Pál József Csaba temesvári püspök karácsonyi üzenete

0
456

Az idei karácsonyi üzenetem egy részét imában mondom el.

Életünk örök megújuló forrása a karácsonyi üzenet, az a mód, ahogy Jézus eljött ebbe a világba. A világ még harminc évig úgy maradt, ahogy volt, ő nem forgatott fel semmit. Jézus eljött, és egyszerűen jelen volt. Csak harminc názáreti év után és három év nyilvános működés után került az emberiség döntés elé. Akkor is szabadon hagyta a döntésüket, úgy is, hogy ez az életébe került.

Vajon értjük-e Jézust? Nem annyira tudással, inkább élettel. Olyan módon jött, ahogy szeretné, hogy követői éljenek. És ha olyan módon élnének, akkor rajtuk keresztül a világ többi része is megismerné, szeretné és követni akarná. Mi diagnózisokat állítunk fel arról, hogy miért ilyen vagy olyan a világ. Ő az Emberfia, a legkisebbként jött el, „nem azért, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözítse” (vö. Jn 12,47), életével mutatva meg, később szavaival is, hogy milyennek gondolta el Isten a teremtés koronáját, az embert. Kérjük imában, hogy tanítson meg jól megérteni őt, hogy őt követve életünk emberhez méltó, teremtett voltunkhoz méltó élet legyen.

Jézus Krisztus, megszülettél. Sokan kérdezik, hol vagy? Betlehemben csak kevesen ismertek fel, csak azok, akik nagyon szerettek, és azok, akik kinyilatkoztatást kaptak. Ma is rejtőzködsz? Elrejtőzöl a tabernákulumban, a szentostya igénytelenségébe… Elrejtőzöl a szegényekbe… elrejtőzöl a Szentírás betűjébe és szellemébe… Igaz, a világ legtöbb nyelvére lefordított, a legtöbb példányban megjelent könyv lett belőle… De megtalálnak téged? Nem úgy vagy-e, mint a rabbi sírdogáló fia: „játék közben elrejtőztem, és a többiek nem keresnek”?! Ki talál meg téged, Uram? – Csak az, aki nagyon szeret. És annak nyilatkoztatod ki magad. Te mondottad: „Aki szeret, annak kinyilatkoztatom magam” (vö. Jn 14,21). Ezért van, hogy kétezer éve mindig vannak sokan, nagyon sokan, akik felismernek téged… Ott a szenvedőkben, akiken segítenek, akár egy pohár vízzel is, amit te úgy jutalmazol, hogy még inkább felismernek, még inkább kinyilatkoztatod magad nekik. És mivel te vagy a végtelen szeretet, a te számukra való megmutatkozásod őket boldoggá teszi. Sok olyan ember van, aki boldog, mert másokért él…

Megkísért a passzív várakozás. Csak várok, hogy teljen az idő, hogy elmúljon a világjárvány, hogy eljöjjön az új év… Ez a fajta várakozás kiüresít. „Boldog a ti szemetek, mert lát” (Mt 13,16), mondtad. A helyesen látó szem cselekvésre indít. A szentatya beszél az ész, szív és kezek összhangjáról. A helyes látás megmozgatja ezeket. Uram, mi is kiáltjuk a jerikói vakkal: „add, hogy lássak” (Lc 18,41). Hogy meglássam a hitem szemével, hogy meglássam a lelkemmel mai arcodat, hogy köszöntselek, hogy szeresselek. „Égnie kell, annak, aki gyújtani akar.” Add, hogy égjen a szívem annyira, hogy sokakat el tudjak vezetni a szeretetnek ebbe a katlanjába… Betlehembe. Mária alázata, József csendje szeret, szolgál, odavonzza a pásztorokat és angyalokat. Micsoda mélysége van az ő csendjüknek! Vonz, mint a mély kutak titokzatos visszhangja…

Isten Fia, drága Jézus, ki ért meg téged, hogy ekkora egyszerűségben, ennyire törékenynek születtél?! Ki érti meg ebből a Mindenhatót?! – Az, aki szeret. Csak az édesanya, csak az a szeretet, amelyet egyszerűségedben is elhoztál, amivel Máriát, Józsefet felruháztad, csak az tud úgy szeretni, hogy téged lát meg az embertársában is. „…nekem tettétek.” (Mt 25,40) Mária liturgiája Betlehemben: ott van, néz, szeret, táplál téged. Ott van számodra. Semmi nem annyira fontos neki, mint az, hogy érted van. A világ megváltásán bábáskodik, ez a végtelen egyszerűség Isten országának növekedését szolgálja.

Van, aki felismer a szegényekben és felismer a tabernákulumban is, a Szentírásban is. Van, aki sehol sem. Ki vagyok, hogy ekkora kegyelemmel áldottál meg! – Meghívsz, mint a pásztorokat, és megadod, hogy lássalak. A lelkemben látlak, de az sokkal több minden más látásnál, mert betölti lényemet, és ennek fénye nem fogy el, mint a turisták által megcsodált paloták fénye.

Csodálom a kicsinységedet. Milyen jó lenne, ha ezt nagyon sokan tennők, ha a világ úgy tudná megcsodálni kicsinységedet, hogy elkezdene utánozni téged.

Az egyik irodában hallottam, ahogy az alkalmazott a rólad szóló énekeket hallgatta, ragyogott a szeme, az arca, a lelke. Ha így tudna hallgatni rád a világ… mennyire más, mennyire emberibb világban élnénk. Igen, emberibb, és akkor már istenibb világban is, mert engednők, hogy életed, lelkületed bennünk is megtestesüljön, közénk született Istenünk.

A te néped vagyunk. Sokan vagyunk, de kicsik akarunk maradni. A te szelídséged megengedte, hogy később leölt bárány légy… És ez milyen sokat jelent nekünk. Ha hatalommal jöttél volna Betlehembe, folyton siránkozhatnánk, hogy nekünk nincs hatalmunk. Te a szeretet hatalmával jöttél. Ezt átadtad nekünk is.

„És a gyermek növekedett” (Lk 2,52), olvassuk. Szeretetünknek növekednie kell, kedvességben és bölcsességben.

Ezt kívánom minden kedves testvéremnek, hogy növekedjünk a közénk megszületett Jézus szeretetében!

Pál József Csaba temesvári püspök

Fotók: Temesvári Egyházmegye