A 2023-as püspöki szinódus témájául magát a szinodalitást jelölte meg Ferenc pápa. Közös gondolkodásra hívta nemcsak a szinóduson résztvevő püspököket, de Isten népét, az egész egyházat. A szinódusi témákról korábban is volt teljeskörű konzultáció, amikor az ifjúság, a családok témájáról tárgyaltak. A mostani téma az egyház egyik fontos evilági szervezési formáját és létmódját érinti, ezért valóban minden megkeresztelt embert érint, és nem csak: a konzultációk során az egyháztól eltávolodott, akár nem hívő emberek véleményére is kíváncsiak, arra, ők miért nem találtak otthonra benne. A szinódusi utat 2021. október 10-én nyitotta meg Ferenc pápa. A folyamathoz világszerte csatlakoztak az egyházmegyék, a mieink is. A konzultációk kisebb-nagyobb szinten zajlanak, minden közösség képességei szerint. Amint arról korábban hírt adtunk, a kolozsvári BBTE Görögkatolikus Teológia Kara a tavalyi év végén, december 16-án online konferenciát tartott a témáról, amelynek vendége Nathalie Becquart, a szinódusi titkárság másodtitkára volt. A folyamat március 2-án folytatódott, ezúttal biblikus szakembert, az olasz bibliatársulat elnöke, Luca Mazzinghi előadását hallhatták a bekapcsolódó érdeklődők: A szinodalitás útján a Szentíráshoz hűen. Az online felületen hetvenen kapcsolódtak élőben, köztük három görögkatolikus püspök (Nagyváradról, Lugosról, és a házigazda kolozsvári is), szerzetesek és szerzetesnők, teológiai tanárok, hitoktatók, érdeklődő hívek.
Luca Mazzinghi 1960-ban született Firenzében. Biblikus képzést kapott a római Pontificio Istituto Biblico és a jeruzsálemi École Biblique et archéologique intézményeiben. Jelenleg Firenzében és Rómában tanít Ószövetséggel kapcsolatos tárgyakat. Több olasz nyelvű teológiai és biblikus folyóirat munkatársa, az olasz bibliatársulat elnöke. Számos olasz, német és angol nyelven megjelent tudományos és népszerűsítő jellegű, valamint a bibliaapostolkodást szolgáló tanulmány mellett néhány jelentős monográfia szerzője.
Hamvazószerda délutánján az olasz biblikus szakember bibliai alapú elemzését adta a szinodális útnak, elsősorban a három kulcsfogalomnak: meghallgatni, megkülönböztetni, együtt járni. Újszövetségi példákon keresztül (egyik legtöbbet idézett forrás az Apostolok cselekedetei 10, 11 fejezete) elemezte, mutatta be röviden, egy-egy jelenetet kiragadva az első keresztény közösségek életéből, hogyan élték meg, hogyan gyakorolták a meghallgatást, a megkülönböztetést és az együtt járást. Nem volt ez akkor sem könnyű, vitamentes, hiszen rögtön az elején el kellett dönteni: a zsidó hagyományokat kell-e változatlanul továbbvinni és a pogányságból megtérőktől is megkövetelni, mint például a körülmetélkedést, vagy lehet az új közösség új szabályait közösen kialakítva őrizni? Luca Mazzinghi utalt arra, hogy a meghallgatás, a konzultáció az első keresztények körében is megvolt, azután, kiérlelve a közös álláspontot, folytatták az utat közösen. Meghallgatni azt, ami a valóság, nem valami elméletet adni, nem felülről megmondani, mi a jó, ezt emelte ki az előadó, és a szinodális folyamatra vonatkozóan is ezt javasolta: az egyház valóságáról tájékozódni, annak minden aspektusából meghallgatni és meghallani a véleményeket, gyakorlatokat, s az élet valóságából elindulni egy későbbi elmélet felé. Azután pedig megkülönböztetve döntést hozni, és így lehet elindulni, együtt járni az úton.
