A függőség a kultúránk része

0
1399
Fotó: a Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonának programja

Gergely Dóra a Bonus Pastor Alapítvány rövid terápiás programjaiban végez terápiás munkát, valamint Kézdivásárhelyen és környékén prevenciós, ambuláns tevékenységet, és vezeti az utógondozás részeként működő támogatócsoportot. Dórát az alapítványnál betöltött munkájáról, valamint arról kérdeztük, a nemrég elvégzett addiktológiai konzultánsi képzés milyen hatással van a munkájára, milyen új ismereteket adott. A Gyulafehérvári Caritas akkreditált képzését már egy csoport elvégezte, köztük Gergely Dóra is, a következő alkalom pedig ősz folyamán indul.

Mivel foglalkozik a Bonus Pastor Alapítvány?

A Bonus Pastor Alapítvány célja, hogy segítséget nyújtson az alkohol-, drog-, szerencsejáték- és egyéb szenvedélybetegségben levőknek és hozzátartozóiknak. A függőségek megelőzését és kezelését keresztény lelkiséggel, a segítő szakma eszközeivel, a prevenció, a terápia és az utógondozás tevékenységcsoport által kívánja megvalósítani. A szenvedélybetegséget az ember egész egzisztenciáját érintő működési zavarnak tekintjük, amely a teljes személyiséget és az egyén kapcsolati rendszerét érinti, ugyanakkor az egész családot sújtó problémának is, ezért határozottan bátorítjuk a családtagokat, hogy vegyenek részt ők is a terápiás programokon.

Az alapítványon belül a szenvedélybetegekkel és a hozzátartóikkal az egyéni szükségletek, illetve a probléma súlyossága szerint többfázisú beavatkozással dolgozunk, így esetenként az ambuláns ellátást vagy a rövid, illetve a hosszú, bentlakásos terápiás programot ajánljuk. Mindkét esetben a segítő szakma többfajta módszerét alkalmazzuk: addiktológiai tanácsadás, lelkigondozás, egyéni, pár- vagy családterápia, csoportterápia vagy terápiás közösség.

Mi motiválja, hogy ezzel a témával foglalkozzon, miért kezdte érdekelni?

Hiszem azt, hogy a zsákutcába torkollott, félrecsúszott életeknek vagy a reménytelennek tűnő élethelyzetekben is van lehetőség a változtatásra, változásra, gyógyulásra. Megtiszteltetésként élem meg, hogy a hozzám fordulókat elindíthatom a változás útján, illetve támogathatom őket az út további szakaszain is. Öröm látni, hogy a terápiás programokat befejező szenvedélybetegek többségének sikerült újjáépítenie életét, kapcsolatait, munkaviszonyát.

A Bonus Pastor munkatársaként milyen új ismereteket kapott a Gyulafehérvári Caritas addiktológiai konzultánsi képzése során? Van-e olyan terület, ami más megvilágításba került ezáltal?

Talán még inkább rádöbbentem arra a tényre, hogy a különböző függőségek az erdélyi kultúránk részévé váltak, és mennyire fontos lenne végre társadalmi problémaként kezelni ezeket.

A képzés által nyertem egy újabb, tisztább rálátást a hozzátarozókkal való munkám területén, és ott is kiemelném azokat a felnőtteket, akik olyan családban nőttek fel, ahol a szülők, vagy egyik szülő szenvedélybeteg volt. Az új módszereket, információkat mind a prevenciós, mind a terápiás munkám területén hatékonyan be tudom építeni. Sokat segít a motivációm fenntartásában is.

Az írás megjelent a Vasárnap hetilap július 18-ai számában Segítség nélkül nem megy, Addiktológiai konzultánsi képzés a Gyulafehérvári Caritasnál című összeállítás részeként.