Hagyomágyőrző tábor Gyimesbükkben

0
861

Gyimesbükkben 14. alkalommal szervezték meg Salamon József plébános vezetésével a hagyományőrző tábort, amelyre óvodástól érettségizőig érkeztek a gyermekek a változatos foglalkozásokra, amelyek megtartásában pedagógusok, kispapok, cserkészek is közreműködtek. Simon Imre segédlelkész személyes hangú beszámolóját adjuk közre.

Tizennegyedik alkalommal örvendeztettük meg gyerekeinket a hagyományőrző táborunk megtartásával. Témánk és tanításaink kiválasztásában igyekeztünk szem előtt tartani a Ferenc pápa által meghirdetett család évét, ezért táborunkat a család témája köré építettük.

A fa a közösségünk, mely egyénekből születik, a zászlón szereplő fa levelei a gyerekek ujjlenyomataiból készültek.

Mivel háromnapos lett az idei táborunk, ezért sikerült egy napot szánni az egyénre, a személyre, a személyes értékek felismerésére, hiszen minden család kiindulópontja a fiúból és lányból felépülő szeretetközösség.

E nap sikerességét már csak az is tükrözte, ahogyan az egyik csoportvezető visszajelezte: voltak pillanatok, amikor sírtak, annyira mély dolgokat osztottak meg a gyerekek a családról, másik pillanatban meg nevettek, szintén a családról megosztott élményeken. E napon tudtuk meg azt is, hogy a gyerekek leggyakrabban azt szokták mondani szüleiknek: Ó, na…?! – írásjelekkel a hangsúlyt sem tudjuk kifejezni, értelmezésébe inkább nem is bonyolódtunk, hiszen sok érdekes foglalkozás várt még ránk. Harmadik napunkat egy nagyobb család foglalkoztatta, mégpedig a közösség, a keresztény közösség. Szentírási példából kiindulva látjuk, hogy az Úr Jézus a családi asztalközösséget kinőve egy másik asztalközösséget alapított, melyet minden szentmisén meg szoktunk „eleveníteni”. Kerestük a keresztény közösség ismertető jegyeit, hová érdemes beállni, milyen közösséget kell építeni, hogyan tudunk felnőni egy keresztény közösséghez.

E napunk témájának kiindulópontja a Szűzanya és Szent József értékrendje volt, majd arra kerestünk választ kiscsoportos foglalkozásainkban, hogy a mai igényeknek megfelelően milyen kell legyen egy fiú vagy egy lány, akit majd szívesen elfogadnának házastársunknak. Természetesen belső értékrend felkutatására törekedtünk, de gyerekeink frappánsan kifejezésre juttatták a külső megjelenés fontosságát is, mely szerint egy fiúnak kifejezetten előnyös, ha magas, barna és még göndör is a haja, a lányoknak pedig nem árt, ha a szépség mellett némi főzési teknikát is elsajátítanak. Persze megjelentek a belső értékek is, mint a bátorság, kedvesség, lovagiasság, őszinteség, hűség –  felsorolni sem lenne elegendő hely –,  így láttuk, hogy van mire építenünk következő napunkat, mely a család témáját tartogatta.

Minden egyes napunkat természetesen a délutáni műhelymunkák és játékok tették teljessé. A játékok összeállításában is igyekeztünk figyelembe venni, hogy tanuljanak a gyerekek közösségben cselekedni, gondolkodni és játszani. Visszajelzéseikben gyakran használták a csapat és társaság szavakat, melyeknek nagyon örültek. Ha csak három napig is, de sikerült megtapasztalni, hogy jó egy közösséghez tartozni, jó egy csapatban játszani.

És külön öröm számomra, hogy segítő munkatársaink (pedagógusok és a nagycserkészek) szintén úgy élték meg, hogy jó társaság voltunk, jó társaság vagyunk. Hála van szívemben a jó Isten iránt, hogy megtapasztalhattuk a bennünk lakozó Jót, és hála a segítőkész embertársak iránt.

Simon Imre

Fotók: a gyimesbükki plébánia Facebook-oldala

MEGOSZTÁS