Az egyházban ma hogyan lehet együtt járni? A korai keresztények is kevesen voltak, ők elkezdték, és egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A tanulság az ő példájukat nézve az, hogy ne engedjenek a kísértésnek, hogy bezárkózzanak a maguk kicsi valóságába, s megálljanak, amint úgy érzik, elértek valamit. A kört egyre tágítva lehet közösséggé, egyházzá alakulni.
Az előadás után kérdésekre válaszolt Luca Mazzinghi. Nyitottsága, párbeszédkészsége, közvetlensége jó beszélgetést eredményezett. Anton Rus balázsfalvi teolgógiai tanár arról kérdezte, mi a véleménye, hogyan lehet elkerülni a bezárkózást olyan kontextusban, amikor a Bibliában is látható módon az intézményes felépítést megelőzte az emberi oldal, a baráti kapcsolatok: Márta, Mária és Lázár vagy András és Péter rokoni kapcsolata, a Pál és Timóteus közti lelki atyai kapcsolat. Vajon a szinodalitást ebben a dimenzióban kell és lehet megélni, vagy ez pusztán nepotizmushoz vezet?
Az olasz biblikus válaszában arra utalt, maga Pál is nehéz természetnek tűnik, de mély emberi kapcsolatokra képes, Aquila és Priscilla, a katekéták a példái ennek: baráti kapcsolatot alakítanak ki, náluk lakik Pál. A szinodális úton fontosak a baráti kapcsolatok, a nehézségük, hogy ezeket nem lehet törvénybe szabni, kilógnak, túlhaladnak intézményes kereteket, egy ilyen típusú kapcsolatban nincs alá-fölérendeltség. Ugyanakkor ha baráti keretek közt dolgozunk, akkor nem puszta kötelességből tesszük, hanem emberi hozzáállásunk más: barátságból cselekszünk. Éppen ezért a személyes kapcsolatok az alap, azokra lehet építeni, azok segíthetnek túllépni másféle akadályokat, ezzel tudjuk a megszabott kereteket meghaladni.
Egy másik kérdező a bibliaértelmezés különböző hagyományos módjairól érdeklődött, a Gregoriánán is tanító biblikus kitért a fundamentalista értelmezére, amelyet ő inkább protestáns körökben tapasztal, hiszen egyetemüknek sokféle diákja van, a tradicionalista értelmezést kedvelők közt Luca Mazzinghi lát nehézséget, tévedést, mágpedig ott, hogy bizonyos elemeket a hagyományból kiemelnek, a bibliai alapoktól elszakítva abszolutizálják azokat és szerintük azokat nem szabad vitatni, így történhet meg, hogy az 1600-as évek gyakorlatát általánosítják, pedig a bibliai szöveg korábbi, és más gyakorlatot örökít meg. Márpedig a Szentlélektől a szabadságát nem vitathatjuk el. A Lélek arra ereszkedik le, akire akar, s nem mindig arra, akire az egyház szeretné: Péter példáját emelte ki az olasz biblikus: Péter álmában látomást lát, tisztátalan állatok ereszkednek le, Isten parancsa: edd meg… A zsidó felfogásban tisztátalan állatok esetében Isten felülírja a korábbi szabályt, és a tanulság Péter számára, hogy amit Isten megtisztított, azt az ember ne nevezze tisztátalannak! Az álomjelenet után jönnek Kornéliusz százados küldöttei, és Péter a zsidó szabályok ellenére, álmából megtanulva Isten új parancsát, bemegy egy pogány házába, megkereszteli őt. Péter válasza a tiltakozóknak: ha Isten kiválasztotta, én hogy írjam felül Isten meghívását? Luca Mazzinghi konklúziója és ajánlása ennek nyomán: „Ez a szinodális út, a megkülönböztetés ilyen és hasonló esetekben”. A bibliai példát mai tanulságokkal egészítette ki: a pappá levés is hosszú, megkülönböztetéssel teli út, aminek során az egyház megvizsgálja a jelölt hivatását, de végeredményben nem a püspök dönti el, ő Isten választását, meghívását ismeri (f)el.
