A betegség mint tanítómester

0
534
A beteg embereknek fontos a ragaszkodás, és hogy megmutassuk, nem felejtettük el, visszavárjuk őket az egészséges mindennapokba. Fotó: Pixabay

Február 11-e a Szűzanya lourdes-i jelenéseinek emléknapja, egyben 1992. óta II. János Pál pápa rendelkezése szerint a betegek világnapja. Az ünnephez kapcsolódva, e havi írásában Ferencz Emese a betegségre fókuszál. A következő kérdésre keresi a választ: mire tanít bennünket a betegség? A válasz mindenkiben ott van.

Néhány héttel ezelőtt egy idős nénit kísértem a túlsó partra. Áldásos volt a vele való együttlét, ahogy az elbúcsúzás is. Nem nagyon ismertem olyant, mint ő. Abból a szempontból, ahogy a betegséget felfogta, valóban nem. Sokat beszélgettünk, többek között arról is, hogy mire taníthat, miben erősíthet a betegség. Elmesélte, hogy gyermekkorától járta az orvosokat és hónapokat töltött kórházban, így a betegség akarva-akaratlan az élete részévé vált. Olyan volt számára, mint a levegővétel. Egyik alkalommal azt kérdezte, mikor éltem át utoljára erős fájdalmat. Mondtam, hogy nemrég, de bevettem egy gyógyszert és elmúlt. A reakciója megdöbbentő és elgondolkodtató volt. Azt mondta, úgy érzi, a fájdalom eltűnt az életünkből. Mindent tompítunk gyógyszerrel, alig fáj a fejünk, már vesszük be a bogyót. Nem adunk teret a fájdalomnak. Elnyomjuk, és nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy mit akar üzenni nekünk. Természetesen nem a tartós betegségekre értette, hisz abban az esetben a gyógyszer elengedhetetlen. Ő ránk, egészségesekre gondolt, azokra, akik a legkisebb fájdalomtól és betegségtől is menekülnek.

Az élet nagy tanítómester. Benne a szenvedés, betegség is. Nap mint nap van a betelefonáló idős hallgatóink közül olyan, aki betegsége miatt évek óta nem tud kimenni a lakásból vagy felkelni az ágyból. Ezek az idősek nem sírnak, nem arról beszélnek, hogy a betegséggel bünteti őket az Isten (persze van, aki igen), hanem hálát adnak azért, hogy életben lehetnek.

Életben vagyunk, kedves olvasók. A minket szerető Istennek terve van velünk. Igen, önnel is, aki jelen pillanatban az ágyból vagy a kórházból olvassa e néhány sort. A betegség tanítómester. Segít elcsendesedni, másképp gondolkodni, értékelni az élet apró csodáit. Segít a megbocsátásban. Lehetőséget ad arra, hogy zavartalanul gondolkodjunk a kapcsolatainkról, a döntéseinkről, a jövőbeli terveinkről. A betegséget tekinthetjük lelassulásnak, átértékelésnek, egy különleges lehetőségnek, amit azért kaptunk, hogy rendet rakjunk kívül és belül.

Tudom, miről beszélek. 2020 decemberében megbetegedtem a koronavírussal. Az ünnepeket egyedül, a négy fal között, betegen töltöttem. Az első napokban dühöngtem és nem akartam elhinni, hogy ez velem történik meg, haragudtam Istenre, önmagamra, a világra. Egy-két napig tartott, utána rájöttem, lehetőségként is felfoghatom. Elindult a rendrakás, átgondoltam az életem, szőttem a terveimet. Nem belesüppedtem a betegségbe és az önsajnálatba, hanem igent mondtam az életre. Ahogy azt Viktor Frankl is tette a koncentrációs táborban… Néha elviselhetetlen fájdalmaim voltak. Voltak pillanatok, amikor életem minden történése lepergett előttem. Azt hiszem, ez volt a holtpont. Utána kezdtem gyógyulni és hálát adni azért, hogy a betegségben is tenyerén hordozott Isten. Sok mindent átértékeltem akkor. Egy év távlatából ki merem jelenteni: a betegség az életem nagy fordulópontja volt. Élni tanított. Természetesen együtt érzek azokkal, akik szenvednek, gyógyíthatatlan betegséggel küszködnek. Közel vagyok hozzájuk, megértem őket. Azt nem mondhatom, hogy átérzem, mert nem tudom, mit élnek át és éreznek a betegágyon.

A betegek világnapján azt üzenem mindenkinek, hogy a lehető legtöbb ember szenteljen figyelmet a betegeknek, és próbálja megérteni a szenvedést a betegség mögött. Nyújtsunk segítő kezet azok felé, akik erre rászorulnak! A beteg embereknek fontos a ragaszkodás, és hogy megmutassuk, nem felejtettük el, visszavárjuk őket az egészséges mindennapokba. „Csak akkor nézhetünk valakire »felülről lefelé«, ha lehajolunk szenvedő felebarátunkhoz, kezünket nyújtva segítünk neki, hogy ismét talpra álljon. Ez az egyház küldetése – elvinni Isten gyöngéd szeretetét a világba!” – mondta Ferenc pápa. Ne feledjük, a betegség nagy tanítómesterünk! Mire tanít bennünket a betegség? Ez a házi feladat.

Ferencz Emese

Az írás megjelent a Vasárnap február 6-i számának életmód rovatában.