A római Szent Péter-bazilika magyar kápolnájának búcsúját ünnepelték az örök városban élő hívek október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet igazgatója magyar és olasz nyelven mutatta be a szentmisét, amelyen részt vett Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki nagykövet, Lengyelország és Csehország szentszéki nagyköveteinek a kíséretében – tudósott Vértesaljai László SJ a Vatikáni Rádió oldalán.
Mekkora kincsünk Mária! Több mint 1100 éves hazánkban, 2000 éves keresztény hitünkben kapjuk a köteléket a Szűzanyához, akihez ezeréves kötelék fűzi a magyarokat. Mária tényleg az édesanyánk, akit mi, magyarok Nagyasszonyunknak szólítunk – kezdte beszédét Németh Norbert, majd idézte József Attila keserű sorait: „Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm”. Az apátlanság és anyátlanság napjainkban valóságosan és jelképesen is igaz, hiszen nagyon sok a csonka család, ahol az apa vagy az anya hiányzik. Apátlan, anyátlan nemzedék nő fel, példaképek, igazodási pontok nélkül, nem találva meg az otthon melegét, hiába is vágyakozik megértésre, befogadásra, felkarolásra, igazi törődésre.
Éppen ezért gyógyító és erősítő jellegűek a Mária-ünnepeink. Magyarok Nagyasszonyának mai ünnepe is ezt a sebzett emberségünket gyógyítja és erősíti gyenge hitünket. Ő nem pusztán egy adat Jézus életrajzában, hanem első tanítványként az apostolok modellje, aki elsősorban anya és ennek a szépségét hozza el hitünkbe. Nemzetünk történelmében is velünk törődő Anya, aki gondját viseli a rábízott gyermekeinek, mégpedig úgy, hogy az égből, mint mennyei oltalmazó tekint ránk. Ennek tanúbizonysága a 1100 éves történetünk és keresztény hitünk fennmaradása Mária országaként.
A szentmise végén Habsburg-Lotharingiai Eduárd, szentszéki nagykövet rövid köszöntő beszédében is erre a máriás örökségre utalt, mely összeköt bennünket, magyarokat, és egyúttal összekapcsol a Szűzanya többi népes családjával is.
