Egy bátorító vállveregetés többet ér minden pénzbeli fizetségnél

0
1183
Itt én azt látom, hogy a sérültek másképp vannak kezelve. Vannak még társaim, akik fogyatékkal élnek. Nagyon nehéz nekünk az életben elhelyezkedni. Fotó: Gyulafehérvári Caritas

György Mária Angéla, a Gyulafehérvári Caritas PR-felelőse olyan idős emberekhez látogatott el utóbbi időben, akik korábban ebédet kaptak a Meleg ebédet időseknek programnak köszönhetően. Ezúttal Péter Lórándot mutatja be, aki a Jakab Antal Ház konyháján dolgozik lassan egy éve. „Olyan boldogan jöttem ide. Amíg a jó Isten engedi, hogy itt lehetek, s éltet, addig ide jövök. Én itt szeretem” – mondja a fiatalember, akit mindenki csak Lórikának szólít, ő az, akinek egy bátorító vállveregetés, egy szép szó többet ér minden pénzbeli fizetségnél.

A védett egységként működő Jakab Antal Házban több fogyatékkal élő személy kap lehetőséget munkavállalásra. Közéjük tartozik Lórika is, akinek új munkahelye változást hozott az életébe. Egy asztalosműhelyben dolgozott, amikor érezte változtatnia kell, és konyhán akart dolgozni. „Én pityókát veretek géppel, árut elrakok, árut felviszek, mosogatok, ha kell. Amit tudok, csinálok.”

„Milyen érzés itt dolgozni? – ismétli meg az általam feltett kérdést. – Büszkeség. Olyan jó, hogy itt dolgozhatok, mindenbe részesülök. Itt én azt látom, hogy a sérültek másképp vannak kezelve. Vannak még társaim, akik fogyatékkal élnek. Nagyon nehéz nekünk az életben elhelyezkedni. Olyan kellene legyen ez a társadalom, hogy ne azt nézzük, ki milyen, hanem elfogadjuk egymást.” Azt is hozzátette, hogy sérültsége ellenére büszke arra, amit idáig elért. Neki is vannak álmai, mint mindenki másnak, bizonyítani akar, elsősorban saját magának, hogy helyt tud állni az életben.

Mosolygós, barátságos – szeretetét gyakran egy öleléssel mutatja ki. Könnyen szerez új barátokat, legyen szó akár azokról a diákokról, akik a duális képzés révén vesznek részt a Jakab Antal Házban. „Nagyon szép és jó, hogy iskolások járnak ide, a fogyatékkal élőkkel ismerkednek, látják a különbséget.” A diákok megtanulnak együtt dolgozni a sérültekkel, akik „ugyanazt a munkát nem tudják ugyanúgy elvégezni”.

A konyhán nagyobb a munkamennyiség, amikor a napi menü mellett az idősek számára készítik elő a meleg ebédet. „Nem érzek olyankor fáradságot, amikor az időseknek főzünk. Olyan jólesik, amikor én teszem rá a fedőt a dobozra, amelyet egy idős személy kap meg” – mondja Lórika, aki azt tervezi, elmegy majd egy „ételosztó” körútra, hogy a meleg ebéd mellé egy ölelést is adjon az időseknek.

György Mária Angéla/ Gyulafehérvári Caritas

Az idősek meleg ebédje és az ételek elkészítésében segédkező fogyatékkal élő dolgozók munkahelye került veszélybe, mert az állam tovább nem kívánja folyósítani az idősek ebédjére szánt összeget. Aki szeretné támogatni a Gyulafehérvári Caritas Meleg ebédet időseknek elnevezésű programját, ITT megteheti!