Nők az ókorban

0
607
Az egyik leszboszi lányiskolában tanított például Szapphó (Kr. e. 7−6. század), az ókor egyik legnagyobb költőnője

Katolikus hetilapunk, a Vasárnap fókusz-rovatában nőképek nyomába eredtünk. Az összeállítás egyik írása a régesrégi időkbe, az ókorba kalauzol dr. Bélfenyéri Tamás történelmi áttekintője segítségével.

Már az emberi történelem kezdeteitől fogva tapasztalhatjuk a férfiak részéről a nők feletti uralkodás igényét. A nők ugyanakkor nem voltak mindig, mindenhol és teljesen kiszorítva a közéletből. Igaz, a tisztségviselők, papok, mesterek, tulajdonosok messze túlnyomó többsége valamennyi civilizációban férfi volt. Ugyanakkor bizonyos istenségeknek voltak tisztelt papnőik, Egyiptomban és Mezopotámiában elvétve nő is lehetett írnok, orvos, jövendőmondó. Mezopotámiában nők működtették a kocsmákat.

A világirodalom első név szerint számon tartott költője is nő volt: Sarrukin akkád király lánya, En-hedu-ana (Kr. e. 25. század); nála napjainkban jóval ismertebb a görög Szapphó. Jó néhányan – férjükön keresztül – a politikai életben is szerepet játszottak, mint például Aszpaszia, Periklész élettársa, aki egyesek szerint eredetileg hetéra (fuvolás- és táncosnő, átvitt ételemben prostituált) volt, s akit filozófus körökben is nagyra tartottak bölcsessége miatt, vagy a római Livia, Augustus felesége. Királynőkről is lehet olvasni, amilyen a klasszikus kori egyiptomi Kleopátra vagy a legendás Szemirámisz, valódi nevén Sammuramat asszír királynő (Kr. e. 9−8. század), aki inkább kiskorú fia mellett és helyett uralkodott átmenetileg, de emlékezetesen.

A görög demokráciában a társadalom alapja a család által szervezett gazdaság volt, ahol az élen a férj állt. A nő feladata a gyermekszülés, valamint a háztartás vezetése volt. Ehhez az íráson kívül más ismeretekkel is rendelkezniük kellett. Az egyik leszboszi lányiskolában tanított például Szapphó (Kr. e. 7−6. század), az ókor egyik legnagyobb költőnője. Az ilyen lányiskolákban a lányok a korabeli férfiak átlagához képest kiemelkedő nevelést és oktatást kaptak. A görög nőknek ritka kivételektől eltekintve politikai jogaik nem voltak.

Sajátos volt a nők helyzete Spártában, ahol a fiúkhoz hasonlóan a lányokat is iskolázták, edzették és őket is férfias erényekre nevelték (szűkszavúság, puritán életkörülmények). Bár közéleti szerep ott sem jutott nekik, ettől eltekintve egyenrangúak voltak. Ezzel szemben a másik „katonaállam”, a korai Róma éppen az ellenkező végletet produkálta.

A Bibliából ismert a legendás Sába királynőjének neve, aki feltehetően egy arab népcsoport élén állt, és kereskedelmi-kulturális kapcsolatokat épített ki a zsidó Salamon államával.

A Mohamed előtti arab világban különben is gyakori volt a női uralkodó. Hogy ez milyen összefüggésben volt az arab család nomádoknál megszokott patriarchális, erősen férfiközpontú jellegével, ez még nem egészen világos. Komoly politikai befolyása volt a sajátos helyzetű delphói papnőnek, Püthiának vagy a római Forum Vesta templomában a tüzet őrző, különleges tiszteletet élvező papnőknek. (Például csak ők temetkezhettek a város falain belül, csak ők kocsizhattak Róma utcáin nappal – más csak gyaloghintón járhatott –, az államtól eredő hatalmas vagyonukkal szabadon rendelkeztek, szentek és sérthetetlenek voltak, és nem tartoztak a rendes igazságszolgáltatás joghatósága alá. Viszont ha elvesztették a szüzességüket, elevenen eltemették őket.)

A kínai Szertartások könyve a felsőbb és alsóbbrendűek különbségét hangsúlyozza, ahol az asszonyok az alsóbbrendűek csoportjába tartoznak. A női erények, mint a csöndesség, engedelmesség, jó modor, tisztaság, ügyesség a főzésben és a férj szüleinek tisztelete a férfi szempontjából fontos tulajdonságok szerint fogalmazódnak meg. A nők gazdaságilag függő helyzetben voltak, elfogadták alávetett helyzetüket. „A konfucianizmusban a férfi boldogsága kerül előtérbe, ahol a nőknek a néma szolgálat jut, és életüket a férfiak igényei szerint szabályozza”. A nő, mint veszélyforrás értelmeződik a férfiak számára, az univerzálisnak hitt reinkarnáció miatt, mert a cél az újraszületéstől való megszabadulás. Megoldásnak az aszkézist hiszik. Azért alakul ki a nők különválasztása, elfedése, ruha mögé rejtése, mert a férfiak saját érzéki vágyaikért a nőket okolják.

Bélfenyéri Tamás

(Az írás megjelent a Vasárnap augusztus 22-ei számában Nőképek nyomában, Gondolatébresztő női szerepekről, sorsokról címmel.)

MEGOSZTÁS