A Lélek szabad, és felette áll a mi emberi törvényeinknek, beleszólhat a mi szépen előre elgondolt terveinkbe. Alázat kell annak elimseréséhez, hogy tévedhetünk, fogalmazta meg a Pápai Gergely Egyetem tanára.
De mi a garancia, hogy a Lélek velünk van?, vetették fel a kérdezők. Luca Mazzinghi válaszában az 1 Kor 12-re utalva elmondta, az egység és a különbség jelen van első perctől, a kettő nem áll egymással ellentétben. Különféle szolgálatok vannak, de ahogy az Ef 4,1 mondja: a hit egysége összeköt. Szent Pál a lélek egységéről beszél. Ennek nyomán meg kell tanulnunk a másik másságát elfogadni és a hitét látni. Szükség van párbeszédkészségre, a saját azonosságom biztos ismeretére, ami ad elég biztonságot, hogy a másikat el tudjam másságában fogadni. A szinódusi út nem szinkretizmushoz kell vezessen, hanem elsősorban egymás jobb megértéséhez. Az egység ettől még messze van, de ez az út afelé. Pál nem annyira a hierarchikus viszonyokat ajánlja, azt mondja: beszélj inkább öt értelmes szót a közösségben… és a 2Kor levelének egész hangneme azt tükrözi, értetlenségük zavarja. Így szól rájuk: hát bottal jöjjek közétek? Pál nem dirigálni, hanem szolgálni akar, így foglalja ezt össze: a ti örömötökhöz akarunk hozzájárulni! Ez az út!
A következő kérdés azt firtatta, a már nem hívő világban hogy segít a szinodalitás? A válaszban előbb azt emelte ki az előadó, hogy Nyugaton sokféle botrány rázta meg az egyházat, Olaszországban a 40 év alattiak eltávolodtak a hittől, nem ellenzik, hanem nem érdekli őket, nem érinti az életüket. Hogyan lehet érdekeltté tenni őket? Ez a nehezebb. Egyetlen mód erre, ha mi hitelesek vagyunk, hiszen akkor tudunk hű tanúságot tenni.
Végül Luca Mazzinghi azzal búcsúzott a résztvevőktől, akikkel nagyon kellemes, interaktív másfél órát töltött a technikai lehetőségeknek köszönhetően, hogy papi kötelességeinek is eleget kell tennie, hamvazószerda lévén 7 órától a közeli plébániatemplomban misét celebrál, amelynek időpontját tudatosan a hívek igényeihez alkalmazta: ebben az órában azok is el tudnak jönni, akik dolgoznak és a munka után sietnek templomba.
Virgil Bercea váradi görögkatolikus püspök mondott zárszót, megköszönve a szemnyitogató előadást, említette ugyanakkor a jelen háborús helyzetet és a sok Ukrajnáért, a békéért mondott imát: sokan sokan sírnak a sírókkal.
Barta Cristian a szervező intézmény és Claudiu Lucian Pop kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspök mint házigazda nevében azzal zárta az online találkozót: a beszélgetés nyomán érzékeli, ahogyan kezdünk megnyílni, és ez is jelzi, hogy érdemes végimenni a szinódusi úton.
A Bölcsesség könyve által kínált út nagyon fontos számunkra, mai hívő emberek, különösen keresztények számára. A mi történelmi közegünkben nem kell újra felkínálni olyan normákat, amelyeknek alig van értelme napjainkban. A Bölcsesség könyve megvilágításában a Törvény inkább az üdvtörténet változó történelmi helyzetekben aktualizált egészét jelenti egy olyan jövőre tekintve, amely túlmutat minden jelenlegi lehetőségünkön, és abban a meggyőződésben, sőt, abban a hitben, hogy Isten bölcsessége jelen van minden teremtményben és minden emberben. (Luca Mazzinghi)
