Alzheimer Café Kolozsváron

1
1727
Alzheimer Café a Romániai Máltai Szeretetszolgálat szervezésében. Fotók: Bodó Márta

1997-ben Hollandiából indult a kezdeményezés, 2014-ben érkezett Magyarországra, 2018-ban pedig Erdélybe. Az Alzheimer Café havi egyszeri találkozást, együtt kávézást jelent, szakemberek tartanak előadást, eligazítást, kérdésekre választ adnak demens betegeket ellátó hozzátartozóknak, akiknek a nap 24 órájában helyt kell állni beteg családtagjuk gondozásában, miközben a rájuk nehezedő lelki terhet is fel kell dolgozniuk.

Gondozni a gondozót: ez a Kolozsváron, a Szent Mihály-plébánia hittantermében helyet kapó havonta megrendezett program mottója. Az Alzheimer Cafét a Romániai Máltai Szeretetszolgálat szervezi, a szervezet főtitkára, Tischler Ferenc köszöntötte az elinduló programsorozat első rendezvényének résztvevőit és a szervező munkatársakat. Elmondta: nagyon büszke munkatársaira, akik kitalálták, megszervezték ezt a programot, a Máltai Szeretetszolgálat próbál minden aktuális szükségre figyelni, felkarolni. Az Alzheimer Café kolozsvári működését dr. Berszán Lídia, a BBTE Szociológia és Szociális Munka Karának tanára és Madaras Katalin pszichológus biztosítják.

A főtéri plébánia hittantermét megtöltötték az érdeklődők, érintett családtagok, szakemberek. Dr. Kiss Gabriella mentálhigiénés szakember előadását a következő találkozásra halasztották, a jelenlevők dr. Berszán Lídia előadását hallgathatták meg, aki a betegségről beszélt, a gondozók helyzetéről, és az Alzheimer Café nevű kezdeményezés eredetéről.

Az alkalomra meghívták a brassói, alig egy éve indult Alzheimer Café szervezőit, Friedl Beatrix pszichológust és Horváth Juditot, a pszichológus számolt be a hallgatóságnak a brassói tapasztalatokról. Náluk a találkozókra néhány érintett beteg is el-eljár, a beszélgetések sokat segítenek a gondozóknak, akikre legtöbbször rátelepszik a magány, a nyomott hangulat, a tehetetlenség érzése; a közösségben, a hasonló terhet cipelők körében látják, mások is hasonló problémákkal küszködnek, megoldásokról hallanak, és a találkozó idejére felszusszannak; emlékeztetik őket arra, hogy saját magukra is figyelniük kell, miközben a demens családtagot látják el.

Statisztikai kimutatások értelmében Romániában 300000-350000 demenciával élő ember él, ebből mindössze 30000-35000 jut el szakorvoshoz. Nagyon sok idős ember, akiket a betegség érint, egyedül él, elsősorban telefonon tartják a kapcsolatot a gyermekeikkel, így a tüneteket sem veszik észre sok ideig. A demens ember kezdetben csak feledékeny, de ezt a korral járó természetes dolognak tartja, a tünetek azonban itt nem állnak meg, és olyan mértékben érintik a beteg személyiségét is, hogy az egyre kevésbé tud önálló életvitelt folytatni, magát ellátni. Romániában az ilyen betegeket vagy a család vállalja fel, vagy intézeti ellátást kapnak, más megoldás nincs. Előbbi hatalmas teher, mert a beteg 24 órás felügyeletet igényel, utóbbi azért nem föltétlenül jó megoldás, mert éppen az ilyen betegek számára fontos lehet, hogy a megszokott környezetben maradjanak, még akkor is, amikor már nem ismerik meg rokonaikat, az olykori világosabb pillanatokban az emlékek felderengenek, és a szeretet gesztusait érzékelik — fontos volna azt megkapniuk.

Fotók: Bodó Márta

1 HOZZÁSZÓLÁS