Szűz Mária, az elkötelezett tanítvány

0
1557

EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Juda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”

Lk 1,39-45

Advent negyedik vasárnapja a Boldogságos Szűz Máriára irányítja a figyelmünket. A rövid evangéliumi szakasz az angyali üdvözlet után mutatja be Szűz Máriát, amint sietve útra kel, és elmegy rokonához, Erzsébethez. Találkozásuk pillanatában hangzik el a szép mondat Erzsébet ajkáról: Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked! Mária telve van örömmel már jóval fia születése előtt. És ez az öröm erős hitéből forrásozik.

A Szűzanyát övező tisztelet elsősorban anyasága miatt illeti meg őt, hiszen minden embernél közelebbi és kiváltságosabb kapcsolatba került a második isteni személlyel. Erzsébet köszöntésében azonban egy másik vonása is fölsejlik személyének, a hit. A Szűzanya nem csupán világra hozza a Megváltót, de fiának elkötelezett tanítványa is lesz. Ebben a szerepben minden krisztushívőnek példaképe.

Főleg három jellemvonása teszi alkalmassá a tanítványi méltóságra: az első a már említett hite, a második az a sajátos érzékenysége, amellyel a hallott szavakat megőrzi és elmélkedik rajtuk, a harmadik pedig hogy fokozatosan érti meg Fia életének eseményeit, titkait.

A Szűzanya hite elsősorban népe vallásosságából táplálkozik. Ő azonban egy nagy lépést tesz meg, amikor az isteni ígéret hordozójaként ráeszmél arra, hogy népének évezredes várakozása személyén keresztül valósul meg. Amikor elmondja szép imádságát, a Magnificatot, abban hitének főbb vonásai visszhangzanak: Isten hatalmas, de lehajol azokhoz, akik alázatosan viseltetnek színe előtt. A kicsinyeket választja ki, hogy hatalmas dolgokat műveljen. A Szűzanya hite hűségében is megmutatkozik: amikor az emberek elutasítják, sőt őrültnek tartják fiát, anyai gondoskodását nem akadályozza a szégyen vagy az emberi tekintet. Ő kitart Jézus mellett, és gondoskodni akar róla.

A tanítvány második nagy jellemzője, hogy a szavakat, amelyeket hall, megőrzi emlékezetében, elraktározza szívében. A pásztorok látogatásuk alkalmával Betlehemben elmondták, hogy milyen szózatot hallottak az égből, és az újszülöttben először ismerték fel a Megváltót. Lukács evangélista megjegyzi, hogy mindenki csodálkozott a pásztorok szavain, de a Szűzanya emlékezetébe véste ezeket a szavakat és el-elgondolkodott rajtuk. A nagy titok előtt látjuk Máriát, amint igyekszik értelmével is fölfogni az isteni tervet, még akkor is, ha nem érti teljesen, mit is akar kihozni a gondviselés a történtekből. A szemlélődő, fürkésző, kereső tanítvány képe tűnik fel ebben a kis jelenetben.

A harmadik vonás, amely a Szűzanya tanítvány voltát jelzi, az a fokozatos elmélyülés Fia életének titkában. Az események, amelyek életének részévé válnak, nem tárják föl egy csapásra értelmüket, sokszor évekig kell várnia, hogy megértse, mit is akart mondani Isten egy-egy történésben. A 12 éves Jézus esetében ott találjuk a kétségbeesett Szűzanyát, aki keresi a gyermekét, mert nem tudják, hogy ott maradt a jeruzsálemi templomban. A Szentírás megjegyzi, hogy harmadik nap találják meg, amikor visszafordulnak, hogy a templomban is keressék. Ez a hétköznapi kis esemény megismétlődik Jézus életének végén.

Nagypénteken a Szűzanya ismét átéli Fia elvesztését, de része lesz a harmadnapi örömteljes találkozásban is. Mindenképpen eszébe kellett jusson Fiának gyermekéveiből ez a kis történet húsvétvasárnap, és aki szívében fontolgatta a szavakat és eseményeket, meg kellett értse, hogy Isten üzenni akart neki: Jeruzsálemben másodszorra is elveszíti Fiát, de harmadnapra megtalálja.

László István székelyszenttamási plébános