Álmodozó vagy próféta?

0
808

OLVASMÁNY Ámosz próféta könyvéből
Amacja, Bétel papja ezt mondta Ámosznak: „Látnok! Menj el innen! Menekülj, Juda földjére! Ott edd a kenyeredet és ott prófétálj! Bételben többé ne prófétálj, mert királyi szentély ez, és a királyság temploma!”
Ámosz így felelt Amacjának: „Nem vagyok én próféta, sem prófétának fia: pásztor vagyok és fügét termesztek. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: »Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek?«

Ám 7,12-15

EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Mk 6,7-13


A mai vasárnap olvasmányai folytatják a múlt heti témát, mégpedig a hivatást, illetve az azzal kapcsolatos problémákat. A 12 apostol szétküldése, a tanácsok az útra, a viselkedési normák részletezése immár nem a meghívás pillanatára összpontosítanak, hanem sokkal inkább a kezdődő munkára és a vele járó lehetséges veszélyekre.
Ámosz próféta életéből olvastunk egy részt az első olvasmányban. Ő a legrégebbi író próféta, aki az északi királyságban folytatta tevékenységét. Beszédei azonban megjövendölték az északi ország elestét, a királyi dinasztia tragikus sorsát, ezért egy adott időben már nem lett kívánatos a szava. Nem tudni pontosan, hogy maga a király, Jerobeám üldözi el Ámoszt Bételből, vagy pedig Amacja, Bétel papja. A Szentírás csupán arról tudósít, hogy Amcja, Bétel papja a királytól kéri, űzze el Ámoszt a vidékről.
Érdemes összevetni Amacja üzenetét, amelyet Ámoszról ír a királynak, azzal a látomással, amelyet a Szentírás épp e jelenet előtt mesél el. A 9. versben Ámosz a következőket mondja: Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadnak Jerobeám házára. Ezzel szemben Amacja ezt üzeni a királynak (mintha Ámosz ezt mondta volna): Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt meg fogságba hurcolják tulajdon földjéről. Természetesen a látomás és a bételi pap üzenete hasonlít, de föllelhető benne némi különbség. Ámosz azt jövendölte, hogy Jerobeám házára karddal támadnak majd (és ez nem jelenti föltétlen azt, hogy a királyt karddal ölik meg). Amacja szabad folyást engedett ezen a téren saját képzeletének, vagy inkább saját bosszúvágyának, és már arról értesítette a királyt, hogy ő kard által vész el. Bár oly sok mindent mondott Ámosz, amiről érdemes lett volna a királyt értesíteni, mint például a társadalmi igazságtalanság, a szegénység, a szentélyben történő kultikus cselekmények kiüresedett jellege – Amacja üzenete egyetlen részletre szorítkozik, mégpedig a politikaira. Olybá szeretné feltüntetni Ámoszt, mint aki a viszonylagos béke és nyugalom idején háborúról beszél, hogy bizonytalanságot szítson, vagy akinek épp királygyilkosság lebeg szeme előtt.
Amacja még a királyi rendelet megérkezte előtt ráparancsol Ámoszra: hagyja el a helyet. Szavai tele vannak gúnnyal. Ámoszt látnoknak nevezi, de nem a megtisztelő prófétai címmel akarja illetni, sokkal inkább álmodozónak, forrófejűnek titulálja. Majd egyértelműen kiutasítja a királyságból: hagyd el Bételt, menj Júdeába prófétálni. Bétel királyi szentély volt, valószínűleg gazdag is. Ámosz úgy érti Amacja szavait, mintha abban vádaskodás lenne: Ámosz csupán azért jött Bételbe és azért hirdeti a pusztulást, hogy legyen miből megélnie. Ezért sértődötten válaszol Ámosz: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem. Ebben a tiltakozásban nem a prófétaságtól való kezdeti menekülés van benne, hanem inkább Amacjának intézett erős válasz: nem kell nekem prófétálni, hogy meg tudjak élni, hiszen a pásztorkodásból biztosítottam eddig is létemet. Isten hívott és ő parancsolta, hogy beszéljek. A pásztorkodás nem arra vonatkozik Ámosz esetében, hogy ő legeltette a nyájakat, sokkal inkább arra, hogy több nyájnak volt birtokában. A szikomor pedig a gyengébb minőségű fügét jelenti, amelyet hidegebb évszakokra takarmányként gyűjthetett.
Ámosz esetében két pont mutatkozik fontosnak. Az egyik azt jelzi, hogy Isten szava ingoványos területre érkezik, ha a hatalom veszi kézbe, megváltozhat annak jelentése. A második pedig az, mennyire fontos az anyagi függetlenség, hiszen az igehirdetőket gyakran érheti a pénzsóvárgás vádja.

László István székelyszenttamási plébános