Orbán László, aki megmutatta az élő hitet

0
1317

A csonkig égő gyertya, a gyermektáborok és gitáros misék szervezője, a híd ember és ember között, a megmentő, fény a közösség számára — így jellemezték Orbán Lászlót a valamikori gyermektáborok szervezői, résztvevői, akik felszólaltak az Orbán László Közösségi Ház megnyitóján Csíkbánkfalván.

Orbán László hajdani segédlelkészről, az ifjúság összefogásában jelentős szerepet betöltő lelkipásztorról nevezték el Csíkszentgyörgy község a hétvégén átadott közösségi házát. Több mint ötvenen gyűltek össze Csíkbánkfalván december 11-én, hogy az egykori kántori lak, későbbi egészségház felújított épületének megnyitóján részt vegyenek, Orbán Lászlóra emlékezzenek.

Réti Zsófia, Csíkszentgyörgy község polgármestere ünnepi beszédében rámutatott, amiatt döntöttek úgy, hogy a valamikori segédlelkészről nevezik el az épületet, mert „ő volt az a tisztelendő községünkben, aki a kommunizmus után egy olyan ifjúsági mozgalmat indított el a helyi fiatalok kezdeményezésére, amely sokunk életére a mai napig is jó hatással van. Élete és mártírhalála is bizonyította az elhivatottságát a közösség, a fiatalok iránt”.

Továbbá tisztázta azt is, hogy a közösségi házat szeretnék közösen az egyházzal működtetni, úgy, hogy helyet kapjon benne a fiatalok ifjúsági szervezete, a szociális szolgáltatások egy része, az idősek, a sérült gyerekek és felnőttek nappali foglalkoztatója. Emellett helyet tudnak biztosítani a kismamáknak a találkozásra, de a tánccsoportok, fúvós- és vonószenekarok is magukénak érezhetik majd.

Az ünnepi beszédek között a valamikori gyermektáborok résztvevői, szervezői elevenítették fel Laci tiszti alakját, meséltek vele kapcsolatos emlékeikről. Lázár Ágnes például úgy fogalmazott, hogy a tiszti volt a csonkig égő gyertya, akinek a fénye, jóságos irgalmas szeretete mindenkit az Atyához vonzott. Szülei után tőle kapta a legnagyobb ajándékot: megmutatta az élő hitet, Jézus igazi szerető arcát, de az Atyával, Szentlélekkel és a Szűzanyával is megismertette őket, úgy igazán.

Veres Ibolya úgy emlékezett a segédlelkészre, mint akinek a jelszava az volt, hogy csak szeretettel, csak csendben. Kiemelte, nemcsak emiatt volt újdonság egy tipikus székely faluban Laci tiszti alakja, hanem azért is mert szakállat növelt, bevezette a gitáros miséket, az ifiórákat, gyermektáborokat szervezett. Mint elmondta, Istenképét is neki köszönheti, hiszen rávilágított arra, hogy Isten nem csak ver és büntet, hanem Isten szeret, és úgy szeret ahogy vagy. György Mónika megosztotta a jelenlevőkkel a Laci tisztitől kapott utolsó útravalóját: „Isten a jóság, az igazság, a szeretet, a békesség, a megbocsájtás, az újrakezdés és a gyógyulás Istene. Élj Istenben!”.

Lukács János, az Orbán László Baráti Kör tagja, Laci tiszti barátja ünnepi beszédében elmondta, még mindig rendszeresen beszél vele. Amikor elmondta neki, hogy felszólal a közösségi ház megnyitóján, Laci tiszti beleegyezett azzal a kikötéssel, hogy ne mondjon hülyeségeket. Azonban ellenkezett az épület róla való elnevezéséről, mert nem méltó arra, neki erre nincs szüksége. Erre Luky azt válaszolta, hogy „igaz, hogy neked nincs, de nekünk erre szükségünk van”. Emiatt végül elfogadta, hogy ily módon emlékezzenek meg róla Csíkszentgyörgyön. Beszéde végén azt kívánta, hogy ez a ház a falu életének, a közösségnek a szíve legyen.

Tamás Viola arról beszélt, hogy máig összeköti Laci tiszti szellemisége azokat a fiatalok, akik akkor vele táboroztak, szervezkedtek. Munkássága által igaz barátságok és házasságok is köttettek, emiatt hálás azért, hogy abban az időben lehetett ifis. Tankó Anna könnyeivel küszködve mesélte el, hogy egy pogányhavasi búcsú alkalmával csúszkált lefelé a hegyről, többszöri esés után el akart iramodni lefelé, bármi is legyen a következménye, akkor Laci tiszti hátulról elkapta a kezét, és azt mondta, meg vagy mentve, megmentelek. „Ilyen volt ő nekünk, a megmentő!”

