Úton az emberiség – kiállítás nyílt a Vatikáni Apostoli Könyvtárban

0
234

Ferenc pápa november 5-én megszentelte a Vatikáni Apostoli Könyvtárban az intézmény bővítésének köszönhető új termet, megnyotta az új térben berendezett kortárs művészeti kiállítást. A könyvtár bővítéséről José Tolentino de Mendonça bíboros, a római anyaszentegyház levél- és könyvtárosa nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.

A Tutti (mindenki). Úton az emberiség címet viselő tárlat Pietro Ruffo, fiatal olasz kortárs művész alkotásaiból áll össze és a tudományok, korok, stílusok találkozásainak értelméről, valamint a kutatás kulturális helyszíneinek küldetéséről szól. Tolentino de Mendonça bíboros kifejti, hogy a vatikáni könyvtár kibővítése a korral való lépéstartás kifejezésének jele, hiszen egy nemes múltat tükröző intézményről van szó, amely a jövő könyvtárai között jelen kíván lenni.

A nagy változások korszakában elengedhetetlen, hogy a kulturális intézmények megerősítsék múltbéli „magvető” szerepüket, mert világunknak továbbra is szüksége van a kritikai gondolkodásra, a tudás elmélyítésére, a széles körű keresztény és humanista látásmódra, a transzdiszciplináris, vagyis több tudományterületet átfogó tudásra. A könyvtáraknak tehát élettel teli helyeknek kell lenniük olyan modern berendezésekkel felszerelve, amelyek biztosítják kulturális és antropológiai relevanciájukat.

Jézus a jó és a szép

A megnyitón a szentatya beszédében elmondta: János evangéliumában a kalòs (szép) jelzővel kizárólag Jézusra és küldetésére vonatkoztatva találkozunk. Itt hangzik el Jézus szájából a krisztológiai megnevezés: Én vagyok a szép pásztor (vö. Jn 10,11), amit mi rendszerint úgy fordítunk: Én vagyok a jó pásztor. Valóban, Jézus a jó pásztor, de egyben szép is. Máté evangéliumában pedig Jézus tanítványai szépségéről beszél. Arra hívja őket, hogy tükrözzék vissza, tegyék láthatóvá tetteik szépségét Isten dicséreteként: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). 

A pápa megállapította: a szépség nem a látszat vagy egy díszítés múló illúziója. A jóság, az igazság és az igazságosság gyökeréből születik, melyek vele rokonértelmű szavak.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a szépségre gondoljunk, hogy arról beszéljünk, ugyanis az emberi szív nemcsak kenyérre éhezik, nemcsak a pillanatnyi túléléshez szükséges dolgokból él. 

Kultúrára is szüksége van, ami megérinti a lelket, és közelebb viszi az embert mély méltóságához. Ezért az egyháznak ki kell állnia a szépség és a kultúra fontossága mellett, válaszolva az emberi lényt meghatározó végtelen utáni vágyra.

Ezért is avatta föl örömmel a pápa a Vatikáni Könyvtár kiállítótermét, azt kívánva, hogy tükrözze a tudomány és a szépség fényét. 

A könyvtár a találkozás kultúrájának helyszíne

José Tolentino de Mendonça bíboros elmondta azt is, hogy a szentatya, a mindenkori pápa központi alakja a Vatikáni Apostoli Könyvtárnak, amely öt évszázada működik és amely követi és tükrözi a pápaság és a pápák látásmódját.

Ferenc pápa segítségével a vatikáni könyvtár ezt kívánja a kornak megfelelően folytatni. A találkozás kultúrája, amely Ferenc pápa számára oly fontos, a könyvtár és a levéltár esetében is igazi inspiráció, hiszen egy olyan helyszínről van szó, ahol az emlékezet találkozhat korunk eseményeinek kérdéseivel. A könyvtár az a hely, ahol a történelem, a múlt találkozhat a jelennel új távlatokat nyitva. Kérdéseink új horizontot kaphatnak, elmélyülhetnek, eddig nem látott utakra kerülhetnek. A 21. század könyvtára ez az élő laboratórium szeretne lenni az ember számára.

A könyvtár a lassú és alapos tanulmányozást segíti

José Tolentino de Mendonça bíboros szerint korunk egyik legnagyobb „betegsége”, problémája a rohanás, a kapkodás, ami a felületesség veszélyét hordozza magában. A tanulás, a tanulmányozás, a kutatás, a kérdésekre való nyitottság, az igazi tudás iránti szenvedély a szív lassú és hiteles megnyílása egy egyre összetettebb igazság feltárására, hiszen kihívás elé állít bennünket és belső utazásra, a világ valóságába hív minket. A kortárs kultúra számára tehát a könyvtár a komplex valóságról tesz tanúságot. Maga Ferenc pápa is sokat beszél erről a komplexitásról, összetettségről a poliéder, sokszög alapú test hasonlatát használva. Segítenünk kell egy olyan szemlélet formálásában, amely a valóság bemutatásakor az árnyalatokra, a hangokra, a polifóniára is figyel. Ez pedig mindenkitől megkívánja a meghallgatás képességét.

A könyvtár egy nagy akusztikus teremhez hasonlítható, mert segít új és meglepő hangnemben önmagunk és a világ valóságának meghallgatásában – magyarázta a bíboros.

Pietro Ruffo olasz kortárs művész alkotásaiból nyílt kiállítás

Ezt követően kitért a könyvtár új terében berendezett kiállításra, amely a Tutti (mindenki). Úton az emberiség címet viseli. Pietro Ruffo fiatal olasz művész tárlata a térkép fogalmára összpontosít. A térkép egyfajta elrendezésre utal, amely a tekintetet, a tudást és a világot összerendezi. A térképek elsősorban földrajzi jellegűek, de ugyanakkor emberiek is, hiszen érzésekről beszélnek. Léteznek történelmi térképek, de utópikusok is. Végső soron olyan útkeresésről van szó, amely az emberiséghez vezet minket. A valóság megismerésére alkalmas térkép keresése a könyvtár jelenkori feladatának metaforája.

José Tolentino de Mendonça bíboros végül kifejtette, hogy a vatikáni könyvtár új tere a korunkkal való találkozás helyszíne. „Művészekkel, tudósokkal működünk együtt azzal a céllal, hogy új közönséget szólítsunk meg, vagyis a fiatalokat. Az emberiség válságát éljük, ezért akarunk szembenézni az új nyelvezetekre való nyitottság, valamint a féltve őrzött múlt és a jelen kérdései közötti híd megépítésének kihívásával. Ez a feladatunk és a küldetésünk” – mondta José Tolentino de Mendonça bíboros, a római anyaszentegyház levél- és könyvtárosa.

Antonella Palermo/Horváth Hajnalka, Gedő Ágnes, Vatican News