Ajándékba kapott idő és a lelki élet próbája

Iskolalelkész gondolatai a világjárványról

0
329

A világjárvány nemcsak a felnőtteket, az országok helyzetét, a világ gazdaságát érinti negatívan, hanem a diákokat is. Nem feledkezhetünk meg róluk sem, hiszen bizonytalanságban élnek, sosem tudják biztosra, hogy az iskola milyen formában veszi kezdetét, mennyit kell otthon ülniük. A közösségi oldalakon az egyetemisták részéről keringett egy bejegyzés, amit jómagam is megéltem és tanúsítani tudom, hogy kellemetlen: a járvány kezdetén is két hétre küldtek minket vakációra, aztán arra ébredtünk, hogy államvizsgázni kell. A két hetes vakáció idejére, de nem csak, a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Líceum spirituálisa, Pakot Géza SJ, tanácsokat fogalmazott meg a járvány jó megélésére.

Amikor bejelentették a kényszervakációt, csak egyetlen épkézláb gondolat adott vigaszt nekem, amit továbbadhatónak láttam a diákok felé. “Ajándékba kapott idő, amely a szeretteinkre fordítható.” Keresztény életünkben ugyanis nincsen olyan történés, amely nem szolgálhatna éppen a kereszténység lényegének, a szeretetnek a megélésére. A szeretet gyakorlása tud igazából feltöltődést hozni. Beszélgetés a nagyival, érdeklődés a fáradtan hazért apától. 

Ez az időszak a lelki élet próbája minden diák számára. Ezzel így vagyunk mi felnőttek is. Amikor a kötelező keretek megszünnek, akkor látható, hogy miért dobog a szív.  Hála Istennek, hogy ennek kimutatására is van lehetőség ebben az időszakban. Plébániatemplomaink nyitva vannak, Isten szolgálata lehetséges a közösségben. 

A diákok számára ez a szabad döntés ideje, és ebben tudjuk őket segíteni közvetlenül vagy a szülők által, akikkel közösen vállaltuk ezeket az éveket. Ugyanakkor jó lehetőségünk van az osztályfőnökökkel és rajtuk keresztül a diákokkal való kapcsolattartásra is. Egymást így hálózatban tudjuk erősíteni. Mindenki része ennek a hálónak, amely Isten gondviselése számunkra.