A feltámadt test dicsősége

0
578

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

A legszebb Mária ünnepünk, Nagyboldogasszony napja az idén vasárnapra esik. Ezáltal még egyértelműbbé válik az, amit minden vasárnap ünneplünk: a feltámadás, a halálon aratott győzelem, amely elsősorban Jézus Krisztus húsvétján mutatkozik meg, de amely minden keresztény ember célja és sorsa: testben és lélekben megdicsőülni. A bűntől meg nem rontott emberi természetnek, amelyet a Boldogságos Szűz Máriában csodálhatunk, látványos része van ebben: testestől-lelkestől fölvétetik a mennybe.

Temetéseink átalakulóban vannak. Az urbanizált temetések mintájára eltűntek a falvakon is a zászlós és a maguk módján ünnepélyes temetkezési menetek, hanyatlóban vannak a virrasztók, a szertartások leegyszerűsödtek – sok esetben gépies, szalagmunka ízűvé váltak. A halál, a holttest rejtegetése odavezetett, hogy manapság alig akad alkalmunk megrendülni a nagy átmenet, a halál jelentette misztérium jelentőségén. Ha belegondolunk, hogy a pogány egyiptomi kultúra mekkora gonddal és mekkora tisztelettel vette körül elhunytjait, értetlenül állunk azon jelenség előtt, amely a mai halottkultuszt elutasítja, amely morbidnak és ésszerűtlennek ítéli a népi érzékenység egészséges viszonyulását a halál nagy eseményéhez. Karl Rahner úgy véli: mivel minden temetésen az örök élet gondolatához ugrunk, képtelenek vagyunk a halált a maga teológiai mélységében felfogni. Pedig amikor a keresztény kultúra föltette magának a kérdést: vajon megsirathatja-e halottait, vajon illő-e még egy feltámadásban hívő ember számára, hogy bánkódjon egy szeretett személy elveszítése fölött, akkor a Szűz Anya jött segítségül: a kereszt alatt álló, fájdalmakkal teljes anya könnyei azt üzenték a gyászolóknak, hogy az Istenanya is teljes egészében átérezte a halál fájdalmát, ezért a gyász könnyei nem hazudtolják meg a feltámadás örömét.

A test, amely a romlásnak van alávetve, a halálon való átmenet révén ölti magára a megdicsőülés vonásait. A földi tekintet csupán a pusztulást, a hívők szeme azonban az örök élet csíráját fedezi fel benne. Nagyon szépen ír a halál pillanatát és a feltámadás dicsőségét összekapcsoló testről Szent Pál apostol. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl (1Kor 15,42) A test biológiai szerkezetében titkosan van elrejtve annak pusztulása, részekre bomlása. A halál beállta után lehetetlen megállítani ezt a folyamatot. De az isteni erő ugyanezt a testet újból élettel tölti meg, és abban már nem lesz helye a pusztulásnak. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. (v. 43) A bűn miatt az elmúlás szégyene vetül a testre, de a megtisztult és megváltott test ugyanazzal a ragyogással lép elő, amely a feltámadt Krisztus testén is jelen volt. A dicstelenség oka a pusztán földi eszközökkel vívott harc elvesztése. A dicsőség azonban kegyelem: ajándékba kapja a test feltámadt Krisztusától, aki győzött a halálon. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Ez az erőtlenség a pusztulás és a dicstelenség következménye. De ebben az erőtlenségben a haldokló test önátadása is fölvillan. Amikor a dermedtség minden tagot megbénít, az ember kénytelen átadni önmagát egy nála jóval nagyobb hatalomnak, Isten erős, mindenható és éltető kezébe teszi magát. És innen újból erőssé válik a test, amely energiáját már kegyelmi forrásokból meríti. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel (44). Az érzéki test a földi észlelések kamrája, a látás, hallás, szaglás stb. A holttestben megszűnik ez a képesség, hiszen ezentúl csupán egy dolgot kell szemlélnie: Istent. A szellemi test a Szentlélek által átjárt létező, amelyhez az ismeretek nem az anyagi világ mentén, hanem Isten boldogító színelátásának tükrében jutnak el.

László István székelyszenttamási plébános