Hadnagy Helga Laci tisztihez kapcsolódó gyimesfelsőloki emlékeit osztotta meg a jelenlevőkkel, ahol próbáltak közösséget teremteni: a szervezési részét a Csík Terület Ifjúsági Tanácsától, míg a lelki részét Lacitól kapták. Azt is elmondta, hogy kapott egy könyvet ajándékba a lelkipásztortól, amelyben közösségi játékok vannak, ezt az elmúlt években és napjainkban is használja. Vitos Imre azt az emlékét elevenítette fel, amit ő kisebb csodának nevezett, amikor a már említett pogányhavasi búcsún nagyon zord, esős időben tartották meg a búcsús szentmisét, de amikor az ostyát Laci tiszti felemelte, a felhők megnyíltak, s a nap besütött az oltárra. Utána pedig esett tovább. Meglátása szerint Laci tiszti fény volt a közösség számára, aki megtanított mélyebben szeretni Istent és embert.

A csíkbánkfalvi születésű Farkas Zsombor, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia segédlelkésze arról számolt be, hogy habár nem tudta, hogy fel kell szólalnia az eseményen, de erre igazából nem is kell készülnie, hiszen rendszerint mikor hivatásáról kérdezik, mindig megemlíti, hogy ő Laci tiszti által hallotta meg Isten hívó szavát. Emellett rendszerint hozzá imádkozik, ha kéréssel vagy hálaadással fordulna Istenhez. Tulit Gabriella emlékeiből a jelenlevők megtudhatták, hogy szinte észrevétlenül a tisztitől tanult meg többek között táborokat szervezni, helyesen kommunikálni felnőttekkel és gyerekekkel, illetve tudta meg, hogy ki is valójában a jó Isten. Az ünnepségen továbbá felszólalt Hajdu Gábor parlamenti képviselő és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is.

Pál Vilmos Barna alcsíki főesperes, helyi plébános ünnepi gondolataiban rámutatott, hogy az elhangzott emlékeknek, tanításoknak csak akkor van értéke, értelme, ha nemcsak meghallgatják azokat, hanem aszerint is cselekednek. Emiatt arra bátorított mindenkit, hogy saját környezetükben ők is cselekedjenek úgy, mint Laci tiszti, „aki elébe élte az evangéliumot”. Majd a 120 éves épület sorsát idézte fel röviden a jelenlévőknek, majd együtt mondtak köszönetet a romjaiból felépült közösségi házért, amely újra a régi patinás szépségében áll a közösség szolgálatába. Zárómozzanatként megáldotta a felújított épületet, az összegyűlt közösség pedig azért imádkozott, hogy az épület betöltse a neki szánt szerepét.

Aki kíváncsi volt, a megnyitó végén körbejárhatta az épületet is, amelyben régi fényképekkel, plakátokkal idézték meg Orbán László alakját, melyek láttán többekben régi emlékek törtek fel, nosztalgiázást, beszélgetéseket indítva el. Mivel a közösségi ház megnyitóját a Fiságmenti Góbé Piac részeként tartották meg, így a továbbiakban a közösségi házat használatba is vette a célközönsége: míg az egyik termében kézműves foglalkozáson vehettek részt a gyermekek, addig a másik teremben Király István kántortanító önéletrajzának könyvbemutatójába kapcsolódhattak be a felnőtt érdeklődők.

Ki volt Laci tiszti? Orbán László 1969. május 11-én született Kolozsváron. Érettségi után jelentkezett a teológiára, tanulmányait csak a katonaság elvégzése után kezdhette el. 1998-ban szentelték pappá, majd Gyimesfelsőlokon volt káplán. Két évig szolgált Csíkszentgyörgy községben segédlelkészként, 2000-2002 között. Nevéhez köthető a Csíkszentgyörgy községi Gátkötők Ifjúsági Egyesület létrehozása, számos ifjúsági program: többek között az Alcsíki Ifjúsági Találkozó, gyerektáborok, ifiórák, gitáros szentmisék. 2005-ben helyezték szülővárosába, ahol a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) egyetemi lelkészeként szolgált. 2008. augusztus 9-én hunyt el, amikor a Duna-deltában megmentett a vízbefulladástól egy fiatalt.

Szöveg: Kömény Kamilla

Fotók: Szabó Zsolt