, ha meg nem romlott – sütöttek volna egy finom kenyeret. A maga módján az is az élet kenyere…