NEK-re készülünk

0
739

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sokak számára egy világeseményen való előszöri részvételt jelent, amely sok érzelmet mozdít meg és hitet erősít. Vasárnap veszi kezdetét Budapesten az esemény, amely az eucharisztia tiszteletére kívánja felhívni a keresztények figyelmét. NEK-re készülődésünkben megszólítottunk olyan erdélyi, szatmári résztvevőket, akik készülnek Budapestre, személyesen kapcsolódnak majd be az eseményekbe.

Számomra a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus történelmi esemény, a találkozások élményét eleveníti föl. A találkozás számomra mindig új és új meglepetést tartalmaz, hiszen egy találkozásban mindig adsz, de ugyanakkor kapsz is. Ha komolyabban vesszük a találkozást, akkor a „nyolcadik szentség”-nek is nevezhetjük, hiszen ebben tudunk kapcsolatot létrehozni Istennel és emberrel. A kongresszus számomra az ökumenizmus erősebbé fonódását is jelenti, hiszen hívők és nem hívők is bizonyára jelen lesznek a kongresszuson. Krisztus testvérként kapcsol össze minden népet és nemzetet. Ő az egész emberiséget szeretetben, boldogságban akarja egyesíteni most Budapesten. Ugyanakkor meg tudjuk most köszönni neki azt a csodát, hogy velünk maradt a legméltóságosabb Oltáriszentségben. 

Sokszor, amikor arra gondolok, hogy ezen a történelmi eseményen részt vehetek, izgalom, öröm és hála van bennem. Izgalom, mert nem úgy akarok részt venni, mintha egy kirándulás lenne, nem is azért, mert sok kulturális program lesz.

Nem! Azért, mert valamit magammal akarok hozni, onnan, ahol most az egyház szíve együtt fog dobogni mások szívével, hiszen jelen lesz ezen az eseményen Ferenc szentatyánk is. Bízom benne, hogy kellő lelki felkészüléssel, odaadással, való részvétellel Isten meg fog ajándékozni kegyelmeivel. Ehhez azonban a nyitottság kell felé, önmagamhoz és másokhoz. Hála is van bennem, hogy meghívott szolgálatára és hogy ezekben a nehéz időszakokban érezhettem jelenlétét. Mindezekért köszönetet szeretnék mondani, és kérni továbbra is kegyelmét. 

Imával és az eucharisztiával való többszöri találkozással és táplálkozással készülök, hogy tudjak mélyebben erre az eseményre összpontosítani és ennek lényegére: találkozni a Mesterrel. Azt nem tudom megmondani, hogy milyen lesz, de azt hiszem, hogy ha mindannyian egy közös célért vagyunk ott, vagyis találkozni vele, aki gondot visel ránk mindig, még ha nem is vesszük észre, akkor bízom benne, hogy ez a világesemény sok ember szívét meg fogja érinteni és hívást kap arra, hogy nap mint nap találkozzon és táplálkozzon Jézussal. Sokan lesznek, de érzem, hogy ez a sok mégis eggyé lesz Krisztusban. Kívánom, hogy ez az esemény ne legyen eredménytelen egyetlen világi krisztushívő számára sem. Onnan hazatérve akár a családban, munkahelyen és bárhol, ahova Isten őket helyezi, érezzék meg azt, hogy valakivel találkoztak. Legyünk apostolai Krisztusnak.  

Mayer Nándor gyulafehérvári teológushallgató

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való részvétel felemelő érzést gyújt bennem, amikor belegondolok, hogy maga a Mester fog Budapest utcáin végigsétálni. Úgy képzelem el, mint amikor virágvasárnap vonult be Jeruzsálembe, de ennek még nagyobb hatása van.

Nagy izgalom és türelmetlenség uralkodik bennem, mivel már alig várom, hogy részt vehessek egy ilyen magasztos ünnepen.

Imával készülődöm, hogy jó idő legyen és hogy gond nélkül minden a program szerint működjön, mert csak akkor lesz rend, ha ahhoz tartjuk magunkat. Szerintem sok ember fog résztvenni, különböző nemzetiségűek. És akkor éri majd a csúcspontját, amikor megkapjuk az áldást.

Pinkóczi György gyulafehérvári teológushallgató

Nagyon nagy megtiszteltetésként gondolok arra, hogy nem is sokára részt vehetek Budapesten az Eucharisztikus Kongresszuson. Történelmi esemény lesz nemcsak számomra, hanem valószínűleg minden résztvevő számára. Úgy gondolom, az Eucharisztikus Kongresszus számos pozitív dolog forrása lesz, erőt nyerhetünk a mindennapokhoz, Isten számtalan ajándékkal meg fog bennünket ajándékozni a kongresszus ideje alatt. Jó alkalom arra is, hogy megéljük a világ számos pontjáról érkező kereszténnyel együtt az együvé tartozásunkat, hiszen mindnyájan a mennyei Atyánk szeretett gyermekei vagyunk. 

Úgy indulok útnak és majd Budapesten is szeretném minél jobban tudatosítani magamban, hogy Jézus az, aki életem minden percében velem van, és „minden forrásunk belőle fakad”.

Tempfli Máté gyulafehérvári teológushallgató